Raúlnak pihenést tanácsolnak a spanyolok

Nem is olyan régen - amikor 25 évesen letaszította Fernando Hierrót a válogatott örök góllövőlistájának éléről - a spanyol futball Ferrarijának nevezték; egy olyan versenyautónak, amelynek sofőrje csupán a visszapillantóban látja a lehagyott és lekörözött riválisokat. Ma viszont - a spanyol válogatott és önmaga szempontjából egyformán - csapnivalóra sikeredett Európa-bajnokság után egyenesen azt tanácsolják Raúl Gonzáleznek, hogy hagyja ott egyszer s mindenkorra a nemzeti együttest.

A válogatott és a Real Madrid csapatkapitánya vasárnap, június 27-én ünnepli 27. születésnapját, s már most olyan karrier áll mögötte, amelyhez két nagy "királyi" elődjének, Amanciónak és Butraguenónak egy másfél évtizedes élvonalbeli pályafutás sem volt elegendő.

Szinte hihetetlen, de így van: Raúl az 1994-1995-ös bajnoki idényben mutatkozott be a Real Madridban, s ekként idén a tizedik szezonját fejezte be a legmagasabb szinten. A Portugália elleni gyászos Eb-csoportmeccs volt profi karrierje 564. mérkőzése; ez szezononként őrületes, csaknem 57-es átlagnak felel meg. Hogy miként jött össze ez a gigantikus meccsszám? Raúl a Real Madrid színeiben 353 bajnoki, 87 Bajnokok Ligája-, 31 Király-kupa-, 3 Interkontinentális-kupa-, 8 spanyol Szuperkupa- és 3 európai Szuperkupa-, továbbá 4 Mundialito-mérkőzésen lépett pályára. Ezenkívül a spanyol válogatottban 75 fellépésnél tart, ezzel a negyedik helyen áll Andoni Zubizarreta (126), Fernando Hierro (89) és José Antonio Camacho (81) mögött.

Ami a két, madridi legendás elődöt illeti, a hatvanas-hetvenes években tündöklő center, Amancio Amaro 1962 és 1976 között 14 évadban 513 hivatalos mérkőzésen szerepelt, ebből 471-en a Real és 42-n a válogatott mezében. Emilio Butragueno 12 idényben 532 meccsen játszott, 463-at fehérben, 69-et a válogatottal. Hazai karrierje utolsó három esztendejében, 1992-től 1995-ig már nem volt válogatott, utána pedig Madridot is elhagyta; Mexikóban fejezte be pályafutását.

Raúl bajnoki meccseinek száma eddigi tíz idényében az 1994-1995-ös évadtól kezdve: 28, 40, 42, 35, 37, 34, 36, 35, 31, 35. A válogatottban nyolcadik idényét tapossa, a meccsek száma: 7, 9, 7, 12, 11, 9, 8, 12. Eddig két világbajnokságon (1998, 2002) és két Európa-bajnokságon (2000, 2004) szerepelt, s emberi számítás szerint még legalább egy-egy vb és Eb "benne van" karrierjében, sőt...

Egyvalamiről azonban nem szabad megfeledkezni: Raúl alighanem a földkerekség legtúlhajszoltabb futballistája. Szinte gyermekként robbant be az élvonalba, s tíz éve - a röpke nyári szüneteket leszámítva - percnyi pihenője sincs a feltöltődésre. Nem véletlenül tanácsolja Tomás Guasch, a madridi AS című sportnapilap kolumnistája: hagyja ott a válogatottat, egyrészt, mert a kudarckettős - Inaki Sáez, a karosszékének karfájába két marokkal kapaszkodó szövetségi kapitány és Ángel María Villar, a RFEF, a Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség elnöke - nem érdemli meg őt, másrészt ha tovább folytatja a többfrontos (válogatott, spanyol bajnokság, Bajnokok Ligája, stb.) helytállást, akkor a maradék erő- és lelki tartalékait is felemészti.

Raúlnak ugyanis - bármennyire is ez a látszat portugáliai teljesítményét és az egész szezonban mutatott játékát látva - még nincs vége. A spanyol futball nagy edzői - Luis Aragonés, José Antonio Camacho, Javier Irureta, Vicente del Bosque - egybehangzóan állítják: további 5-6 jó szezon van még a madridi 7-es lábaiban, tüdejében és fejében.

Ch. Gáll András