Lassan befejeződik a labdarúgó Európa-bajnokságnak nevezett futballtéboly, hiszen kialakult a legjobb négy mezőnye. A tény ma már mindenki előtt ismert: Spanyolország, Olaszország, Anglia és Dánia ért oda a legjobb négy csapat közé.
A negyeddöntőkben, Bakuban a dánok az utolsó pillanatokig küzdő csehek ellen jutottak tovább. Szentpéterváron Spanyolország szinte emberfeletti küzdelemben, tizenegyesekkel győzte le Svájcot. Az olasz csapat a mindenki által favoritnak tartott belgákat búcsúztatta Münchenben, míg Rómában a most már toronymagas esélyessé váló Anglia fosztotta meg minden reményétől Ukrajnát. Ezzel a két elődöntő programja is véglegessé vált.
Az utolsó hétre az Eb még állva maradt négy csapata Londonba, a Wembley-be költözik.
Előbb kedden az olaszok a spanyolokkal csapnak össze, majd szerdán jön az Anglia-Dánia elődöntő.
De térjünk most még vissza a szombati napra, a Csehország-Dánia és az Anglia-Ukrajna mérkőzésekre. Bakuban a holland válogatottat Budapesten elbúcsúztató és hősiesen küzdő Csehország találkozott Dániával. Úgy tűnt, hogy ezen a negyeddöntőn az összes kérdés nagyon hamar eldől. A dánok egy szöglet után elért parádés fejes góllal, majd egy formás támadás végén gyönyörű befejezéssel 2-0-s vezetéshez jutottak. Ez az állás szinte már azt jelentette, hogy a technikásabb, játékügyesebb csapat (ezek voltak a dánok) minden kérdést lezártak, s pontot tettek a továbbjutás végére.
Ám ekkor jött a robusztus, soha semmit fel nem adó csehek feltámadása. Csehország a kapuhoz szögezte Dániát, s érkezett is a cseh válaszgól.
Könnyebb lett a csehek dolga, mert a dánok teljesen megfeledkeztek a középpályás védekezésről. A védelmüket szinte bebetonozó dánok vezetésüket megőrizték, és győzelemre tudták az előnyüket váltani, annak ellenére, hogy teljesen feladták a támadás lehetőségét.
Dánia csapata tehát a legjobb négybe került. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy mi történt a dán válogatott első csoportmeccsén, Finnország ellen Koppenhágában.
Ott történt meg Christian Eriksen majdnem tragédiával végződő összeesése,
amikor a dán csapat legjobb játékosa a klinikai halál állapotába került. Óriási szerencse, hogy Eriksen azóta felépült, jól van, játszani persze nem játszhat – talán soha többé. A dán csapatnak Eriksen esete után azok is drukkolni kezdtek, akik amúgy nem szimpatizáltak a skandináv együttessel. Ez a hatalmas szimpátia nagy erőt ad a dánoknak, s ez is löki őket előre az Európa-bajnokságon. Most éppen a legjobb négy között járnak.
Szombaton este Rómában az angol és az ukrán csapat zárta le a negyeddöntőket. Ennek a meccsnek az elemzése nem könnyű feladat.
Olyan volt ez, mintha egy Mercedes és egy Trabant kezdett volna versenyezni egymással az országúton.
És ez a mondat nem az ukrán csapat lebecsülése, hanem a valóság diktálta igazság. Egyben leírás Európa gazdasági életének jelenlegi helyzetéről. Mert Rómában nem történt más, minthogy az ereje teljében lévő, nagy önbizalommal focizó angolok úgy kerültek szembe a kissé lesajnált, sérülésektől sújtott ukrán csapattal, hogy a világ nagy része Angliának drukkolt, őket támogatta.
Tudom, hogy ünneprontó lesz a most következő mondatom, de mégis meg kell említeni, hogy a gazdag, jólétben élő angol futball találkozott egy mélyszegénységben élő, válságban tengődő ország csapatával. Ukrajna ezen az estén csakis a méltán elismert fegyelmezettségében bízhatott, meg abban, hogy meríteni tud a futballkultúrájának örökségéből, amit a Lobanovszkij-iskola, vagy éppen Donyeck futballvilága jelentett nekik. Ezek amúgy mind-mind nagy értékei az európai labdarúgásnak. Ukrajna példás szakmai egységgel, a szövetségi kapitány, Andrij Sevcsenko rutinjával és tehetségével harcolta ki a legjobb nyolc közé jutást. Még akkor is így van ez, ha az angolokkal nem voltak, nem lehettek egy súlycsoportban, 4-0-s vereségük ellenére minden elismerést megérdemelnek az ukránok.
Vessünk akkor most egy pillantást előre, hiszen kedden és szerdán már az elődöntőkkel folytatódik az Európa-bajnokság.
Talán soha nem volt még az Eb-k történetében olyan helyzet, mint ami most előállt. 100 emberből 98 azt mondja, hogy ezt az Eb-t nem nyerheti meg más, mint az angol válogatott.
Az elődöntő mezőnyéből az angolokat egyhangúlag végső győztesnek mondják, ítélik, gondolják. Angliának először a dánokon kell továbbjutnia ahhoz, hogy egyáltalán bekerülhessen a döntőbe. Ne feledjük: az angol csapat az Európa-bajnokságok történetében 25 éve nem járt ehhez hasonló magasságokban. Negyedszázaddal ezelőtt is ők rendezték meg az Európa-bajnokságot – akkor a teljes tornát. Úgy vélem, hogy a Harry Kane vezette angol csapat teljesíteni tudja majd az egyre nagyobb elvárást, és be fog jutni a döntőbe. Képességük, tudásuk, felkészültségük alapján ez jogos és érthető elvárás tőlük, még akkor is, ha az idő múlásával ez a nyomás egyre nagyobb és nagyobb lesz rajtuk.
Ami a másik ágat, az olasz-spanyol mérkőzést illeti, ott már sokkal nehezebb a jóslás. Úgy vélem, hogy Spanyolország válogatottja szétesőben van. Leírom ezt akkor is, ha tudom, hogy őket aztán végképp nem szabad soha lebecsülni.
De Spanyolországnak új csapatot kell építenie. A kérdés csak az, hogy megkapják-e ehhez a bizalmat, türelmet. Megvannak-e ehhez a kiszemelt utódok, marad-e posztján a fáradni látszó szövetségi kapitány, s ha igen, van-e víziója a munka további folytatáshoz:
Spanyolország döntőbe jutása számomra ezért nagy meglepetés lenne.
Már csak azért is, mert az ellenfelük az olasz válogatott lesz. Annak az országnak a válogatottja, amely mindig kimászott minden bajból. Ha Itália válogatottját válság sújtotta, a futballkultúrájuk akkor is egységes, erős, egészséges maradt.
Ahogy leírtam, nem lenne meglepetés, ha ezen az Európa-bajnokságon Olaszország-Anglia döntőt rendeznének. Most ez a papírforma. Az olaszok – amennyiben döntőbe tudnak jutni – képesek arra, hogy Anglia ellen is úgy focizzanak, ahogy a világranglista-vezető Belgium ellen tették.
Azzal a hatalmas tempóval, amit a belgák ellen mutattak, a hasonló sebességgel játszó angol válogatott lendületét megtörheti Olaszország.
Az olasz játékosokban megvan az a képesség, hogy váratlan helyzeteket alakítsanak ki, s hogy az ezekből adódó lehetőségeket könyörtelenül kihasználják.
Ez a képesség az, amely az olasz csapatnak megvan, s amelynek segítségével Itália átírhatja az összes előzetes várakozást, ami már most Anglia végső győzelméről szól.