Az 1963. szeptember 9-én Cisano Bergamascóban született Donadoni futballistaként az AC Milan színeiben vált világhírűvé, bár pályafutását az Atalantában kezdte.
A rossonerók 1986-ban szerződtették, ő volt a Berlusconi-éra első igazolása. A milánói együttessel minden trófeát megnyert, ami csak lehetséges klubszinten: hat olasz bajnoki cím mellett háromszor elhódította a Bajnokok Ligáját és az európai Szuperkupát, kétszer pedig a Világkupát.
Természetesen az olasz válogatottnak is alapembere volt abban az időszakban, de a squadra azzurrával az igazán nagy siker elkerülte. Az 1990-es, hazai rendezésű világbajnokságon az argentinok elleni elődöntő büntetőpárbajában elrontotta a tizenegyesét, így a taljánok "csak" bronzérmesek lettek, négy évvel később pedig második helyezést ért el a csapattal. Később a New York/New Jersey MetroStars színeiben két évet lehúzott az Egyesült Államokban, pályafutását pedig a szaúdi Al-Ittihadban fejezte be.
Egy évvel a visszavonulását követően már edzőként dolgozott hazájában, mégpedig a Lecco csapatánál, amit az akkor másodosztályú Livorno, aztán a szintén Serie B-s Genoa követett.
A 2004-2005-ös idény közben visszatért Livornóba, és a kilencedik helyre vezette az élvonalban a gárdát, ami nagy sikernek számított. A következő szezonban is remekül állt a bajnokságban a csapattal, amikor az elnökkel, Aldo Spinellivel való konfliktusa miatt lemondott posztjáról. Nem sokáig volt azonban munka nélkül, mert 2006 nyarán a leköszönő Marcello Lippi helyére őt nevezték ki a friss világbajnok olasz válogatott élére.
Első mérkőzésén a vb-keretből egyedül a harmadik számú kapusra, Marco Ameliára számíthatott, és a squadra azzurra 2-1-re ki is kapott Horvátországtól barátságos találkozón, majd egy hónappal később Franciaországban is vereséget szenvedett - immár Eb-selejtezőn.
Ezt követően azonban a taljánok veretlenek maradtak a kvalifikációs sorozatban, és kijutottak a kontinensviadalra, ami nagy személyes diadalt jelentett Donadoni számára, ugyanis a tréner rengeteg kritikát kapott.