A világbajnokságokon a torna legjobb játékosát a FIFA technikai bizottsága által kijelölt listáról az újságírók választják ki, rendszerint már a döntő előtt. Ennek az a következménye, hogy a legutóbbi négy vébén rendre olyan játékos lett a legjobb, aki nem a győztes csapatban játszott: 1998-ban Ronaldo, 2002-ben Oliver Kahn, 2006-ban Zinédine Zidane, 2010-ben pedig Diego Forlán.
Az Európa-bajnokságon viszont 2008-ban fordult elő első alkalommal, hogy hivatalosan is megjelölték a torna legjobbját, akkor az UEFA technikai bizottsága a spanyol középpályást, Xavit nevezte meg. Minden bizonnyal idén is ez a testület (amelynek tagjai között ott van Fabio Capello, Gérard Houllier és Mezey György is) választja majd ki az Eb legjobbját, és bár egyelőre még a jelöltekről sincs hír, de nagy valószínűséggel az alábbi hat klasszis közül kerül ki a győztes.
Andrea Pirlo, a lelki felszabadító
Az olasz válogatott középpályása fantasztikus szezont zárt a Juventusszal, hiszen a torinóiak veretlenül nyerték meg a Serie A-t, és a korábban az AC Milannál leírt játékosnak ebben kulcsszerepe volt. Ezzel együtt sokan kétségbe vonták, hogy a válogatottban is képes lesz hasonló teljesítményre, azonban a szövetségi kapitány, Cesare Prandelli nagyon okosan Pirlóra építette a taktikát, és számítása maximálisan bejött.
A 33 éves kiválóság tökélyre fejlesztette a visszavont irányító, a regista szerepkörét, és passzjátéka alapvetően meghatározta az olasz taktikát. A spanyolok és az írek ellen is gólpasszt adott, és ő lőtte a torna eddigi egyetlen szabadrúgásgólját, az angolok elleni büntetőpárbajban pedig Panenka-módra értékesítette a maga tizenegyesét, amellyel valósággal demoralizálta az ellenfelet, illetve lelkileg felszabadította saját csapattársait. Ő maga is azt nyilatkozta, hogy azért választotta a panenkázást, hogy ezzel megtörje az angolokat. 87,7 százalékos pontossággal passzolt, csak Xavinak és Xabi Alonsónak volt több átadása, és nála több pontos hosszú indítást senki sem adott a tornán.
Cristiano Ronaldo, a szupersztár
Az előző idény gólvágóinak többsége alaposan leszerepelt az Európa-bajnokságon. Karim Benzema és Klaas-Jan Huntelaar nem talált be, az angol gólkirály Robin van Persie egy gólig jutott. Az első két mérkőzés után még úgy tűnt, hogy Cristiano Ronaldo is csődöt mond, hiszen gólt nem szerzett, sőt, a dánok ellen két hatalmas ziccert is kihagyott, de ezt követően magára talált, és ő döntötte el a hollandok, illetve a csehek elleni találkozót.
Minden megmozdulásán látszott, hogy ő akar a középpontban lenni, ha megkapta a labdát, akkor mindenki biztos lehetett benne, hogy ha egy mód van rá, akkor rá is lövi: ő próbálkozott a legtöbb alkalommal az Eb-n, összesen 35-ször, amiből 15-szer talált kaput. A spanyolok elleni tizenegyespárbajban is a főszerepre vágyott, ám pechjére a társak rontottak, így ő már nem rúghatott.
Andrés Iniesta, a szerény
A spanyol válogatott világklasszis középpályásai közül Iniesta volt az egyetlen, akin az látszott, hogy nem a labdatartás az elsődleges, legfontosabb célja, hanem igyekszik kapura is törni. Gólt nem szerzett, de ez részben csak azért van így, mert a horvátok ellen ziccerben is begurította Jesús Navasnak a labdát. A spanyoloktól így is Iniesta próbálkozott a legtöbb alkalommal gólszerzéssel, összesen tizenhárom alkalommal találta el a kaput, de balszerencséjére az ellenfél kapusa mindig a helyén volt. Igaz, Iniesta a góljait a legfontosabb alkalmakra szokta tartogatni, két évvel ezelőtt a világbajnokságon az ő találata döntött az aranyéremről.
Mario Balotelli, az őrült
Az Európa-bajnokság előtt az olasz drukkerek (és egyben Cesare Prandelli) legnagyobb problémáját a csatársor összeállítása jelentette, hiszen a selejtezősorozatban alapembernek számító Giuseppe Rossi sérülése miatt nem utazhatott az Eb-re, és Antonio Cassano is hosszú kihagyás után tért vissza. A szakvezető a Manchester City balhés játékosának szavazott bizalmat, de Balotelli az első meccseken inkább a helyzetek kihagyásában jeleskedett. Az írek ellen ugyan parádés gólt szerzett, de a negyeddöntőben megint képtelen volt betalálni, pedig helyzete volt bőven. Utóbbi mutatta, hogy alapvetően nem futballozik rosszul, és a németek ellen eljött az ő ideje: mindkét ziccerét értékesítette, és a döntőbe lőtte az olaszokat.
Sami Khedira, a zongoracipelő
A német együttes elsősorban a kiváló csapatmunkájának köszönhetően jutott el az elődöntőig, de kevés olyan játékosa akadt, aki az egész tornán egyenletesen jó teljesítményt nyújtott. Sami Khedira viszont éppen most szerezte meg azt az elismertséget, ami már régóta járt neki, hiszen szürke eminenciásként, zongoracipelőként mindig nagyon sokat tesz csapata sikeréért, de ez csak az Eb-n tűnt fel igazán.
Rögtön az első csoportmeccsen gólpasszt adott Mario Gomeznek a portugálok ellen, és ezen a találkozón futotta a legkevesebbet, "csupán" 10,5 kilométert. Az összes többi mérkőzésen legalább 11 kilométert futott. A görögök ellen látványos gólt is szerzett, és a Kicker osztályzatai alapján ő volt a németek legjobb mezőnyjátékosa az Eb-n.
Xabi Alonso, a passzmester
A spanyol középpályások közül legtöbbször Xavit szokás kiemelni, mint a passzjáték zsenijét, de ezen a tornán az FC Barcelona klasszisa kicsit elmarad a legjobbjától. Ugyan továbbra is rengeteget ért a labdához, neki volt a legtöbb átadása, de mindez nagyon sokszor passzivitással párosult, sem gól, sem pedig gólpassz nem fűződik a nevéhez.
Xabi Alonso viszont kétszer is betalált, előtte eddig csupán egy gólt lőtt a válogatottban. A Real Madrid játékosa alig negyvennel passzolt kevesebbet Xavinál, viszont a védekezésből sokkal jobban kivette a részét, hiszen volt hat labdaszerzése és tizenhárom jól sikerült szerelése is.