Az öntudatra ébredt futball majdnem felfalta önmagát

A futball első ötven éve az egyén szabadságáról, a művészetről és az önkifejezésről szólt. Az 1960-as években azonban az öntudatára ébredt sportág mindezt lesöpörte a pályáról, kiölte a játékból a szépséget és a gólokat. Ezután viszont az ultradefenzív szemléletet felváltotta a megalkuvás nélküli támadójáték.

A focitörténelemben voltak országok – mint például a teljes skandináv térség –, amelyek puszta divatkövetésből vették át az angoloktól a focit, és évtizedekig egy percet nem gondolkodtak rajta. Mások – mint például a Duna menti futballkultúrák, így a magyarok is – szinte az első perctől kezdve azon agyaltak, mit lehetne másképp csinálni az angolok tanításához képest. Ez a kettősség pedig gyorsan egy dualista Európát hozott létre.

A futball öntudatra ébredt egész Európában

A második világháború utáni évtizedben Európa politikai, társadalmi és gazdasági erőtere kettészakadt Keletre és Nyugatra, a labdarúgásban erős egyszerűsítéssel viszont inkább észak és dél állt szemben egymással. Míg észak a négy védőben, a lestaktikában és a szélsőáttörésekben hitt, addig dél a három védőben, a söprögetőben és a pálya közepének uralásában.

Ami közös volt: az 1960-as években Európában már

mindenütt felismerték a taktika jelentőségét,

a szerepéről magas színvonalú szakmai viták folytak még az újságok hasábjain is. Aktív edzők és játékosok is rendszeresen publikáltak cikkeket, sokaknak önálló rovatuk volt. Bizonyos szempontból a futball elszakadt a munkásosztályban gyökerező hagyományaitól, és a fejlődés kulcsa az értelmiség kezébe került.

A meccseket a védelmek nyerik

Amíg a foci első ötven évét a szemet gyönyörködtető összjáték, az egyén önkifejezése és a művészi szépség uralta, addig az öntudatra ébredés magával hozta a védekező irányzatok aránytalan megerősödését.

Mindenhol ment a rajzolgatás Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Thomas Eisenhuth

Az hagyján, hogy Angliában és a Szovjetunióban általánosan elterjedtté vált a 4-4-2-es taktikai formáció, de emellett a futball megismerte a zónavédekezést és a letámadást is – utóbbihoz kötjük a modern futball megszületésének idejét. Vagyis a labdarúgás mind formációjában, mind játékfelfogásában a védekezés tökéletesítése felé mozdult el.

1968: a mélypont

Az 1968-as Eb négyes döntőjébe Európa ultradefenzív elitje jutott be:

• a már szélsők nélkül játszó, a középpályát túltöltő Anglia
• a letámadást és a négyvédős rendszert kitaláló és csúcsra járató Szovjetunió
• a catenaccióval újra kivirágzó, söprögetővel futballozó Olaszország
• és Jugoszlávia.

A torna 1,4-es gólátlaga olyan történelmi mélypontot jelez, amit azóta sem közelítettünk meg.

Az európai futball fejlődése szempontjából döntő fontosságú volt a Szovjetunió szerepe. A szovjetek 1960 és 1972 között minden Eb-n ott voltak a legjobb négy között, egy aranyat, két ezüstöt és egy negyedik helyet szereztek ebben az időszakban.

A modern futball megszületése

Ahogyan az eddigiekből is kiderült, a játék fejlődése sohasem volt lineáris folyamat, más edzők munkájának is fontos szerepe volt a letámadás megszületésében, de a modern futball atyjának mégiscsak Viktor Maszlovot, Valerij Lobanovszkij tanítómesterét tekinthetjük.

Maszlov rendkívül eltökélt volt abban, hogy csapatainál, elsősorban a Dinamo Kijevnél meghonosítsa a zónavédekezést. "Az emberfogás megalázó, lealacsonyító és morális szempontból is megkérdőjelezhető" – jelentette ki.

Viktor Maszlov többórás játékelméleti és taktikai foglalkozásokat tartott a játékosainak Forrás: EPA

Az 1967-es bajnoki szezon visszatekintőjében Martin Merzsanov, a szovjet sportújságírás nagy alakja, a Futbol magazin alapítója azt írta: "A zónavédekezés, melynek során a védők nem konkrét ellenfelekkel szemben védekeznek, hanem összehangolt mozgással a zónájukba belépő játékost veszik fel, összehasonlíthatatlanul hatékonyabbnak bizonyult, mint a hagyományos emberfogás."

Maszlov azonban nem érte be azzal, hogy zónavédekezésre oktatta a védelmét. Gyűlölt gólt kapni, ezért lépésenként eljutott arra a következtetésre, hogy az ellenfelet

a kaputól a lehető legtávolabb meg kell támadni,

és a csapat egész mozgását a védekező középpályásaihoz hangolta.

A szovjet futballmérnökök kiszámolták

Valerij Lobanovszkij, a Dinamo Kijev zseniális trénere volt az első, aki tudományos alapokon közelítette meg a futballt. Elméleteinek igazolására összefogott Anatolij Zelencovval, a dnyepropetrovszki Fizikai Tudományok Intézetének dékánjával. Olyan számítógépes programot készítettek, amely a pályát 3 x 3 mezőre osztotta, és ezeken a területeken belül analizálta a játékosok mozgását. Közös munkásságuk eredménye Az edzésmódszerek fejlődésének metodológiai alapjai (The Methodological Basis of the Development of Training Models) című könyv, mely sokáig az edzők bibliájaként szolgált. Lobanovszkij nemcsak Európa nagy klubjai közé emelte a Dinamo Kijevet, de elméletei az egész labdarúgás evolúciójára nagy hatást gyakoroltak. A Maszlov-tanítvány Lobanovszkij ült a Dinamo Kijev kispadján az 1997/1998-es BL-szezonban, amikor a csapat 4–0, 3–0-lal iskolázta le a Barcelonát a csoportkörben.

Mire a Dinamo Kijev 1966-ban megnyerte az első bajnoki címét, a csapat középpályásai hordákban vadászták a labdát, váratlan helyeken csaptak le az ellenfélre, és azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést. A nagy rivális moszkvai sajtó prüszkölt a látottaktól – és persze a vereségtől. Az egyik lap egészen odáig ment, hogy egy fényképet közölt, melyen négy Dinamo-játékos veszi körbe a labdás ellenfelet, a képaláírásban pedig az áll: "Nincs szükségünk erre a futballra!" – olvasható Jonathan Wilson könyvében, a Futballforradalmakban.

Ehhez bitang erőnlét kellett

Mivel a letámadás szinte folytonos mozgást igényel a középpályásoktól, fenntartásához kimagasló kondíció és gyorsasági állóképesség szükséges, és ez egyben arra is magyarázattal szolgál, miért nem jelent meg korábban a futballban. Ilyen szintű terhelésre csak profi játékosok képesek, akik megfelelő táplálkozási és orvosi segítséget, valamint erőnléti edzéshátteret kapnak a klubjuktól.

Sevcsenko idejében a Dinamo Kijev és a Barcelona ugyanazt a csatát vívta, mint a szovjet iskola és a totális futball az 1970-es években Forrás: AFP

A sportág fejlődését a támadó és a védekező futball ciklikus csatája határozta meg. Ebből a szempontból nem meglepő, hogy az ultradefenzív felfogásból néhány év alatt egy másik végletbe esett: a totális futball korába. Alig nyolc évvel a gólátlag szempontjából történelmi mélypontnak számító 1968-as torna után történelmi csúcsokat döntögetett a foci:

az 1976-os jugoszláviai Eb már 4,75-ös gólátlagot hozott, ami a mai napig rekord.

Valaminek történnie kellett.

Az 1960-as évek közepéig holland futball nemigen létezett. Ott voltak a '34-es és a '38-as vébén, aztán legközelebb 1974-ben jutottak ki a világeseményre – rögtön a torna esélyeseként. Hogyan lehetséges ez?

A labdatartás az igazi

A holland futball alapjai Jack Reynoldshoz kötődnek, aki három periódusban összesen 27 évet töltött az Ajaxnál. Nemcsak a klub utánpótlásmodelljét dolgozta ki, de ő tette le a totális futball alapjait is. 1945-ben ült le utoljára a kispadra, ekkoriban lett a játékosa Rinus Michels. Reynolds játékról alkotott elméletei megváltoztatták a világ labdarúgását, de nagyon egyszerűen össze lehet foglalni munkássága lényegét.

"A hosszú átadások kockázatosak, a megfelelő technika viszont általában kifizetődik, a labdatartásra épülő futball az igazi csemege.

Ha megszerezted a labdát, tartsd meg, és nem fogsz gólt kapni.

Számomra mindig is a támadás volt a legjobb védekezés" – ez volt a hitvallása, és ebből a szempontból elvei nem sokban különböztek Maszlovéitól, csak éppen más eszközöket használt.

Mester és tanítványa: Rinus Michels (j) keze alatt nőtt fel az Ajaxban Johan Cruyff, ő maga pedig Jack Reynoldstól tanult Forrás: Anp.nl

"Húzd szét a pályát, ha nálad van a labda, így könnyebb lesz megtartani. Ha viszont elveszíted, tömörülj a lehető legkisebb területen, hogy az ellenfél ne tudjon kibontakozni" – ez volt a vezérelv. Az ellenfelek nem tudtak reagálni az Ajax új, sosem látott stílusára, amely

nem posztokban, hanem szerepekben gondolkodott.

A labda pozíciója határozta meg, mit tegyen egy játékos, nem pedig az, hogy ő éppen jobbhátvéd vagy balszélső. Megjelentek tehát a labdához pozicionált szerepek.

Az Ajaxnak és a holland válogatottnak azonban a helycserés támadójátékon, a kimagasló technikai képzettségen túl volt két másik nagy fegyvere is: a letámadás és a lescsapda. Hogy ezt milyen hatékonysággal és milyen váratlansággal alkalmazták, arról felesleges lenne értekezni, mindennél többet mond két és fél percnyi videó:

Ez a stílus akkoriban tarolt Németalföldön és környékén. Az Ajax 1971 és 1973 között hengerelt a BEK-ben, a belga Anderlecht a hetvenes években zsinórban háromszor jutott be a KEK-döntőbe, kétszer meg is nyerte. A holland határ túloldalán fekvő Mönchengladbach öt bajnokságot nyert a Bundesligában, miközben az európai kupaporondon is villogott. A csapat egyik húzóembere az a Jupp Heynckes volt, aki később edzőként

a totális futballból táplálkozva triplázni tudott a Bayernnel.

Azzal a Bayernnel, amely 1974 és 1976 között három BEK-et nyert zsinórban, és amelyet egyébként a Lobanovszkij-féle Dinamo Kijev kontrafocija legyőzött az 1975-ös Európai Szuperkupa-döntőn – hogy teljes legyen a kép.

Miért volt a stílus ilyen sikeres?

Ha végignézzük a futball történelmét, mindig azok a csapatok voltak kiemelkedően sikeresek, amelyek váratlan, egyedi, máshol nem ismert és oktatott stílusban futballozva verték végig a világot, legyen az defenzív vagy offenzív. Mert ezekben az esetekben Uruguaytól az Aranycsapaton át a Pelé vezette brazilokig, a 70-es évek Ajaxától a Sacchi-féle Milánon át Guardiola Barcelonájáig mindig egy meghatározó stílus diadalmaskodott, úgy, hogy a stílusba foglalt rendszer jóval több volt, mint az egyének képességeinek összessége.

Visszatekintésünk következő, kedden megjelenő részében az 1990-es évekre ismét ellaposodó futball felpörgetéséről, az irányítók tündökléséről és bukásáról, valamint a 4-2-3-1-es taktikai formáció megjelenéséről olvashat. Sorozatunk első része itt olvasható.