A labdarúgó-Eb második napján Ausztrián volt a sor, hogy a nyitónapi svájci vereséget követően javítson valamelyest a házigazdák mérlegén.
A feladat korántsem ígérkezett egyszerűnek, hiszen az a bécsi Ernst Happel-stadionban az Horvátország várt Jozef Hickersberger tanítványaira, amely Oroszországot és Angliát megelőzve csoportelsőként kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra.
Az osztrák válogatott ráadásul a "hazai pályán ma már nincsen könnyű ellenfél" tételen kívül másban nem nagyon bízhatott, hiszen a kontinensviadalra készülve olyan ibolyaszerény teljesítményt nyújtott, hogy fél évvel az Eb előtt saját szurkolói nyújtottak be petíciót, hogy Pogatetzék ne indulhassanak el a saját rendezésű tornán.
A második kapitányi időszakát töltő Hickersberger kapitány sem tűnt túl magabiztosnak a felkészülés hajrájában, hiszen alig pár nappal a rajt előtt reaktiválta a 39-edik évét taposó Ivica Vasticot, aki pedig jó pár éve nem szerepelt nemzeti csapatban.
A horvát kapitány, Slaven Bilic nem szolgált különösebb meglepetéssel kezdőcsapata kijelölésekor, a hazai fővezér viszont Manninger helyett Machónak szavazott bizalmat a kapuban, valamint kihagyta az utóbbi időben kirobbanthatatlannak tűnt magyar származású Napoli-bekket, Garics Györgyöt.
A meccs kezdéseként rögtön erődemonstrációt tartottak a horvátok: a villámgyorsan cikázó Modricékkal képtelenek voltak lépést tartani a nagytermetű osztrák védők, a szembetűnő sebességkülönbségnek már a negyedik percben tizenegyes lett a vége.
Kranjcar is elismerően, kinyújtott nyelvvel nyúl a gólszerző Modric hóna alá
Olic fordult le Aufhauserről a tizenhatoson belül, a hátvéd pedig végső kétségbeesésében bodicsekelte a horvát csatárt. A teljesen jogosan megítélt tizenegyest a nyártól a Tottenhamben focizó Modric lazán a kapu közepébe gurította.
A lelke mélyén valószínűleg minden osztrák szimpatizáns ettől tartott, most mindesetre nem volt más választásuk a hazai kedvenceknek, tilos volt összeroppanni, menni kellett előre.
A horvátokat megnyugtatta a gyors vezető gól, az ellenfélnél láthatóan technikásabb délszláv válogatott vissza is vett, és szép lassan a számára oly kedves, szívesen alkalmazott kontrajátékra rendelkezett be.
Az osztrák válogatott próbálkozott becsülettel, azonban egy-két távoli lövésen, illetve pontrúgáson kívül nem sok mindent tudtak felmutatni a Ivanschitzék, míg a hazai védelem bizonytalankodásaira apelláló horvát akciók rendre gólveszélyt hordoztak magukban.
Az első félidő 35. perce tájékán olyannyira megtalálta játékát az osztrák válogatott, hogy a szünet sem zökkentette ki, így a második félidő mind jobban fokozódó hazai fölényt hozott.
A sárga lapos Pogatetz kis híján kikaparta Olic szemét, mégis végigjátszhatta a mérkőzést
A Hickersberger-fiúk bevetettek mindent, amit a viszonylag gyengébb képességű csapatok szoktak a jobbak ellen. Távoli lövések, élesen belőtt labdák, lelkesedés jellemezték a piros-fehérek játékát, a kapitány pedig amolyan hab a tortán módra az utolsó harminc percre beküldte a szurkolók nagy kedvencét, a jelen és a közelmúlt osztrák labdarúgásának emblematikus figuráját, Ivica Vasticot.
A fiatalok hajtottak, a labdával pedig igencsak jó viszonyban lévő Vastic tanárian osztogatott. A horvátok próbáltak felpörögni, el is jutottak egyszer-egyszer Macho kapuja elé, de most már annyira sem voltak veszélyesek, mint az első félidőben.
Hickersberger beküldte a Rapid-hívők kedvencét, Ümit Korkmazt, valamint a jól fejelő Kienastot is, az egyre jobban felpörgő osztrákok pedig mind nagyobb nyomás alá helyezték a horvát kaput. A nyomás egyre fokozódott, gyakorlatilag egykapuzott a hazai csapat, a horvátok pedig a saját tizenhatosukról is alig tudtak kijönni.
A jogi doktor, valamint rockzenész kapitány, Slaven Bilic is érzi: ennél több kell
A Bilic-csapat korai vezető gólja után kevesen gondolták volna, de egyre inkább az volt a kérdés, hogy vajon ki tudja-e bekkelni a hátralévő időt a mérkőzés toronymagas - és a torna titkos - esélyesének tartott horvát válogatott.
Végül sikerült, Horvátország megőrizte előnyét, azonban bizonyára tisztában vannak vele Kranjcarék, hogy a későbbiekben ennél sokkal jobb teljesítményre lesz szükségük, ha az elvárásoknak megfelelően szeretnének szerepelni. Ausztria becsülettel küzdött, és ha így folytatja, hátralévő két mérkőzésén még akár meglepetést is okozhat.
Slaven Bilic, a horvát válogatott szövetségi kapitánya: "Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, és boldog vagyok, hogy győztünk, ez önbizalmat ad majd a folytatásra. Az első meccs mindig nagyon nehéz, ennek ellenére az első 35 percben jól játszottunk. Irányítottuk a játékot és veszélyesek voltunk. A második félidőben visszahúzódtunk, az osztrákok pedig nagy nyomás alatt tartottak bennünket. Ki fogjuk elemezni a hibákat."
Josef Hickersberger, az osztrák válogatott szövetségi kapitánya: "A második játékrészben bebizonyítottuk, hogy az osztrák labdarúgás jobb, mint volt. Lelkesedésünkért és a küzdésünkért megérdemeltünk volna egy pontot, így azonban a legrosszabbul rajtoltunk, ahogy csak egy nagy tornán lehet."
Számokban is elmondaná a véleményét? Osztályozza a mérkőzést, illetve a játékosok és a játékvezető teljesítményét!