Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A magyar jégkorong és futball ellentétes pályát járt be, nem sok közös volt a két sportág között itthon, most mégis úgy alakult, hogy bravúros teljesítménnyel (és némi szerencsével) mindkét magyar válogatott megmutathatja magát a közvetlen elittel szemben.
A jégkorongnak nincs olyan történelme és kultúrája nálunk, mint a labdarúgásnak, a sportág hátországa és így a merítése sem akkora, most mégis az a helyzet, hogy
a futballnak kell tanulnia a hokitól.
Ha sikerrel teszi, az Európa-bajnokság akkor is siker lesz, ha Bernd Storck csapata ugyanúgy kiesik a csoportban, mint a jégkorongozók.
A kijutást követő eufória a norvégok elleni, valóban bravúros pótselejtező emlékéből táplálkozik. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen felnőtt válogatottunk emberemlékezet óta nem jutott a közelébe sem hasonló sikernek, ráadásul Geráék végre borították a papírformát, és európai szinten is fajsúlyos teljesítményt nyújtva megugrották a szintet. Azt azonban érdemes fejben tartani, hogy a csapatunk játéktudása hasonlóan aránylik a mezőnyéhez, mint a jégkorongozók esetében.
A kanadai kapitány, Rich Chernomaz aztán a tornán is képes volt egy könnyfakasztó bravúrra, és nem rosszabbak német kollégája esélyei sem: ugyanúgy vannak nyerhető(bb)nek tűnő meccsek, a mi csapatunk is karaktert növesztett Bernd Storck alatt, az ország pedig ugyanúgy egy emberként sorakozott fel az ő csapata mögé is.
Voltak jó, sőt kiváló meccseink Eb-résztvevők ellen, és nem is csak hazai pályán (márpedig mindenhol hazai pályán fogunk játszani, ezt cirka 30 ezer szurkoló szavatolja), és két ellenfelünkhöz képest is nyomás nélkül játszhatunk. Az osztrákoknak és a portugáloknak blama lenne a pontvesztés ellenünk, Izland ellen pedig kiderül, melyik csapat viseli jobban az Európa-bajnoksággal járó, szokatlanul nagy nyomást. Oda kell időzíteni a csúcsformát, Marseille-ben kell megszerezni azt az érzelmi töltetet, ami egy esetleges kiesés után is továbbviszi a futballunk lendületét.
Az Eb előtti, reményből táplálkozó lendület sokakkal már azt is elfeledtette, hogy a csapatunktól minden pontszerzés bravúr lenne a tornán. A nemzetközi meccseken kopaszra vert NB I-es klubokból, közepes európai csapatokból, rosszabb esetben a padjukról érkező játékosokból álló csapatra pont úgy kell tekintenünk, mint a jégkorongozókra. Ha kijátszunk magunkból mindent, az ellenfél rosszabb napot fog ki, és jönnek az extra teljesítmények a kulcsjátékosoktól, lehet ebből egy gyönyörű Európa-bajnokság is.
De ne érjen senkit sokként, ha esetleg mindhárom meccsünket elveszítjük. Portugália simán elmehet az elődöntőig, Ausztria a torna sötét lova, Izland pedig hiába tűnik a legverhetőbbnek a csoportból, aki látta őket a selejtezőben (és a törökök elleni utolsó meccsnek hála sokan láthatták), az kellő tisztelettel közelít az északiak felé. Még nekik is vannak játékosaik, akik stabil kezdők a topligákban, azaz hozzászoktak a csúcsfoci ritmusához, tempójához és a vele járó nyomáshoz is. Ilyesmivel mi nem büszkélkedhetünk.
Mondom még egyszer:
minden pont bravúr.
Egy fontos tényező, ami mellettünk szól, az edző. A szélsőséges kapitányi kinevezéseket hozó sorozat végére kiderült, Bernd Storck telitalálat volt. Egyrészt meg sem próbált belefolyni a magyar szakmába, helyette mindenkit kirúgott, aki nem pont azt csinálta, amit kért tőle. Másrészt tökéletesen hidegen hagyta Puskásék öröksége, és pragmatikus szempontokból közelített a magyar válogatotthoz.
Tökéletes példa erre Szalai Ádám szerepeltetése. A csatár a csapat játékának szempontjából fontos, nem mint gólszerző. A mi csapatunknak a legjobbak ellen elsősorban védekeznie kell kitűnően, és ezt Storck már a csatárnál kezdi. Mindent a csapat szervezettségének rendel alá, mert mi ezzel tudunk felnőni az elit szintjéhez. Mással nem. Lefutni, lebirkózni, kicselezni nem fogunk senkit a mezőnyben.
Dárdai Pál sokkal többet tett, mint hogy lehozott néhány selejtezőt veretlenül. Elfogadtatta a fentieket a játékosokkal, megértette velük, hogyan mozogjanak rendszerben, és amikor a fiai látták, hogy működik, amit kér tőlük, magabiztosabbak is lettek. Storck ezen a vonalon ment tovább, és Kleinheisler beépítésével még egy olyan játékost is talált, aki az Eb egyik nagy felfedezettje lehet.
Európa egyelőre örül a nagy visszatérőnek, de egzotikus kiscsapatként tekint ránk, akiknek pizsamában véd a kapusuk, nincs topligás kezdőjátékosuk, és egy ismeretlen német edző vezeti őket. Kedd délután nekifogunk az arculatunk kialakításának, és csak remélni lehet, hogy hasonló sikerrel járnak Dzsudzsákék, mint a jégkorongozók.
