A cikk elkészítésében nagymértékben közreműködött Kovács Dávid, az Allez l'OM bloggere.
Ha tíz évvel ezelőtt nevezik ki Tuchelt Párizsban, azt mondjuk, hogy az egyik legígéretesebb projekt van születőben Európában. Az arab hatalomátvétel után azonban a PSG kinőtte magát, ma már celebklubként beszélünk róla, ahol az elköltött százmilliók és az azonnali eredménykényszer elviselhetetlen nyomást rónak az aktuális vezetőedzőre. A 44 éves Tuchel és az ő szakmai stábjának tudását nem kérdőjelezheti meg senki, de az Al-Khelaifi-érában sokszor megmutatkozott már, hogy az igazi problémát az öltözői hangulat és az egók kezelése okozza. Hogy csak egy friss példát említsünk: Emery hasonló természet, lelkes, alapos figura, akinek sok újat nem lehet mutatni a fociban, de a karaktere sohasem volt meg ahhoz, hogy nemet mondjon a felette atyáskodóknak, vagy hogy néhány kockázatos döntéssel rendet tegyen az összebalhézó világsztárok között.
A PSG nyári felkészüléséből sok következtetést nem lehet levonni. A Nemzetközi Bajnokok Kupája keretein belül előbb elrepültek Ausztriába, ahol a Bayern München 3–1-re verte őket, aztán Szingapúrban kaptak egy ötöst az Arsenaltól. Egyedül az Atlético Madridot tudták legyőzni. És slussz, vége. Pár nappal később jött is a szezon első tétmeccse, a Monaco elleni francia szuperkupa, ahol már a világbajnokságon résztvevő Silva, Marquinhos és Neymar is kapott pár percet. A Monacót tartják a PSG legnagyobb riválisának, szóval a nekik berámolt négy gól akár erődemonstrációnak is tekinthető. Amúgy is csodálkoznánk, ha nem gyalulnák le ismét a francia bajnokságot, de annál a csapatnál, amelyiknél 464 millió euró alkotja a támadósort, nevezetesen Neymar, Cavani és Mbappé, kizárólag a Bajnokok Ligája megnyerése könyvelhető el sikerként. Ezért is féltjük nagyon Tuchelt, akiben van egy kicsi Guardiolából, és egy kicsi Kloppból. A Dortmundja bárkit képes volt megfojtani labdabirtoklással, ugyanakkor ha kellett, a rakkolós védekezést is vállalta, hogy aztán másodpercek alatt végigszaladjon a pályán. Idén nyáron nem volt nagy mozgás Párizsban, de nem is kellett hogy legyen, mivel Tuchelnek olyan játékosállomány áll a rendelkezésére, amellyel bármilyen focit megvalósíthat. A rutin azonban hiányzik, márpedig a BL-hez (főleg mostanában, amikor előre le vannak osztva a szerepek) leginkább az kell. Ahhoz meg türelem és idő, két szó, amelynek jelentését nem értik Párizsban.
Tuchel munkáját Lőw Zsolt fogja segíteni, aki a nagy német úttörő, Ralf Rangnick hívására a Red Bull Salzburg második csapatánál, az akkor osztrák harmadosztályban szereplő Lieferingnél kezdte a szakmai munkát. Egymást a Mainzból ismerik, ahol Lőw játékosa volt Tuchelnek, később szóba került, hogy pályaedzőként marad mellette, de végül elváltak az útjaik. „A kölcsönös tisztelet mindig megvolt köztünk, idővel a barátság is kialakult. Amikor Thomas látta, hogy elindultam az edzői pályán, még szorosabbá vált a viszonyunk, amikor pedig elvállalta a Borussia Dortmund irányítását, megint felvetődött, hogy együtt dolgozzunk. Lipcsében ugyanakkor számítottak rám, és én sem éreztem még úgy, hogy megérett az idő a váltásra, így ez a lehetőség is meghiúsult. Harmadjára már nem” – nyilatkozta Lőw, aki nemrég adott interjújában azt mondta, hogy készen áll a feladatra. Ami többek között az lesz, hogy szót értsen a világ jelenlegi két legdrágább labdarúgójával (Neymar, Mbappé) és a még tőle is egy évvel idősebb kapuslegendával, Buffonnal.
A Monaco nyara olyan volt, mint mindegyik eddigi. Továbbra is számolatlanul vásárolja a tiniket, amiről Twitteren valakinek a Fecsegő tipegők jutott eszébe.
Az orosz mágnás pénze már egészen másról szól, mint korábban, mostanra felfedezte a monacói fociban lévő lehetőséget, és üzletet csinált belőle. Csak az elmúlt két évben több mint 530 millió euró folyt be a kasszába játékoseladásból. A párizsiak nagyon messze, esély sincs arra, hogy befogják őket, de úgy tűnik, hogy Monacóban megelégszenek a második hellyel és az állandó BL-résztvétellel. Ha pedig a keretet, és a mögötte álló szakmai támogatást nézzük, a portugál Jardimmal kiegészülve ez a csapat stabilan fogja hozni ezt az eredményt a jövőben is.
Nyolc világbajnok a ligában
A világbajnok franciák keretéből nyolcan játszanak hazájuk bajnokságában: Mbappé, Areola, Kimpembe (PSG), Mandanda, Rami, Thauvin (Marseille), Sidibé (Monaco) és Fékir (Lyon). Közülük csupán a vb legjobb fiatal játékosának megválasztott Mbappé volt alapember, a többiekben egyáltalán nem bízott Didier Deschamps szövetségi kapitány, heten összesen 338 percet játszottak.Lyonban még mindig korlátok közé vannak szorítva a frissen felhúzott stadion miatt, így a várt erősítés is elmaradt. Sőt, ha megnézzük, inkább gyengültek. Távozott Diakhaby, Darder, N'Koulou és a 16 éves Geubbels is, akit az új Mbappénak tartanak. Fékir sorsa még nem dőlt el, de jó hír, hogy a Chelsea érdeklődik iránta, szóval ha ő is megy, akkor valószínűleg nem kevés pénzért cserébe. Ezzel szemben az érkezők oldalán csak néhány ingyen megszerzett kiegészítőember szerepel.
Pedig néhány éve még pont az átigazolásai miatt csodálták a Lyont. 1987-ben a helyi szoftverforgalmazó, Jean-Michel Aulas lett a klub elnöke, aki azt vallotta, hogy ha győzni akarsz, vásárolj áron alul jó játékosokat. Így több pénzed lesz, amiből aztán még jobb játékosokat vehetsz majd áron alul. A jó játékosokkal az ember több meccset nyer, ez pedig megnöveli a szurkolók számát – ami persze még több pénzt jelent. Aulas arra is rájött, hogy egy játékos leigazolásáról mindig csoportos döntést kell hozni. A „sokaság bölcsességének” teóriája lényegében azt mondja ki, hogy ha az ember a döntését egy változatos összetételű csoport véleményére alapozza, úgy az nagyobb eséllyel lesz helyes. A Lyon játékospolitikáját három alapelv határozza meg:
A Lyon 2002 és 2008 között zsinórban hét bajnoki címet nyert, de a PSG térhódítása miatt a következőre valószínűleg még várni kell.
Franciaországban a „nagy négyes utolsó tagja az előző szezonban Európa-liga-döntőt játszó Olympique Marseille, amely továbbra is folytatja az OM Champion Projectjét (ami egy hangzatos amerikai kampány-szlogen). Az új amerikai tulajdonos a lehetőségekhez képest komoly összegeket fordít a csapatra, ezt igazolta a horvát hátvéd Caleta-Car megvétele is, aki azon kívül, hogy vb-ezüstérmes lett 21 évesen, mentalitásában is remekül passzol a város és a klub pezsgéséhez. Rajta kívül a stadionok Mekkájának tartott Vélodrome „visszaszerzése” volt a nyár egyik leghangosabb eseménye, mivel évtizedek után Marseille városa helyett újra a klubé a stadion kezelési joga.
A középmezőnyben nagy a tülekedés, ha most kéne tippelnünk, azt mondanánk, hogy a Nice, a Bordeaux, a St-Étienne és talán a Nantes és a Rennes lesznek azok, akik üldözni fogják a nagyokat, habár bármelyikük kiugrása nagy meglepetés lenne. Nizzában lehetne erre a legtöbb esély, de Lucien Favre távozása után az edzői szakmában szinte teljesen nullkilométeresnek számító Patrick Vierát sikerült előhalászni, aki vagy megérett a feladatra, vagy nem. Az említett csapatok közül a Nice-t övezi a legprofibb környezet, de a keret egyre szűkül, ráadásul Balotelli maradása sem biztos, akiről tudjuk, hogy fura figura, de 15-20 gól simán benne van a lábában. Ha ő is megy, a Nice lehúzhatja a rolót.
A francia rekordbajnok St-Étienne már rég nincs hatvanas, hetvenes évei szintjén, de épp a rivális Rennes legjobbját, a világbajnokságon is meg-megvillanó tunéziai Wahbi Khazrit elhozni szép húzás volt. A Salma Hayek férjének tulajdonában lévő Rennes ennek megfelelően az egyik francia szépfiút, a Lyonban új Zidane-nak képzelt, aztán súlyos sérüléseivel örökre elveszett ígéretet, Clément Greniert csábította el. Tavaly is bontogatta szárnyait ez a csapat, idén is várható, hogy szép dolgokat mutatnak.
A Nantes két éve remekül talált rá a portugál iskola egyik igazi üdvöskéjére Sergio Conceicaóval, aki aztán nagy bánatukra hazatért a Porto hívására. Ezúttal a hozzá hasonlóan elég fiatal Miguel Cardosoval kísérleteznek, de könnyen lehet, hogy a rövidre sikerült Ranieri-korszakhoz hasonlóan ő sem húzza túl sokáig az elég zűrös fejű elnök, Waldemar Kita alatt.
Idén nyáron nem volt akkora őrület a Ligue 1 körül, mint tavaly. Akkor Neymar mindent elsöpört, most talán a vb-győzelem miatt fordul sok tekintet a francia liga felé, amely pénteken a Marseille–Toulouse meccsel kezdődik.
Párizsban vannak a legjobb focisták
Ha klasszikus értelemben vett világsztárokat keresünk a francia bajnokságban, Párizsnál messzebb nem érdemes menni. Az előzetesen a vb legnagyobb esélyesének számító brazil keretből négyen is itt játszanak (Silva, Marquinhos, Neymar, de ide vehetjük Alvest is, aki sérülés miatt nem utazott Oroszországba), rajtuk kívül az argentin Di María, a belga Meunier, az uruguayi Cavani és az olasz Verratti-Buffon páros neve ismerős még. A Monacóból a kétszeres Európa Liga-győztes Falcaót és a vb-ezüstérmes Subasicot lehet kiemelni, a Marseille-ből pedig Luiz Gustavót, aki 2013-ban Bajnokok Ligáját nyert a Bayern Münchennel.