Belesüllyedtünk a lyoni boldogságfelhőbe

Azt ismerik, hogy mit csinál Dzsudzsák, miután a magyar válogatott veretlenül megnyeri az Európa-bajnoki csoportját? Kikapcsolja a Playstationt. Bernd Storck fogta ezt a hülye viccet, és olyan valóságot csinált belőle, amit elképzelni sem mertünk volna. Belesüppedtünk a lyoni boldogságfelhőbe, és megpróbáljuk szavakba önteni, milyen íze van a mennyországnak. 

Inkább reméltem, mint hittem, hogy az én életemben ilyesmit történik. A lehetőség megvolt rá, idén töltöm a 40-et, és 14 éves voltam, amikor az első válogatott meccsemen voltam. Az első élőben látott válogatott gólomat a sors otromba tréfájaként Pintér Attila szerezte egy kevésbé jelentős futballista, egy bizonyos Eric Cantona két gólja között a Népstadionban.

Ott voltam a lelátón Király Gabi első válogatott meccsén Bécsben, a rohamrendőrök által emlékezetessé tett Slovan-Fradi utáni szlovák-magyaron Pozsonyban, és persze Zágrábban, amikor négy órát aszalódtunk a lelátón, mielőtt 10 perc alatt eldőlt volna a horvátok elleni meccs.

Inkább már szokás lett a meccsre járás, mint örömforrás,

de mivel az Origo tudósítójaként ott lehettem Oslóban is, tudtam, hogy az Eb-re muszáj kimennem. Szurkolóként.

Reménykedő huszárszakasz a sípszó előtt Forrás: Origo

A norvégok elleni pótselejtező akkora áldássá vált, mint amekkora átoknak tűnt a törökök győztes gólja Izland ellen a selejtezők utolsó játéknapján.

Oslóban derült ki egyértelműen, hogy ez valami más.

Azt persze nem tudhattuk előre, hogy egy Eb-mezőny ellen mit tudunk, de ez a jólfésült német zsarnok olyan reményt gyújtott az évtizedek magyarázkodását hallgatva reményvesztetté vált generációban, meg amúgy az egész országban, hogy azt lehetetlen volt nem észrevenni.

Bordeaux-ban már nagyon erősen gondolkodtam rajta, nem választottam-e rosszul Lyonnal. Marseille-ben már az eredmény tudatában voltam egészen biztos benne, hogy rosszul döntöttem. Azt hittem, Storck megcélozza a második helyet, pihenteti a kulcsájátékosokat, és főleg Gera Zolit, hiszen a logika is ezt diktálja. Okosan leadja, és ennyi.

Csak erre vártál

Kedden délelőtt rajtoltunk el a Keletitől, hogy aztán este már Münchenben nézzük a délutáni és esti meccseket. Este 11 körül a németek már nyugovóra tértek, miközben török és horvát zászlókkal fellobogózott autók száguldoztak a belvárosban, az ablakokban boldog szurkolókkal. Kicsit irigykedtem, és nem voltam biztos benne, hogy lesz részem ilyesmiben másnap.

Lyonban nem sok jelét láttuk a futballáznak, és még ennél is kevesebb tábla jelezte, hogy merre van a stadion. A GPS kitartóan a Gerland felé vitt volna, és mire megszereztük az infót,

kiderült, hogy az Eb miatt épített hidat valamiért lezárták,

ezért óriási dugóban araszoltunk vagy másfél órát az északi autópálya felé. Mindezt úgy, hogy a müncheni kitérővel együtt 22 órája voltunk úton.

Gyalogszerrel már könnyebb volt Décines-ben Forrás: Origo

Décines 18 km-re fekszik Lyontól, de előbb láttuk meg a stadiont a távolban, mint az első táblát, ami mutatta, merre van. Korán érkeztünk, de 11 órától kezdve folyamatosan özönlöttek a magyar szurkolók, és

végre mi is belekóstolhattunk abba, amiről a Bordeaux-t és Marseille-t megjárt

magyar szurkolók beszéltek.

Ennél jobb helyen nem lehetsz

25-30 ezer magyar együtt ünnepelt, egy óriási piros-fehér-zöld boldogságfelhő telepedett a városra egy mérges, de hasonlóan boldog fekete maggal az elején. Szemtanúja voltam a menet elején történteknek, és bár nem kívánom senkinek a pártját fogni, de az egyik mellékutcából egyértelműen provokálták az erre igen háklis, feketepólós előörsöt. Aki ennyire hülye, az fusson gyorsan.

A helyzetet egyébként tökéletesen kezelték a rendőrök, egyikük maga szaladt az ellenkező irányból érkező rohamrendőrök elé, hogy visszafordítsa őket. Profin észlelte, hogy nincs akkora baj, amiért a teknőssorfalnak közbe kellene avatkoznia, és

inkább veszélyes a 10 ezres tömeg hangulatára nézve, ha felvonul a karhatalom.

Fürdővíz kiöntve, a gyerek sértetlen.

A rendőrök a petárdázásért sem szóltak egy rossz szót sem, mehetett a piro is a menetben, amit eltereltek a főútvonalról, és egy jóval kisebb forgalmú úton vezettek a stadionhoz. Így persze rengeteg magyar szurkoló járt pórul, akik menet közben akartak csatlakozni a menethez, de ez senkinek nem rontotta el a kedvét.

Kezdődjön már! Forrás: Origo

Nehezemre esett elhinnem azokat a franciaországi beszámolókat, amik a beengedés lazaságáról szóltak. Aztán kiderült, semmi túlzás nem volt bennük.

A jegyemen szereplő névre rá se bagóztak,

a motozás miatt akár egy falbontó zarbuzánt is bevihettem volna, és azon kívül, hogy a szektorunk bejáratánál még egyszer megnézték a jegyet, senki nem szólt hozzánk.

Illetve egy valaki mégis: a stadiont körülölelő sétányon könyörtelen cigiellenőrök őrjáratoztak, és aki dohányzott, annak adtak egy sárga lapot, majd jelezték, hogy a következőért piros jár. Sokan nem vették komolyan a sárgát sem, a szünetben a magyar szektorhoz vezető lépcsőházban akkora füst volt, hogy simán neki lehetett volna támasztani egy közepes súlyú túramotort.

Az év hashtage: #nothingtoulouse

Bernd Storck nemcsak a válogatottat, minket is sok mindenre tanít. Ahogy a német hozzáállt a Portugália elleni mérkőzéshez, azt személy szerint a kishitűségemnek szánt leckének vettem. Egyszerre küzd a hangzatos, magyarfocit körbelengő lózungok, és a valóban létező magyaros kockázatkerülés ellen. Tanuljunk tőle: hinni, merni, akarni. És tolódni is.

<3 forrás: mti

Storck pont annyit engedett, amennyit feltétlenül kellett: kihagyta a négy sárgalapos játékosát. Ezen kívül jottányit sem hátrált, bedobta a 37 évesen is elképesztő formában futballozó Gerát, ott volt az Eb-t végigdolgozó Dzsudzsák, Korhuttal egészítette ki a szintén rengeteg játékperccel álló védősort, és fent hagyta a gatyáját ledolgozó Szalait is.

Dzsudzsák nagyon megérdemelte ezt a két gólt, és hasonlóan komoly hangorkánt okozott azzal is, amikor egy pimasz csellel a reklámtábláknak kente az emberét a vonal mellett. Gera a neki jutó félidő alatt újra nagyszerűen játszott,

az a gól pedig olyan klasszisról tanúskodik,

amit csak az Eb-mezőny krémje tud. Gyengébb lábbal, abból a távolságból, egy lépésről, dropból. Oda, ahova kell.

Storck leckéjét összefoglalva: egy lyoni Eb-meccsen nem foglalkozhat egy magyar futballista egy toulouse-ival. Tartalma pedig, hogy

az Eb-csoportkör legtöbb gólját szerző, veretlen csoportelsőként záró

magyar válogatott nyolcaddöntőt játszik a torna egyik favoritjával.

A második félidőre annyit már feltétlenül elsajátítottunk Storck és a válogatott leckéjéből, hogy amikor Dzsudzsák letette a labdát, elég magabiztosan vettük elő az apparátust.

Van Damme nem ér!

Egy ausztriai tankolás alatt a sorban mögöttünk álló férfi azt mondta nekünk, „egy ilyen hosszú utat csak ilyen boldogan lehet végigcsinálni”. Szűk 48 óra alatt utaztunk 3000 kilométert, és tanúi lehettünk egy olyan eseménynek, amit nemhogy tíz, de két évvel ezelőtt sem hittünk volna. Én konkrétan orvost hívtam volna arra, aki közli velem, hogy az utolsó Eb-csoportmeccsen már továbbjutott csapatként, az élen állva játszunk döntetlent az életéért küzdő Portugáliával.

De ez valóság, kézzel fogható, tapintható az egész országban.

Nem potyautasok vagyunk, hanem a mezőny egyik legérdekesebb tagja. A kevésre tartott törpe osztja a kokikat a nagyoknak, A svédek, az oroszok, a csehek, az osztrákok és a románok már úton hazafelé, miközben Magyarországon olyan méreteket ölt a futballőrület a nyolcaddöntő előtt, hogy az emberek ölni fognak a toulouse-i jegyekért.

Akkor ez volt a legjobb hely a világon Forrás: Origo

A magyar válogatott már most olyan élményekkel ajándékozott meg, amik örökké velünk maradnak. És még nincs vége az éjjelnek. Most értünk oda, hogy

már a 16-os mezőnynek is a tagjai vagyunk,

méghozzá a tetejének, hiszen a nyolc veretlen csapat közé tartozunk.

A végeláthatatlan, zászlókat lengető szurkolókkal megtömött magyar kocsisorból kiválva, a svájci határon még mindig azon röhögtünk, amit egy salakrészeg magyar szurkoló bömbölt bele a lyoni éjszakába. „Mondj egy híres belgát! Van Damme nem ér!”