Xavi a foci-Eb legjobb játékosa

A spanyol Xavi Hernandez lett a labdarúgó Európa-bajnokság legjobb játékosa. Az európai szövetség (UEFA) technikai bizottsága a legjobb 23 futballista közé az aranyérmes spanyoloktól - a Barcelona középpályása mellett - további nyolc játékost választott be, míg az ezüstérmes németeket hárman képviselik. Andy Roxburgh technikai igazgató szerint közel állt a "győzelemhez" Carles Puyol és Iker Casillas is, ám végül a sokoldalúság miatt Xavit választották a torna játékosának.

• Nézze meg az összes eddigi Eb-gólt!
• Az összes eddigi Eb-galéria
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák
• Torresék lefocizták Ballackékat az Eb-döntőben
• Viva Espana - Torresék a csúcson
• Világválogatott nyolc Eb-győztes spanyollal
• Spanyol örömünnep - némi ürömmel
• Lógó orrú drukkerek Németországban
• Eb-döntő percről percre
• Nézze meg a mérkőzés összefoglalóját!

Noha a német válogatott csak jóra, a német társadalom mindenképp jelesre vizsgázott a labdarúgó Európa-bajnokság alatt. A hétfői kommentárok szerint akárcsak két évvel ezelőtt a világbajnokság idején, a németek ezúttal is bizonyították, hogy méltó módon tudnak örülni és ünnepelni. S mindezzel kapcsolatban azt emelték ki, hogy a futball - a sport - nem csupán a nemzetek között fűzi szorosabbra a szálakat, hanem egy országon belül a különböző nációk között is, ahogy Németországban elsősorban a németekkel és a törökökkel történt.

A török gyökerekkel rendelkezők száma az országban meghaladja a 2 milliót, s közülük a legtöbben - mintegy 200 ezren - Berlinben élnek. Az együttélés nem volt mindig felhőtlen, s ma sem az, így nem véletlenül előzte meg jelentős aggodalom a német-török elődöntőt.

A különös izgalommal várt mérkőzés azonban nem a feszültséget, hanem a közeledést erősítette. A többségben lévő német és a kisebbséget alkotó török szurkolók között atrocitásokra sehol nem került sor, sőt győztesek és vesztesek megtanultak együtt ünnepelni és szomorkodni is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az országon belül egy csapásra feszültségektől mentessé válik a német-török viszony, de az Európa-bajnokság általános vélekedés szerint mindenképp az integráció irányában hatott.

Németországban az elmúlt néhány hétben szinte leírhatatlan volt a futballpatriotizmus, a házakat és az autókat ellepték a fekete-piros-aranysárga zászlók, a mérkőzéseket pedig Berlinben és az ország számos más városában is az utcákon felállított óriásvetítők előtt milliók szurkolták végig.

De ez a patriotizmus példamutató volt, gyűlölködéssel, gyalázkodással, randalírozással szinte soha nem keveredett, mindenekelőtt a török, de a spanyol vagy épp az orosz zászló senkit nem "zavart." A németek nem csupán saját sikereiknek örültek, hanem elkápráztatták őket a spanyolok, az oroszok, a hollandok, a portugálok és a törökök is. Az egész Európa-bajnokság egyetlen "mellékzöngéje" a németek ellen a legelső napokban indított sajátos lengyel sajtókampány volt, amire azonban Németország csak a pályán válaszolt.

Az eufória az elmúlt időszakban határtalan volt, a foci segítségével a németek emelt fővel tudtak ismét büszkének lenni. S ezen nem változtatott az sem, hogy a vasárnap esti bécsi döntő után az ország válogatottja vesztesen hagyta el a pályát.

Németország három héten keresztül abban a reményben élt, hogy ismét megvalósul a két évvel ezelőtti "nyári mese", azaz a csapat megismétli a 2006-es világbajnokságon történt jó szereplést. Sőt a bécsi döntő kapcsán sokan újabb "berni csodában" reménykedtek, emlékeztetve Magyarország 1954-es legyőzésére. A "nyári mese" és a "berni csoda" megismétlése egyaránt elmaradt, s ha a válogatott végül nem is győzött, a német társadalom azonban mindenképp az Európa-bajnokság közvetett győztese lett.