"Borzalmas félelem járt át, amikor Eriksen összeesett.
Az jutott eszembe, hogy biztosan meg fog halni. Nem maradhattam ott a tévében. Haza kellett mennem, szaladtam az esőben. Csak ültem otthon, bámultam ki az ablakon, néztem az esőt. Semmi értelme nem volt az életnek.
Az élet egyetlen pillanat alatt fordult fel egy olyan napon, aminél szörnyűbbet nem éltem át. Tudtam, hogy vasárnap bajnoki meccset kellene játszanunk, de arra gondoltam, hogy erre nem leszek képes. Láttam a képeket a tévében.
Láttam a játékosok reakcióját. Láttam, hogy szívmasszázst adtak Eriksennek. Láttam Sabrinát, a feleségét. Szörnyű képek voltak. Összetört a szívem. Sok csapatot edzettem sok-sok éven át. De még soha nem edzettem olyan játékost, mint ő, amikor dán válogatott edzője voltam. Óriási öröm volt vele dolgozni. Edzői pályafutásom során ő az első számú focista. A legjobb. A legeslegjobb."