Hétfőn este kötöttem egy fogadást kollégáimmal. A tárgya a Diósgyőr labdarúgócsapata volt.
Ugye nem arra fogadott, hogy kiesünk az NB I-ből?
Ellenkezőleg. Arra, hogy a bajnokság végén a dobogón lesznek.
Bátor fogadás volt.
Mindenesetre erről nagyon korai beszélni.
Mi sem tesszük, most például a szombati, Balmazújváros elleni meccsre koncentrálunk, amely sorrendben a negyedik idegenbeli mérkőzésünk lesz.
Bár, ha belegondolok, amikor papíron mi vagyunk a pályaválasztók, akkor sem itthon játszunk.
Olyanok vagyunk, mint a vándormuzsikusok. Egyszer Mezőkövesd, egyszer Debrecen – kis túlzással, valahol mindig találunk egy stadiont, ahol játszhatunk."
Gondolom, ez nem könnyíti meg a szakmai munkát.
Nem, de ezzel a helyzettel nem tudunk mit kezdeni, szóval, siránkozni sem érdemes sokáig rajta. 2018 februárjában átadják az új diósgyőri stadiont, akkor érünk majd haza. Magam is kíváncsi leszek arra, hogy az új létesítményben hogyan tudunk majd játszani. De egy pillanatra visszatérhetünk még a fogadására?
Persze.
Mire alapozta azt, hogy bennünket jövő tavasszal a dobogón lát?
Arra, hogy ön tökéletesen felkészíti fizikailag a csapatát. Ez már akkor is látszott, amikor a nyár elején nomád edzőtáborba vitte a futballistáit. Vagy egy tökéletes fizikai felkészítés önmagában nem garancia a sikerre?
A tökéletes fizikai állapot alapja annak a játéknak, amelyet én a csapatommal játszatni akarok.
Az igaz, hogy Magyarországon a megfelelő erőnlét és az, ha egy csapat 90 percen át tud futni, fél siker.
De ettől még nem lesz játék a dologból. A megfelelő fizikum mellett taktikai felkészültség és érettség kell ahhoz, hogy az elképzeléseim valóra váljanak.
Mennyire nézik a játékosai csodabogárnak? Dániai kitérővel Németországból érkezett vissza Magyarországra. Mind Dániában, mind a németeknél a futballkultúra sokkal magasabb, mint idehaza.
A játékosok elfogadtak engem, én pedig hiteles próbálok maradni számukra.
Fontos, hogy az edzőnek legyen valami a fejében. Hiába próbálnék én bármiféle újítást bevezetni, ha a futballisták azt látják, hogy az edzőt egy gondolat sem bántja, megette a fene az egészet.
Ebben az esetben egy tréner nagyon nagy bajba tud kerülni, mert elveszíti a hitelességét.
Amikor idekerültem, a válogatott szünet miatt két és fél hétig nem játszottunk meccset. Ekkor szoktunk össze. Mire jöttek a mérkőzések, a játékosok látták, hogy amit abban a két és fél hétben összeraktunk, az működik. Ezért maradtunk NB I-esek.
Abban a két és fél hétben sokat kellett magyaráznia, hogy megértsék, amit akar?
Nézze, az a csapat taktikailag teljesen szét volt esve. A kiesés réme ott lebegett mindenki feje felett, sorozatban szenvedték el a vereségeket, nem csoda, hogy ilyen állapotba kerültek.
Morálisan is darabokban volt mindenki. Nagyon kemény volt az a köztes felkészülési idő."
Újra meg kellett őket tanítani, futballozni?
Ezt nem mondom, de egy szoftvercserére mindenképpen szükség volt. Nekik sem volt könnyű, de amikor látták, hogy az elképzelésem eredményeket hoz, már bíztak bennem.
Tragédia lett volna, ha a Diósgyőr a 2017-18-as bajnokságban a másodosztályban szerepel?
A klubnak, de az egész régiónak igen – tragédia. De számomra is az. Anno azért vállaltam ezt a feladatot, mert hittem abban, hogy nem fogunk kiesni.
Nem estek ki, de ehhez a Paks segítsége is kellett.
Igen, ezt minden nyilatkozatomban elmondom, hogy Csertői Aurél csapata roppant sportszerű módon játszott az utolsó fordulóban az MTK ellen, miközben mi Mezőkövesden kikaptunk a Debrecentől.
Pedig az utolsó forduló előtt ment az elméletgyártás rendesen. A sajtó tele volt azzal, hogy Csertői egészen biztosan betart Bódognak, mert anno egy Haladás-Videoton mérkőzésen elég csúnya afférba keveredtek egymással. Csertői akkor a Szombathely vezetőedzője volt, ön meg a Videoton pályaedzője.
Ez így van, de mi ezt már régen lerendeztük Auréllal, jót nevetünk rajta, ha találkozunk. de
úgy látom, hogy a média még mindig szívesen rugózik ezen.
(2009. augusztusában a Haladás-Videoton bajnokin a két szakember összetűzésbe keveredett, amely során a Haladás vezetőedzője megrúgta Bódogot – a szerk.)
Csakhogy a Diósgyőrnek el kellett jutnia odáig, hogy az utolsó fordulóban még azért küzdhessen, hogy NB I-es maradjon. Ezt magunknak és nem a Paksnak köszönhetjük.
Ember nem érti, hogy miért hagyta ott Németországot és Dániát. Miért tért vissza edzőként Magyarországra?
Mert vezetőedző szerettem volna lenni és erre külföldön sokkal kevesebb lehetőségem nyílt volna.
Nézze meg, Dárdai Pálon kívül nincs egyetlen magyar vezetőedző sem az európai topbajnokságokban.
Ő annyi időt töltött el Berlinben, hogy ez a lehetőség megadatott neki, amivel nagyszerűen tudott élni. A DVTK vezetőedzői posztot ajánlott – ezt annak ellenére fogadtam el, hogy nagyon sokan féltettek és óva intettek ettől a feladattól.
A klubról szinte csak negatív kontextusban írtak. Volt benne kihívás, az biztos. Az is vonzott, hogy a Diósgyőrnek igazán jó közönsége van. Játszhatjuk mi bárhol a hazai meccseinket, ők velünk tartanak. Ha a DVTK eredményes, a nézők beállnak a csapat mögé, tömegeket lehet megmozgatni.
Nálunk nincsenek sztárjátékosok – itt a csapat maga a sztár.
Ezt pedig a nézők is értékelik.
Hosszú időt töltött el Németországban. 2000-ben a német labdarúgó-válogatott nem élte túl a csoportkört az Európa-bajnokságon. 2014-ben a Nationalelf 7-1-re verte a brazilokat hazai pályán a vb-elődöntőben, majd megnyerte a világbajnokságot. Mi történt ebben az alig másfél évtizedben és mi az, amit ebből a magyarok megtanulhatnak?
2000 után indult el a német foci teljes reformja, amelynek a lényege, hogy regionális központokat hoztak létre, nagyon odafigyeltek az utánpótlásra, kötelezővé tették a Bundesliga csapatoknak az akadémiák létrehozását.
A focizni vágyó gyerekeket kicsi koruk óta tudatosan kezdték el felépíteni. Elkezdődött egyes játékosok honosítása – ez is nagyon sokat tett hozzá a későbbi sikerekhez. Mindezt idővel talán Magyarországon is végre lehet hajtani.
Őszintén: látja a magyar futball fejlődését?
Inkább úgy fogalmazok: szeretném látni.
A magyar futball anyagi támogatása most tényleg szenzációs, egyedülálló Európában. Ennek előbb vagy utóbb az eredményekben is látszódnia kell.
Az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy az emberek térjenek vissza a stadionokba a magyar bajnokikra is. Ehhez viszont eredmény kell. A válogatott bebizonyította, hogy tömegeket képes maga mögé állítani.
Éppen most jelent meg a hír, hogy nyolc óra alatt elfogyott az összes jegy a szeptember 3-i magyar-portugál vb-selejtezőre.
Jó, ez egyfelől az ellenfélnek, tehát a portugáloknak és Cristiano Ronaldónak is szólt. De ez reális is.
Ugyanakkor, ha azon a meccsen a magyar csapat jól szerepel, akkor azok a nézők, akik az Európa-bajnok miatt mentek ki a stadionba, a magyar válogatott mellé fognak állni.
Ehhez az kell, hogy a magyarok tényleg mindent megtegyenek – ebben az esetben akár ki is kaphatunk.
Az ön generációjából még két olyan edzőt tudok mondani, aki egy, a magyarországinál magasabb futballkultúrájú országban komoly munkát végezhet, vagy végezhetett. Dárdai Pálról már esett szó. Lőw Zsoltról még nem. Miért vannak ilyen kevesen?
Mert ahhoz, hogy valaki odakerüljön, odakint kell olyat produkálnia, hogy felfigyeljenek rá.
Magyarországról edzőt egészen biztosan nem fognak elvinni nyugatra. Legfeljebb Bernd Storckot – de ő német.
Ezért volt nekem fontos, hogy amikor a Mainzban játszottam, olyan emberekkel voltam körülvéve, mint Jürgen Klopp, vagy éppen Ralf Ragnick. Thomas Tuchellel még együtt is játszottam. Tőlük rengeteg mindent tudtam tanulni.
Jürgen Klopp edzőnek született? Egyszer csak valaki felfedezte, aztán sztár lett belőle?
Nem egészen. Klopp és Tuchel története is Mainzból indult el. Ott bátran hozzányúlnak az utánpótlásban dolgozó szakemberekhez, megbíznak bennünk. Ez is a német futball fejődésének egyik titka. Jürgen Klopp a csapattársam volt. A Mainz akkor a másodosztályban szerepelt és a 2000-2001-es szezonban a kiesés veszélye fenyegetett bennünket.
Edzőváltás történt, a klubvezetés meg úgy volt vele, hogy a játékos Jürgen Kloppból edzőt csinált. A húzás bejött, a Mainz nem esett ki, nézzük meg, hogy Klopp azóta hová jutott. Amúgy hét évig volt edzője a Mainznak.
Nagyon jó kapcsolatban vagyunk, úgy érzem ő az az ember, akiért át tudnék menni a falon.
Olyan hatással van az emberekre, hogy azt nehezen lehet megfogalmazni. Később végezte el az edzőit, ma már igazi sztár.
Klopp példája azt bizonyítja, hogy ösztönből is lehet valaki jó, eredményes tréner. Ehhez képest ma már minden valamirevaló mester felnőtt fejjel ül be az iskolapadba, hogy megszerezze a különböző képesítéseket. Meg lehet ezt a szakmát az iskolában tanulni?
Sok mindent igen, de a pályán játékosként töltött éveket nem pótolja az iskola. De fontos megtanulni, hogy mi miért működik.
Egyetlen edző sem lehet sikeres hosszú távon csak ösztönből.
Pillanatnyi dicsőséget persze el lehet érni, de Jürgen Klopp sem mondta azt a Mainz megmentése után, hogy neki nincs kedve suliba menni. A modern kor labdarúgásának edzői a megfelelő elméleti képzés nélkül semmire sem mennek. Sem a Bundesligában, sem Magyarországon.
A családja, ikergyermekei Mainzban maradtak. Dániába se mentek el önnel, amikor a Bröndbynél dolgozott és Miskolcra sem kísérték el a családfőt. Ez tudatos döntés volt?
Igen. A gyermekeim 17 évesek, ők Németországban nőttek fel, ott szocializálódtak, nem lett volna szerencsés ide-oda rángatni őket. A mi életünk középpontja Mainzban van. Akkor sem jöttek velem, amikor Lipcsében dolgoztam másodedzőként.
Bennem és a feleségemben megvan az az erős honvágy, ami a gyerekekben már nincsen. Az is elképzelhető, hogy a feleségemmel egyszer mi hazajövünk, de ők Németországban maradnak. Nekik – sajnos – akkor van honvágyuk, amikor itt vagyunk, Magyarországon.
Ezt nem könnyű megélni, de a biztos családi háttér nélkül én sem tudnék sikeres lenni.
A folyamatos távollét nem könnyű, de a munkában elért sikerek átlendítik az embert a holtponton.