Mi már tudjuk, ki nyeri a foci-Eb-t

Portugália a formába lendült Cristiano Ronaldo vezérletével a cseheket, majd a franciákat eltakarító, címvédő spanyolokat is kiejti, miközben az olaszok az angolok ellen még továbbjutnak, de a németek elleni hosszabbítást már elbukják. Még csak most jön az igazán izgalmas része a labdarúgó Európa-bajnokságnak, mi pedig lejátszottuk, hogyan alakulhatnak a meccsek.

negyeddöntők:
június 21., csütörtök: Csehország - Portugália, Varsó 20.45

Ha Hradec Králové legeldugottabb sörözőjében megkérdezik a folyékony kenyeret befelé töltő úri közönséget, mi jut eszükbe a cseh-portugál párosítás hallatán, szinte biztosak vagyunk benne, hogy tízből nyolcan egyből rávágják a Poborsky szót.

Az akkor még lobogó hajkoronával bíró középpályás karrierje legemlékezetesebb mozdulatával, egy pofátlanul zseniális emeléssel juttatta a cseheket a négy közé, pedig a túloldalon Vitor Baia, Luis Figo, Ruí Costa és a honi sportnapilap nagy kedvence, Paulo Sousa kergette a labdát minőségi módon két frizuraigazítás között.

Piperkőcségben Cristiano Ronaldo sem áll rosszul, nem is irigyeljük a cseh védőket, na nem azért, mert a Real sztárja által összezselézett labdába kell belefejelniük, sokkal inkább azért, mert Cé felhúzta magát az első két meccs után az újságíróktól kapott savazáson, és a dühét két góllal töltötte ki a hollandokon.

Akik ráadásul pár góllal erősebbek papíron a cseheknél, számoljuk csak ki, az Eb-selejtezőkön a szorosabb meccsen is két góllal kapott ki a magyar válogatott Robbenéktől, Prágában viszont eggyel ütötte a cseheket, az annyi, mint három gól különbség a hollandokat verő portugálok javára. Persze ahogy a hollandok megismertették Európát a narancsos buktával, úgy a csehek is izmozhatnak egy sort, de az elmúlt két meccs alapján erősebbnek látjuk a portugálokat, akiknek a himnusza is magával ragadóbb, úgyhogy szívesen meghallgatnánk az elődöntő előtt is.

június 22., péntek: Németország - Görögország, Gdansk 20.45

Ezt a meccset le sem kellene játszani, hiszen akárhová néz az ember, mindenhol azt olvassa, hogy a németek döntőt fognak játszani a spanyolokkal. Ami tény, a németek úgy gázoltak át a halálcsoporton, mint a kis gonosz Ödönke a többiek homokvárán a játszótéren, miközben a görögök olasz módra jutottak tovább. Az oroszok elleni meccsen látott stílus már előrevetítette, mi várhat a németekre a negyeddöntőben, a görögök ugyanis tanítanivalóan ágyazták be magukat a kapu elé, miközben a szórványos ellentámadásaik mindegyike után remegő kézzel nyúlhattak a vodka után az oroszok.

A görög kalózhajó 2004-ben már megcsáklyázott pár nagycsapatot, amíg feljutott az európai futball Olümposzára, na de mégis mi szólna mellettük a németek ellen? Neuernek eddig összesen két bravúrjára emlékszünk (abból az egyiknél konkrétan tökön lőtték), ami azt mutatja, hogy kijár a fényezés a védelemnek, leginkább Hummelsnek, aki robot üzemmódra kapcsolt, és mindenhol ott van, ahol veszély lehetne.

Nem tudjuk, hogy csinálja, de Gomez szinte mindig jókor ér a kapu elé

Középen Schweinsteiger tanár, Özil ellenben punnyadt, de ez is belefér, elöl pedig Gomez továbbra sem cselez ki senkit, de a helyzeteit azért értékesíti. Az eszünk azt mondja, hogy a németek legalább kettővel nyernek, ilyenkor szokott jönni a banánhéj, és a nagy hátas, de most meghajlunk a köz akarata alatt, és kegyetlen módon elvesszük a focicsapat okozta kis örömöt is a görögöktől, annak ellenére, hogy még a nagyfőnök is őket tolja.

június 23., szombat: Spanyolország - Franciaország, Donyeck 20.45

Zidane pazarul becsavarja szabadrúgásból, Mendieta válaszol tizenegyesből, majd Djorkeff brutál nagy gólt lő a rövidbe, Raúl viszont kiharcolhatná a hosszabbítást, de az újabb spanyol tizenegyest a felhők közé lövi. Snitt. Villa örül, mert a jobb sarokba lő tizenegyesből, Ribéry egy kiugratás után Casillast kicselezve egyenlít, majd a második félidőben előbb Vieira bólint, a végén pedig Zidane ülteti hintába Puyolt, mielőtt a kapu közepébe tüzel.

Emlékek a közelmúlt nagy francia-spanyol meccseiről, ami közös bennük, hogy mindkettőt a franciák nyerték, pedig a spanyolok mindig kaptak legalább egy tizenegyest. A zseniális Zidane-tól már nem kell félniük a spanyoloknak, de a franciák ugyanúgy előnyt kovácsolhatnak abból, hogy nincsenek elkönyvelve a párharc esélyeseiként, mint 2006-ban.

A spanyolok eddig csak egy meccsen voltak meggyőzőek, a rögbiseknek csúfolt írek ellen, úgyhogy Ramoséknak ideje mutatni valamit, mert szép-szép az állandó gurigázás, de az olaszok és a horvátok ellen is volt időszak, amikor rezgett a léc. Ami feltétlenül a címvédő mellett szól, hogy a kispadról is elő tud rángatni olyan neveket, akik döntően tudják befolyásolni a meccs sorsát, bár Del Bosquénak azért megcibálnánk a bajszát amiatt, hogy képes volt csatár nélkül kiállni az olaszok ellen. Nem lesz sima, de eggyel nyernek a spanyolok, düböröghet a Viva Espana a hangfalakból.

június 24., vasárnap: Anglia - Olaszország, Varsó 20.45

John Terry a hibás mindenért. Nem elég, hogy odapiszkált barátja és csapattársa korábbi nejének, de még arcoskodott egy sort Rio Ferdinand öccsével a QPR-Chelsea bajnokin, amivel szerepet játszott abban, hogy a szövetség túlzott befolyását megelégelő Fabio Capello lemondjon. Pedig milyen jól jönne most az angoloknak, ha az olaszokat tökéletesen ismerő beépített ember ülne a kispadon.

Capello viszont már odahaza élvezi az olasz konyha remekeit a fish and chips helyett, Rooney-nak közben kinőtt a haja, de az Eb-n látott angol csapat egyelőre szürke, mint a manchesteri gyárkemény. Nem mintha azzurriék egy balett-táncos könnyedségével siklottak volna be a nyolc közé, sőt az elmúlt tizenöt év talán legkevésbé karakteres olasz csapata ez a mostani, persze egy generációváltás ritkán zajlik le zökkenőmentesen.

Balotteli angliai csapattársaival is összecsap majd a negyeddöntőben

Alig várjuk, hogy megtudjuk, vajon Balotelli összerugdossa-e manchesteri klubtársát, Lescottot vagy Milnert, hogy újra lássuk, amint Buffon becsukott szemmel hörgi a himnuszt, hogy az ír gólemeket túlugró Cassano mire megy a (hozzá képest) angol jegenyék ellen, és hogy Terry hány centivel a gólvonal mögül tudja úgy kihúzni a labdát, hogy azt még ne lássák gólnak.

Könnyen el tudunk képzelni egy kevés helyzetet hozó, hosszabbításba torkolló csörtét, abban szinte biztosak vagyunk, hogy ha beáll, Carroll bólint egy gólt, de a nyerőember Di Natale lesz, Anglia pedig ismét felteheti a "majd legközelebb" lemezt.

elődöntők:
június 27., szerda: Portugália - Spanyolország, Donyeck 20.45

Tuti, hogy az összes nő, aki focit néz, ott lesz a képernyők előtt, hiszen csodálatos férfiak szaggatják majd a mezt egymásról, emitt Cristiano Ronaldo, Miguel Veloso és Pepe (a rosszfiúkat mindig jobban szeretik a nők, nem?), amott az [origo] szavazásán vezető Casillas, valamint Sergio Ramos, Xabi Alonso és a többi latin lover.

A portugálok azért indulnak hendikeppel, mert a realosok még azt is tudják Céről, hogy milyen illatú testápolót ken magára a meccsek után, vagy hogy hányszor lehet odaszólni Pepének anélkül, hogy annak véraláfutás legyen a vége, de ez fordítva is működhet, a portugálok is tisztában vannak vele, mi a gyenge pontja Casillasnak.

Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy telnek Mourinho napjai a meccs előtt, ellátja-e jó tanácsokkal honfitársait, kiadva ezzel saját katonáit; felhívja-e sok szerencsét kívánva Ramost, Xabi Alonsót és a többieket; lesz-e külön kamera ráállítva a lelátón, egyáltalán, ott lesz-e, vagy valamelyik népszerű üdülőhelyen jegyzetelget a távirányírót markolászva. Talán a nagy kánikula teszi, de úgy érezzük, a portugálok el fogják kapni a spanyolokat, Ronaldo egy buktatást eljátszva kiharcol egy kiállítást az egyik spanyol védőnek, az emberelőnyt pedig egy Hélder Postiga-fejes formájában döntőt érő gólra váltják Tengerész Henrik utódai.

június 28., csütörtök: Németország - Olaszország, Varsó 20.45

Egy nemzet álma tört össze, amikor 2006. július 4-én az addig szinte csak az olasz futball naprakész követői által ismert Grosso a 119. percben a hosszú sarokba csavart Pirlo passza után a dortmundi stadionban. Németországnak maradt a bronzmeccs és a harmadik hely, a bundabotrány viharait nyögő Olaszország pedig készülhetett a vébédöntőre, amely Zidane fejeléséről és a válogatott negyedik aranyérmét eredményező tizenegyespárbajról maradt emlékezetes.

A sebek azóta talán behegedtek már német oldalon, főleg, hogy összejött egy olyan csapat, amelyet tétmeccsen utoljára a spanyolok tudtak megverni a két évvel ezelőtti vb-elődöntőben. Az olaszoknál viszont nincs már Cannavaro, Nesta, Gattuso, Totti, Del Piero vagy Toni, és bár a mostaniak a Serie A-ban jól csengő nevek, de Buffon és Pirlo kivételével nem világklasszisok. Ami a németeket óvatossá teheti, hogy a nagy világversenyeken még egyszer sem tudták elkapni az olaszok grabancát, és bár most is meg fognak szenvedni velük - kilencven perc nem lesz elég a döntéshez -, ezúttal Podolski alakítja majd Grosso szerepét.

döntő:
július 1., vasárnap, Portugália - Németország, 20.45

Nagyon utálhatják már a portugálok a németeket, hiszen 2006-ban a vb bronzmeccsén és 2008-ban az Eb negyeddöntőjében is a Nationalelf ünnepelhetett a csapatok randevúja után, ráadásul a mostani Eb-n is egymásba botlottak, és akkor is Pepéék húzták a rövidebbet. Akkor a portugálok cselzizni próbáltak, de nekik nem jött össze az, ami Drogbáéknak igen a müncheni BL-döntőn, pedig amikor Gomez gólja után hirtelen rájöttek Ronaldóék, hogy a félpálya átlépéséért, de még a kapura lövésért sem kell plusz fekvőtámaszokat csinálniuk, egyből lett egy kis izzadságfolt a németek hónaljánál.

Ha valóra válik a jóslatunk, akkor lesz mit ünnepelniük a németeknek

Gólrekordot biztosan nem fog dönteni a döntő, hiszen ilyenkor nem feltétlenül a "nyerjük meg" elv dominál, sokkal inkább a "ne veszítsük el" felfogás, bár az már kiderült, hogy mindkét csapatnak jobban áll, ha bekkelés helyett a támadásokat erőltetik.

Az első félidő derekán menetrend szerinti Gomez-fejes és Ronaldo-bomba után sokáig csak a sárgák gyülekeznek majd a bíró noteszében, majd a 78. percben eldől minden: a Fábio Coentrao kezezése miatt megítélt büntető és azt kísérő ötperces portugál hiszti után Schweinsteiger teszi jóvá, ami a BL-döntő óta nyomasztja, és a léc alá lőtt büntetővel 1996 után ismét Európa-bajnokká koronázza a német válogatottat.