A labdarúgó-Eb olasz sztárjai lehetnek: Barzagli, Camoranesi, De Rossi

 

Daniele de Rossi

Az olasz új hullám egyik legkiemelkedőbb tagja 1983. július 24-én született Rómában, és pályafutását az AS Romában kezdte - nem csoda, hiszen édesapja, Alberto is ott futballozott, majd pedig a Farkasok utánpótlásánál dolgozott.

Ő volt az ifjú Daniele első edzője is, és valószínűleg nagy örömmel látta, hogy fiacskája rendkívül tehetséges. Az ifjú De Rossi végigjárta a szamárlétrát a Románál, és a különböző korosztályos válogatottaknak is rendszeresen tagja volt.

A felnőttek között először 2001 októberében lépett pályára, az RSC Anderlecht elleni BL-mérkőzésen, míg a Serie A-ban csak másfél évvel később debütált, 2003 májusában. Egy héttel később első gólját is megszerezte a legjobbak között, és azt az idényt két találattal zárta.

A következő szezonban már több játéklehetőséget kapott a Farkasoknál, és az U21-es válogatottban is alapember volt: az utánpótlás-gárdával kijutott a 2004-es Európa-bajnokságra, ahol aranyérmet szerzett, a döntőben a szerbek ellen ő is betalált.

Ezt követően a nagyválogatottba is meghívót kapott, a norvégok elleni vb-selejtezőn mutatkozott be - természetesen góllal. A következő szezonban két találatot ért el a Serie A-ban, miközben a Romában és a squadra azzurrában is meghatározó ember lett, a 2005-2006-os pontvadászatban pedig már hat gólt szerzett.

Ez akár eggyel több is lehetett volna, hiszen az FC Messina ellen a játékvezető először megadta azt a gólt, amelynek során De Rossi kézzel ütötte a hálóba a labdát, de a focista ezt követően Fair Play-díjra méltóan odament a játékvezetőhöz, és bevallotta, hogy szabálytalankodott.

A 2006-os világbajnokságon viszont nem egy sportszerű jelenet miatt került középpontba, hanem az amerikai Brian McBride lekönyöklése miatt, amiért ki is állították - a döntőn azonban már ismét pályára léphetett.