Úgy járt, ahogy szokott: Claudio Ranieri tündöklése és bukása Leicesterben

Kilenc hónappal a bajnoki cím után a Leicester City tulajdonosai kirúgták Claudio Ranierit. Hiába a hangzatos ígéretek és egymás kölcsönös biztosítása az összetartozásról és a szeretetről, ha egyszer a másodosztály kénköves pokla fenyegeti a PL címvédőjét.

A világ futballszerető lakosságának gyomra egyszerre szorult össze, ragadta meg torkukat a bánat vasmarka, és áradt szét a lelkükben valami mélységesen mély szomorúság, amikor csütörtökön délután megjelent a hír: a Leicester City kirúgta Claudio Ranierit. Az edzőt, aki az előző idényben véghez vitte a lehetetlent, és olyat tett, amiről már mindenki azt hitte, hogy hasonló soha nem történhet meg: egy kiscsapat a nagyok orrára koppintva elhódítja egy topliga bajnoki címét.

És valóban, ez egy olyan dolog volt, amire élő ember nem számíthatott, 2015 nyarán a fogadóirodák is 5000 az 1-hez adták a Leicester bajnoki címét, ami csak kicsivel jobb odds, mint amit – például – a Haladás angol bajnoki címére adnak. Ez nem is csoda, hiszen az olasz egy olyan csapat vezetését vette át, amelyik a 2014–15-ös idényben szinte a csodával határos módon maradt bent:

29 forduló után 19 pontjuk volt (20 pontnál kevesebbel ennyi mérkőzés után még egyetlen csapat sem tudott megkapaszkodni a PL-ben),

azonban utolsó kilenc meccsükből hetet megnyertek, és bent maradtak.

Ez nem mentette meg Nigel Pearson állását, akinek a helyére egészen elképesztő bátorságról tanúskodva egy bukott edzőt szerződtetett a csapat thaiföldi tulajdonosa, Vichai Srivaddhanaprabha – a mieinkkel egy csoportban lévő görög válogatottal nagyon csúnyán leégő Claudio Ranierit.

Ha a Leicester egy kedves fickót akart a kispadra, akkor megkapták. Ha egy olyan edzőt, aki bent tartja a csapatot a Premier League-ben, akkor viszont rossz lóra tettek

– írta a Guardian a kinevezés másnapján. Marcus Christensonnak azonban nem lett igaza.

2015 nyarán senki sem álmodott róla, hogy ez a kép valaha is elkészülhet: Claudio Ranieri (j) beszélget a klub tulajdonosával, Vichai Srivaddhanaprabhával Forrás: AFP/Christophe Archambault

A Leicester egészen elképesztő szárnyalásba kezdett egy olyan kerettel, amilyet a legszínesebb képzeletű forgatókönyvírók sem tudnának összerakni. A kapuban egy legendás apa árnyékából kilépni próbáló ifjonccal (Kasper Schmeichel), a védelem oszlopa pedig a már számos helyről eltanácsolt német Robert Huth volt. A középpályán

a francia másodosztályból aprópénzért kimentett N'Golo Kanté végezte a kulimunkát

– olyan jól, hogy idén már a Chelsea-vel fog bajnokságot nyerni –, az algériai Riyad Mahrez képviselte a művészetet, a vasgyári munkásból pár év alatt igazi focistává váló Jamie Vardy pedig kis híján gólkirály lett.

Imádni való fickó

Ranieri pedig fordulóról fordulóra közelebb került ahhoz, hogy lokális szentté avassák Leicesterben. Az olasz, akinek addig színes edzői pályafutása során egy Olasz Kupa (a Fiorentinával) és egy Király-kupa (a Valenciával) volt a legnagyobb sikere, páratlan csapatot épített ott, ahol mindig azt mondták, nekik az élvonal csak amolyan ajándék, előbb vagy utóbb úgyis kiesnek.

Ranierit gyorsan megszerették a játékosok, akik újra (vagy éppen először) érezhették magukat igazi focistának, és a szurkolók szívébe is belopta magát közvetlen stílusával.

January 10, 2017

Az első kapott gól nélküli meccs után pizzázni vitte a csapatot, az öltözőben minden játékosának figyelt a lelkére, a drukkerek pedig imádták, hogy bármikor megállítható a Leicesterben kocsikázó boss, hogy válaszoljon egy kérdésre.

A Leicester karácsonykor, éppen egy évvel azután, hogy a bajnokság utolsó helyén állt, az Everton legyőzésével élre állt a PL-ben, 2016 áprilisában biztossá vált, hogy fennállásuk során először indulhatnak a Bajnokok Ligájában, május 2-án pedig megnyerte a bajnokságot.

Két héttel később Leicester utcáin 240 ezren ünnepelték a történelem legváratlanabb bajnoki címét, aminek titkon még a riválisok szurkolói is örültek.

A csapat tulajdonosa a sikeren felbuzdulva augusztusban – el nem ítélhető módon – négy évvel meghosszabbította az olasz szakember szerződését.

A csapat pedig készülhetett az új szezonra, a címvédésre és a BL-szereplésre, igaz, előbbit még véletlenül sem ígérte meg Ranieri:

Több esély van arra, hogy E.T. leszáll a földre, mint annak, hogy újra bajnokok leszünk

– mondta. Persze, arról sem volt szó, hogy a csapat az első tíz meccséből csak hármat nyer meg, a következő tizenötből pedig még annyit sem, miközben tízet elveszített. Tizenhárom fordulóval a bajnokság zárása előtt egy pontra van a kieső helytől, csak két csapat van, amelyiknél több gólt lőtt, és csak öt, amelyiknél kevesebbet kapott. Időközben kiesett a Ligakupából és az FA-kupából, egyedül a BL-ben mutatott értékelhető teljesítményt, csoportgyőztesként jutva a nyolcaddöntőbe, ahol az első meccsen 2-1-es biztató vereséget szenvedett Sevillában.

Soha nem mondd, hogy soha

Ez a meccs volt Ranieri számára az utolsó fellépés a Leicester vezetőedzőjeként. Éppen két héttel azután, hogy a tulajdonos „megingathatatlan bizalmáról” biztosította, mondván, történjék bármi, az olasz helye szilárdabb Dover fehér szikláinál is. Ehhez képest Sevillában már jó eséllyel úgy lépett pályára a csapat, hogy

az edző pontosan tudta, számára itt vége a dalnak.

Nem volt ismeretlen számára a szituáció: 2004-ben ugyanilyen körülmények között küldték el a Chelsea-től.

Persze, ha őszinték akarunk lenni, aligha volt meglepve a történteken. Az edzők sorsa már csak ilyen, és az elmúlt hetekben már nyoma sem volt annak a családias hangulatnak, aminek tavaly mindenki a csodájára járt. A Guardian cikke szerint az öltözőben komoly elégedetlenséget szült Ranieri egy-egy taktikai húzása, nem tudta motiválni a vereségektől maguk alatt lévő játékosokat, a tulajdonosok pedig inkább melléjük álltak, mint az edző mellé. Ranieri kapcsolata a klubvezetéssel is megromlott, az egyik meccs után pedig abból lett veszekedés, hogy vajon honnan tudtak az ellenfél játékosai olyan dolgokról, amelyek csak a leicesteri öltözőben hangozhattak el.

Ranieri és Jamie Vardy az utóbbi hónapokban már nem nagyon találta a közös nevezőt Forrás: AFP/Lindsey Parnaby

Azon sem csodálkozhat senki, ha egy bajnokcsapat tulajdonosa a sorozatban ötödik bajnoki vereség után, miközben kézzelfogható közelségben van a szégyen, hogy úgy járnak, ahogy utoljára a Manchester City még 1938-ban, azaz, hogy címvédőként zúgnak ki a bajnokságból, úgy dönt, hogy új kapitány kell a hídra. Itt ugyanis nem csak a presztízsről van szó – a PL-ből történő kiesés súlyos fonttízmilliókat vesz ki a tulajdonosok zsebéből.

„Claudio, ha kiesünk a másodosztályba, akkor is velünk maradsz?” – kérdezte Mr. Sri az olaszt, amikor aláírt Leicesterbe. „Persze” – válaszolta határozottan Ranieri. Ismerős volt a szituáció: edzői pályafutása első állomáshelyén, Cagliariban is átélt hasonlót – a csapattal előbb a másod-, majd az első osztályba jutott, a Serie A-ban azonban már nem nagyon futott a szekér. Egy ízben egy újságíró azt kérdezte, hogy mikor rúgja már ki Ranierit? „Miért rúgnám ki? Vele jutottunk fel a C-ből a B-be, és onnan az A-ba. Ha kiesünk a B-be, majd onnan a C-be, az is vele lesz.” Ez 1991 tavaszán volt. Nyáron Ranieri már a Napoli kispadján ült.

A legnagyobb olasz sportlap címlapját is uralta a Ranieri-sztori Forrás:

Hogy az ő helyére ki fog leülni, az még kérdéses, bár az aligha elképzelhető, hogy úgy rúgták ki az olaszt, hogy legalább már jelöltek ne lennének a helyére. Egyelőre annyi bizonyos, hogy hétfőn a Liverpool elleni meccsen még volt másodedzője,

Craig Shakespeare igyekszik enyhíteni a drámai feszültséget

a kispadon. Pletykák szerint azonban a thaiok tovább erőltetnék az olasz vonalat, és a korábban a Manchester Cityt irányító Roberto Mancinivel folynak az egyeztetések.

A Ranieri által elért eredményeket ugyanakkor senki sem teheti semmissé, és erre nem kisebb emberek, mint José Mourinho és Carlo Ancelotti hívták fel a figyelmet.

„Ilyen a modern foci, Claudio. De senki nem törölheti el a történelmet, amit te írtál” – írta egy Instagram-posztban a Manchester United portugál trénere.

CHAMPION OF ENGLAND and FIFA MANAGER of THE YEAR⚽️.sacked. Thats the new football claudio.keep smiling AMICO .nobody can delete the history you wrote.

Jose Mourinho (@josemourinho) által megosztott bejegyzés, 2017. Febr 23., 15:18 PST

„Nem szoktam egyetérteni Joséval, de most ezt kell tegyem. Nagyon jól mondta” – állt ki honfitársa mellett Carlo Ancelotti. A hétvégi Hamburg elleni bajnokin edzőként 1000. tétmeccsére készülő olasz tréner mondott még egyéb megszívlelendő dolgokat is: „Persze, hogy mindenkit meglepett, hogy kirúgták, de ez a munkánk velejárója. Engem is csomószor kirúgtak már, elég csak a Chelsea-t vagy a Real Madridot említenem.”

Nem is lehet jó edző, akit még soha nem rúgtak ki Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christian Charisius

„A Leicester köszönettel tartozik neki azért, amit tett, történelmet írt a csapattal. Az eredmények segítenek neki, hogy új munkát, új klubot, új motivációt találjon. Aztán persze lehet, hogy majd onnan is kirúgják.

Amikor egy csapatnak jól megy, akkor mindenki hisz a játékosokban, amikor baj van, akkor viszont mindig csak egy bűnöst találnak, az edzőt.

Végül is igazuk van, nem lehet egyszerre húsz játékost kirúgni. Tudjuk, hogy ez a munkánk része, mondhatni, ez is benne van a fizetésünkben.”

„Amit az elmúlt szezonban csinált, az rendkívüli, viszont a tulajdonosok – vagy akik részt vettek a döntés meghozatalában – hálátlanok voltak.

Múlt éjjel megkönnyeztem, ami történt, mert megmagyarázhatatlan számomra. Claudióért, a labdarúgásért és a klubomért is hullajtottam egy könnycseppet”

– nyilatkozta a BBC-nek Gary Lineker, aki pályafutása első hét idényét a Leicesterben töltötte. Hozzátette, minden bizonnyal pánikreakcióról volt szó a thaiföldi tulajdonosok részéről. „Rossz döntés született, nagyon szomorú vagyok. Az csak egy mítosz, hogy egy új edző azonnal segíteni tud. Néha előfordul, de a statisztikák szerint ilyenkor nem történik nagy változás.”