Játékosként részese a horvát labdarúgás legnagyobb sikereinek, az úgynevezett "aranygeneráció" oszlopos tagja volt.
1968. szeptember 11-én született az egykori Jugoszláviában, Splitben, és a helyi Hajdukban kezdte el pályafutását, ahol hat évet húzott le. 1993-ban aztán elhagyta a polgárháború által sújtotta országot, és a német Karlsruher SC-be igazolt, ahol Jens Nowotnyval alkotott kiváló hátvédkettőst. A KSC rendre a Bundesliga középmezőnyének első felében végzett, egy ízben pedig egészen az UEFA-kupa elődöntőjéig menetelt.
Akkor figyelt fel rá a West Ham United mestere, Harry Redknapp, aki 1996 januárjában szerződtette őt a Kalapácsosokhoz. Ugyanazon év nyarán szerepelt a horvát válogatottal az 1996-os Európa-bajnokságon, és ott is remek teljesítményt nyújtott.
A West Hamnél nagy közönségkedvencnek számított, főleg azután, hogy az Everton FC márciusi ajánlata ellenére csak az 1996-1997-es idény végeztével igazolt a liverpooliakhoz, mivel nem akarta, hogy a londoniak nélküle kiessenek az élvonalból.
Az Evertonban már nem ment neki olyan jól a játék, de így is szerepelt az 1998-as vébén a horvát válogatottal, és remek teljesítménnyel járult hozzá a kroátok bronzérméhez - bár sokan kritizálták az elődöntőt követően, mivel úgy vélték, hogy eljátszotta azt, hogy Laurent Blanc megütötte őt (a francia védő piros lapot kapott az esetnél).
A torna után is csak keveset játszott a liverpooli együttesben, sérülése is hátráltatta, így 2000-ben közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal. Egy évet még lehúzott a Hajduk Splitnél, majd visszavonult, de a sportágtól nem szakadt el, hiszen megszerezte az edzői képesítést, és hamarosan a horvát U21-es válogatott mestere lett.
A 2006-os világbajnokságot követően őt nevezték ki a nagyválogatott élére, és vezérletével a csapat magabiztosan jutott ki a kontinensviadalra. Rendkívül intelligens edzőnek számít, jogi végzettsége van, angol, német és olasz nyelven is folyékonyan beszél.