Dumfries az ukránok elleni 3-2-es és az osztrákok elleni 2-0-s győzelem során is a holland csapat legjobbja volt. A fáradhatatlan jobb bekk felfutásaival, passzaival, cseleivel végig rettegésben tartotta az ellenfeleke, nem utolsó sorában pedig egy-egy gólt is lőtt ezeken a meccseken, mindkétszer a győzelmet bebiztosító utolsó találatot jegyezte.
Pedig messziről futott neki, mielőtt ilyen magasra jutott volna. Szülei, Marleen és Boris az 1960-as években Arubáról, az alkotmányosan Hollandiához tartozó, autonóm karibi szigetről telepedtek át Európába, így Denzel már Rotterdamban született. 17 évesen még csak a Barendrecht nevű amatőr csapatban játszott, így már az is nagy szó volt számára, hogy Giovanni Franken meghívta az arubai válogatottba.
A turizmusáról és meseszép tengerpartjairól ismert szigetország válogatottja a FIFA ranglistáján a 205. helyet foglalja el – csupán öt ország szerénykedik mögöttük, négy karibi szomszéd és San Marino. Dumfries 2014-ben egy felkészülési meccsen be is mutatkozott Guam ellen, néhány nappal később pedig, a két csapat második egymás elleni meccsén az első (és egyben) utolsó gólját is megszerezte arubai színekben. Amatőr klubcsapat ugyanis ide vagy oda, a vak is látta, hogy fényévekkel jobb, mint szigetországi csapattársai.
Hollandiába visszatérve Franken segítségével szerződést kapott a Sparta Rotterdamtól, azaz 18 évesen először léphetett be egy profi klubba, egyúttal megkapta első profi szerződését is. Három év után, 2017-ben a Heerenveenhez igazolt, majd a következő idényben, 2018 nyarán aláírt a PSV-hez. Az év októberében Ronald Koeman meghívta a holland válogatottba, ahol azóta már 21 meccsen lépett pályára, és immár első két gólját is megszerezte.
"Már amatőrként is azt mondta, hogy azért nem léphet pályára hivatalos meccsen arubaiként, mert ő holland válogatott akar lenni. Csakis előre nézett, miközben persze mindenki kinevette. De őt ez nem állította me, inkább csak még elszántabbá tette" – mondta Telegraf holland lapnak egykori Sparta-edzője, Alex Pastoor.
"Senki nem érti milyen az, amikor egy 17 éves srác arról beszél, hogy ő bizony holland válogatott lesz, és mindenki csak kineveti. Nem a legtehetségesebb, nem is a legtechnikásabb, neki harcolnia kellett, hogy kinyíljanak előtte a klubok ajtajai, és a válogatott kapuja" – mondta a The Timesnak Giovanni Franken.