Az olaszokkal kezdődött, velük végződhet a spanyol diadalmenet

Négy éve az Olaszország elleni Eb-negyedöntővel kezdődött a spanyol labdarúgó-válogatott nagy menetelése, amely Európa-bajnoki, majd világbajnoki aranyéremben csúcsosodott ki. Ha a vasárnapi döntőben nyernek Fabregasék, történelmi tettet hajtanak végre, az olaszok csatárai azonban olyan feladat elé állíthatják spanyol védelmet, amivel ezen a tornán nem nagyon kellett szembenéznie.

Negyedik alkalommal fordul elő a labdarúgó Európa-bajnokságok történetében, hogy a döntőben két olyan válogatott találkozik, amelyek a csoportkör során is összemérte az erejét, azonban arra egyszer sem volt példa, hogy a döntősök első összecsapása döntetlenre végződött.

Az 1988-as tornán Hollandia a döntőben visszavágott a Szovjetuniónak a csoportmérkőzések során elszenvedett vereségért, míg 1996-ban a németek a cseheket, 2004-ben pedig a görögök a portugálokat győzték le kétszer.

Győzelem nélkül is lehet nyerni

Nem csak a fenti statisztika mutatja, hogy szinte lehetetlen megjósolni a döntő végkimenetelét. A spanyolok jó szereplése papírformának számít, az olaszoké viszont nagy meglepetés. A válogatott a 2010-es vébén csődöt mondott, és az olasz lapok a Szlovákia elleni 3-2-es vereséget az 1966-os Koreai NDK elleni fiaskóhoz hasonlítottak. Ez most akár jó ómen is lehet az olaszoknak, mert akkor két évvel később, 1968-ban Olaszország Európa-bajnok lett.

A történelem abból a szempontból is az olaszok mellett szól, hogy Spanyolország tétmeccsen mindössze egyszer tudta legyőzni őket, és az is nagyon-nagyon régen volt. Az 1920-as olimpia után a spanyolok öt döntetlen mellett ötször kikaptak Olaszországtól tétmérkőzésen, más kérdés, hogy most sem kell feltétlenül nyerniük ahhoz, hogy Európa-bajnokok legyenek. Négy éve az Eb negyeddöntőjében a két csapat gól nélküli döntetlent játszott, és a spanyolok tizenegyesekkel mentek tovább, gyakorlatilag az a meccs indította el Spanyolországot azon az úton, amelynek végén a válogatott Európa- majd világbajnok lett.

Hatéves olasz ciklus

Ha pedig most is nyernek Xaviék, akkor történelmi tettet hajtanak végre, hiszen soha egyetlen válogatott sem tudott egymás után három nagy tornát megnyerni. A legközelebb az 1970-as évek nyugatnémet csapata jutott ehhez, azonban az NSZK az 1972-es Eb és az 1974-es vébé megnyerését követően az 1976-os Európa-bajnokság döntőjében tizenegyesekkel kikapott Csehszlovákiától. A vasárnapi fináléban egyébként a két legutóbbi világbajnok csap össze, erre sem volt még példa az Európa-bajnokságokon.

Az olaszoknál a 2006-ban vébét nyert csapatból csak Gianluigi Buffon és Andrea Pirlo játszik, utóbbi egy mostani győzelemmel teljessé tehetné trófeagyűjteményét, hiszen már csak az Európa-bajnoki cím hiányzik neki a vébé, Bajnokok Ligája és klubvilágbajnokság mellé. Az olasz válogatott a jelek szerint nem négy, hanem hatéves ciklusokban gondolkodik, hiszen az 1994-es vébé óta hatévenként jutnak be egy-egy nagy torna döntőjébe. Igaz, ezek közül csak a 2006-os döntőt nyerték meg.

Kapusok: Gianluigi Buffon-Iker Casillas X

A két válogatott csapatrészenkénti összehasonlítása elméletileg a kapusoknál a legegyszerűbb, hiszen mind a két játékosnak tökéletesen ugyanaz a feladata, így képtelenek voltunk eldönteni, hogy a két világklasszis közül melyik a jobb.

Azzal valószínűleg senki sem vitatkozik, hogy a 2000-es évek két legjobb kapusáról van szó, Iker Casillas és Gianluigi Buffon azonban sokban különbözik egymástól.

Casillas kevésbé harsány mind a pályán, mind azon kívül, míg Buffon gyakran kifejezetten teátrális mozdulatokkal irányítja a védelmet, vagy ünnepel egy-egy nagy védést. Viszont mind a ketten fantasztikus reflexekkel rendelkeznek, és olyankor is képesek bravúrt bemutatni, ha szinte az egész mérkőzésen semmi dolguk nem volt.

Ez egyébként főleg Casillasra igaz, akinek a negyeddöntőben és az elődöntőben mindössze egyetlen lövés ment a kapujára, de a horvátok elleni csoportmeccsen sem kellett repkednie, hogy aztán Ivan Rakitic fejesénél óriásit védjen.

Buffon nagy pillanata az angolok ellen Glen Johnson közeli lövésénél jött el, viszont az elődöntőben volt néhány bizonytalan pillanata, szerencséjére védői kisegítették.

Olasz védelem-spanyol támadósor 1

A spanyolok várhatóan megint vérbeli csatár nélkül játszanak majd, akárcsak a két együttes csoportmeccsén, viszont három támadó középpályás lesz a csapatban. David Silva jobbszélsőt, Andrés Iniesta pedig balszélsőt játszik, míg Francesc Fabregas az utóbbi időben gyakran emlegetett "hamis kilences", vagy másként visszavont középcsatár.

Ez azonban csak akkor lehet hatékony, ha ezek a játékosok képesek a mélységből beindulva megbontani az ellenfél védőfalát. Ez a legjobban éppen az olaszok ellen sikerült a csoportmérkőzések során, amikor Fabregas egy ilyen akcióból talált be.

Azon a meccsen viszont az olaszok védelme is másként állt fel, mint ami a döntőben várható. Andrea Barzagli sérülése miatt Cesare Prandelli visszavonta a védekező középpályást, Daniele de Rossit a védelembe, és a 3-5-2-es szisztémában küldte pályára együttesét.

Barzagli felépülését követően viszont visszaállt a négyvédős rendszerre, és a németek ellen a Leonardo Bonucci, Barzagli tengely szinte hibátlanul működött. Ezen a találkozón Giorgio Chiellini játszott a baloldalon, az alaphelyzetben balhátvéd Federico Balzaretti pedig a jobbon, mivel Ignazio Abate sérült volt. A spanyolok ellen azonban utóbbi már játszhat, és valószínűleg vissza is tér a csapatba, viszont Chiellini is marad.

A hátsó négyesben három Juventus-játékos szerepelhet, az összeszokottság tehát adott, és erre szükség is lesz a várhatóan nagyon mobilis spanyolok ellen. Ha pedig Vicente del Bosque előveszi a B tervet, és beküldi a szélsőket, azaz Pedrót és Jesús Navast, akkor a szélsőhátvédek kerülhetnek előtérbe.

Sőt, a C-terv vagyis Fernando Llorente becserélése sem jelenthet problémát, lévén Barzagli és Bonucci is jól fejel.

Középpálya: Olaszország-Spanyolország 2

A spanyolok a tökéletességig fejlesztették a labdabirtokláson alapuló játékot, amelynek köszönhetően a 2008-as Eb-döntő óta nem volt olyan meccsük, ahol nem náluk volt többet a labda. A kulcsszó Del Bosque számára a kontroll: a spanyol csapat nem feltétlenül a gólszerzésre tör, hanem sokkal fontosabb a labda megtartása, hiszen az ellenfél labda nélkül biztosan nem találhat be. Hogy ez mennyire igaz, azt jelzi, hogy a spanyolok az egyenes kieséses szakaszban a 2008-as Eb óta egyszer sem kaptak gólt.

Cesare Prandelli Olaszországa azonban méltó ellenfél lehet, hiszen ebben az olasz együttesben akad valaki, aki akár a spanyol csapatba is beférne, és Andrea Pirlo mellett csupa olyan játékos szerepel, aki rendkívül fegyelmezetten hajtja végre a kiszabott feladatot, de képes váratlan húzásokra. De Rossi bármikor célba veheti az ellenfél kapuját 20-25 méterről (amint azt az angolok elleni bődületes kapufája is mutatta), Riccardo Montolivo parádés indításokra képes (ő adta a gólpasszt a németek ellen Mario Balotellinek), míg Claudio Marchisio gyakori előretöréseivel hívja fel magára a figyelmet.

Ezzel együtt a spanyolok alighanem létszámfölényben lesznek a középpályán, hiszen David Silva, Andrés Iniesta, de még Fabregas is rendszeresen visszalép, előbbi kettő ráadásul általában befelé cselez. Mivel az olasz középpályások között nincs szélső, így a pálya közepén várhatóan hatalmas lesz a tömörülés, ami ugyan megnehezíti a spanyolok dolgát, de még mindig inkább nekik kedvez, hiszen Xaviék hozzá lehetnek szokva, hogy a lehető legszűkebb területeken kell pontosan passzolniuk.

Olasz csatársor-spanyol védelem 1

A spanyol védőnégyes összeállítása egyszer sem változott a torna alatt, azonban az olaszok ellen nyitómérkőzés kivételével Sergio Ramoséknak egyszer sem kellett csatárduó ellen játszaniuk. Ráadásul a spanyolok ellen az előretolt ékek általában nem arra törekedtek, hogy a védősort áttörve kapura húzzanak, hanem általában a kapunak háttal állva, esetleg a középpályára visszalépve játszottak. Az olaszoknál viszont két klasszikus értelemben vett csatár szerepel, ráadásul Mario Balotelli éppen az a típusú támadó, aki gyors, erőszakos, és igyekszik a leshatáron futballozni.

A németek elleni elődöntőben két gólt vágó Balotelli már a csoportkörben is sok problémát okozott a spanyol védőknek direkt futballjával, de akkor még rendre rossz döntést hozott.

Ráadásul Cassano és Balotelli is igyekszik széthúzni a spanyolok védősorát, és kicsalni középről Gerard Piquét, illetve Sergio Ramost, vagy pedig hátul tartani a spanyol szélsőhátvédeket, akik közül főleg Jordi Alba szokott gyakran bekapcsolódni a támadásokba.

Cserék: Olaszország-Spanyolország 2

A kispadra tekintve a spanyol drukkerek lehetnek nyugodtabbak, hiszen minőségi cserék állnak Del Bosque rendelkezésére, akiknek segítségével ráadásul a csapat taktikáján is változtathat.

A portugálok elleni elődöntőben Pedro és Jesús Navas becserélése nagyot lendített a spanyolok játékán, és a két szélső beküldésével csapata sokkal gólra törőbb lett. Az Athletic Bilbao középcsatára, Fernando Llorente eddig még játéklehetőséget sem kapott, és ugyanez elmondható Juan Matáról is, bármelyikük becserélése fordulatot hozhat.

Az olaszok mesterének, Cesare Prandellinek viszont nincsenek ilyen minőségi cseréi. A csoportkörben a spanyolok ellen Antonio di Natale ugyan a kispadról beállva szerzett gólt, Alessandro Diamantinak is voltak jó megmozdulásai az angolok ellen, és Antonio Nocerino is nagyon hasznos futballra képes, de egyikük sem az a kaliber, aki képes megfordítani egy találkozót.

A várható kezdőcsapatok:
Spanyolország: Casillas - Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba, Xavi, Sergio Busquets, Xabi Alonso, Silva, Fabregas, Iniesta.
Olaszország: Buffon - Abate, Barzagli, Bonucci, Chiellini, Marchisio, Pirlo, De Rossi, Montolivo, Balotelli, Cassano.

www.globalsoccerapp.com