A labdarúgó-Eb lengyel sztárjai lehetnek: Bak, Smolarek, Piszczek

 

Euzebiusz Smolarek

A Smolarek név régóta ismerős a futballrajongók számára, hiszen Wlodzimierz Smolarek a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején 68 alkalommal szerepelt a lengyel válogatottban, és az 1982-es világbajnokságon bronzérmet szerzett.

Euzebiusz nevű fia 1981. január 9-én született Lódzban, futballozni azonban már Németországban, a Germania Groesbeekben kezdett el, mivel apja az idő tájt az Eintracht Frankfurtban légióskodott.

Később a Feyenoord játékosa lett, így fiacskája Hollandiában folytatta a sportág elsajátítását, egészen pontosan az oudekerki Spirit nevű gárdában, de hamarosan a rotterdamiak utánpótlásánál kötött ki.

A Feyenoord ifistáival korosztályos bajnoki címet nyert, és már a 2000-2001-es idényben bemutatkozhatott a felnőttek között, sőt meglehetősen sokszor vetették be, elvégre 25 találkozón játszott, és három gólt is szerzett: az elsőt 2000 decemberében a Fortuna Sittard ellen.

A következő idényben valamivel kevesebb lehetőséget kapott, de panaszra nem volt oka, hiszen bemutatkozhatott hazája válogatottjában, a Feyenoorddal pedig eljutott az UEFA-kupa döntőjébe - azonban pár nappal a finálé előtt doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott, így az eltiltás miatt sem a döntőben, sem a világbajnokságon nem léphetett pályára.

Egyéves kihagyás után 2003 novemberében tért vissza a pályára, és a 2003-2004-es idényben hét gólt ért el - azonban a következő szezon elején Ruud Gullit alig adott neki játéklehetőséget.

Volt rotterdami edzője, Bert van Marwijk csábította Dortmundba, ahol a 2004-2005-ös idény első felében még csak kölcsönben szerepelt, de a BVB ezt követően 750 ezer euróért végleg megvette.

Két és fél idény alatt 25 gólt szerzett a Bundesligában, 2007 augusztusában viszont átigazolt a Racing Santanderbe, ahol rögtön az első mérkőzésén, az FC Barcelona ellen piros lapot kapott. Az Eb-selejtezők során egymaga kilenc találatot szerzett - korábban mindössze négy gól állt a neve mellett a válogatottban.