Gyakran szokták mondani, hogy egy futballcsapat tíz játékosból és egy kapusból áll - a kijelentés is jelzi, hogy a hálóőröknek bizony speciális feladatuk van a labdarúgásban, ami abból is látszik, hogy a kluboknál és válogatottaknál külön edző foglalkozik a kapuvédőkkel.
Míg egy mezőnyjátékos szükség esetén több poszton is megállja a helyét, és a mérkőzéseken is gyakran előfordulhat, hogy valaki egy sorral előrébb vagy hátrébb lép, addig egy kapust alaphelyzetben csak egy másik portás pótolhat. Bizonyos extrém esetekben azonban mégis csak egy mezőnyjátékosnak kell beállnia a kapuba: általában olyankor, amikor a mérkőzés hajrájában a kapust kiállítják, esetleg megsérül, és a csapatnak nincs több cserelehetősége.
A magyar futballban a legemlékezetesebb ilyen eseteket a nemzetközi porondon jegyezhettük fel. A Kupagyőztesek Európa-kupája 1983-1984-es kiírásában az Újpesti Dózsa a címvédő Aberdeen FC ellen játszott, és az első meccsen aratott hazai 2-0-s győzelem után a visszavágón hatalmas nyomás alá került a kapuja. A skótoknak végül sikerült ledolgozniuk a hátrányt, és a hosszabbításban a továbbjutást érő gólt is begyötörték, az újpesti kapus, Szendrei József pedig piros lapot kapott. Mivel a Dózsának nem volt több cseréje, így a csatár Kiss Sándor állt be a kapuba - gólt ugyan nem kapott, de a magyar gárda kiesett.
Nyolc évvel később a Kispest-Honvéd került hasonló helyzetbe a BL selejtezőjében az olasz Sampdoria ellen a hazai meccsen: Tarlósi Istvánt kiállították, csere már nem volt, így a román légiós, Adrian Negrau húzta fel a kapusmezt. A népszerű csatár a meleg szituáció ellenére is élvezte a helyzetet, és minden egyes megfogott labdánál, illetve kirúgásnál szélesen mosolygott - tehette, hiszen ő is megúszta kapott gól nélkül, csapata pedig 2-1-re nyert. Igaz, a visszavágón a Samp 3-1-re diadalmaskodott, és kiverte a kispestieket.
Németországban Michael Tarnat és Jan Koller neve jut elsőként a drukkerek eszébe, ha a vészkapusok kerülnek szóba. Tarnat még a Bayern München játékosaként kényszerült a ketrec elé 1999 őszén egy Eintracht Frankfurt elleni bajnokin, miután a bajorok mindkét portását (Oliver Kahnt, majd a helyére beállt Bernd Drehert) is le kellett cserélni sérülés miatt.
A müncheniek akkor ráadásul 1-0-s vesztésre álltak, és emberhátrányban futballoztak - mégis nyerni tudtak 2-1-re, miközben Tarnatnak alig ment labda a kapujára. A balhátvéd egy alkalommal azért bemutatta, hogy kapusnak sem rossz, hiszen egy megpattanó labdát ütött ki - bár nem adták volna meg a gólt lesállás miatt.
Ami Kollert illeti, ő a 2002-2003-as idényben a Bayern München ellen állt be a kapuba a 67. percben a Borussia Dortmund színeiben, miután Jens Lehmannt kiállították, a BVB pedig három perccel korábban kihasználta az összes cseréjét. A hátralévő időben Koller sem kapott gólt, és a Kicker őt választotta meg a forduló kapusának...