A görög együttes két minimális különbségű győzelemmel kezdte a sorozatot, amelyek közül elméletileg a Moldova elleni, idegenbeli találkozó számított könnyebb feladatnak.
A hellének már az első félidőben vezetést szerezhettek volna, de Angelosz Baszinasz a kapu fölé bombázott egy tizenegyest, és Otto Rehhagel csapatát a cserecsatár, Nikosz Liberopulosz mentette meg. Ilyen előzmények után a norvégok elleni hazai összecsapásban benne volt a kudarc lehetősége, azonban az északiak ellen szintén 1-0-ra nyert a gárda.
A meccset majd egy órával el kellett halasztani egy hatalmas felhőszakadás miatt, és az ezt követő sárdagasztásban a hazaiak voltak jobbak, a mindent eldöntő találatot ezúttal Kosztasz Katszuranisz érte el, mégpedig jellemző módon egy szabadrúgást követően.
A rajt tehát a lehető legjobban sikerült a görögöknek, akik Boszniában is folytatták a győzelmi sorozatukat. Az idegenbeli győzelem nem jelentett nagy meglepetést, annál inkább a gólkülönbség - a bosnyákok el lehetnek átkozva, hiszen a forgatókönyv kísértetiesen hasonlított a magyarok elleni találkozóra: gyors 11-es az ellenfélnek, majd kiállítás a hazaiaktól.
Hellasz, Hellasz!
A Törökország elleni hazai mérkőzésen tehát a görögök egy győzelemmel olyan nagy előnyre tehettek volna szert, hogy gyakorlatilag nem kellett volna izgulniuk a továbbjutás miatt, ám a félholdasok hatalmas meglepetésre elvitték a három pontot Athénból. Pedig az összecsapás nem kezdődött rosszul a hazaiak számára, elvégre a görögök gyorsan vezetést szereztek Szotirisz Kirgiakosz találatával - ez volt az első gól, amit a törökök kaptak a sorozatban.
A folytatás viszont már a vendégek szája íze szerint alakult, a gyors egyenlítést követően a második játékrészben a török együttes további három találatot szerzett, köszönhetően nem kis részben a görög kapusnak, Antoniosz Nikopolidisznek, aki két távoli lövést is "benézett".
Mivel a törökök ősi riválisnak számítanak a hellének számára, így aztán ez a vereség meglehetősen érzékenyen érintette a csapatot, és a hangulat is Rehhagel ellen fordult, aki azonban nem változtatott a módszerein, a csapat pedig a folytatásban sorra nyerte a találkozókat.
Máltán Baszinasz sikeres büntetője jelentette a három pontot, és a magyar együttes sem okozott problémát a hellének számára. A görögök az athéni stadion betiltása miatt (Görögország a törökök elleni mérkőzésen történt szurkolói rendbontás miatt kapta a büntetést) Krétára vitték a meccset, de a végeredmény szempontjából ennek nem lett jelentősége, sőt, a találkozó sokkal simább volt, mint azt a 2-0-s végeredmény sejteti.
Moldova már jobban megizzasztotta Angelosz Hariszteaszékat, hiszen a rendes játékidő végén még 1-1 volt az állás, ám a ráadásban megint jött Liberopulosz, aki a kisinyovi meccshez hasonlóan megint győztes találatot ért el. A norvégiai összecsapás sorsdöntőnek ígérkezett, és Oslóban a hellének akár a győzelmet is megszerezhették volna (hiszen kétszer is vezettek, mindkétszer a pontrúgásoknál előrehúzódó középhátvéd, Kirgiakosz volt eredményes; Liberopulosz pedig kétszer is a kapufát találta telibe), de Rehhagel a 2-2-es döntetlennel sem lehetett elégedetlen. Főleg, hogy innentől kezdve már pontot sem veszített a csapat: a bosnyákok hazai legyőzése papírforma volt, a törökországi diadal viszont bravúrnak számított.
Isztambulban a görögök rendkívül egységesen játszottak, és kicsivel jobb helyzetkihasználással még nagyobb csapást mérhettek volna a félholdasokra - azaz számszerűen is visszavághattak volna nekik a hazai pályán elszenvedett 4-1-es vereségért. Ehelyett inkább Málta ellen rendeztek gálaelőadást hazai pályán, és az utolsó találkozón Budapesten sem engedték ki a kezükből a három pontot. Mindez azt jelentette, hogy az Eb-selejtezők során a görög csapat nyújtotta a legjobb teljesítményt, hiszen a helléneknél egyetlen gárda sem szerzett több pontot.