1952, Helsinki - magyar aranyolimpia

Helsinki. A sport világában jártas olvasók tudják, hogy az 1952-es finnországi olimpia a magyarok legnagyobb dicsőségét hozta - 16 aranyérmet! Ami azonban még fontosabb, immáron 69 ország 4925 sportolója a béke és a barátság jegyében küzdött egymással. Az addigi legjobban szervezett olimpián.

Hetvenezer ember szorongott a helsinki Olimpiai-stadion lelátóján 1952. július 19-én. A megnyitó fergeteges hangulatot hozott. Már napokkal a rendezvény kezdete előtt hatalmas találgatás indult meg: vajon ki gyújtja meg az olimpiai lángot?

Amikor a stadion kapujában feltűnt egy idősebb, kopasz úr a finnek jellegzetes kékszínű futódresszében, a stadion majdnem "felrobbant". Paavo Nurmi, minden idők legnagyobb atlétája (9 olimpiai arany, 3 ezüst), aki nem fejezhette be méltó módon sportpályafutását, végre elégtételt kapott a sok sérelemért. A könnyekig meghatódott nézők tapsvihara közepette meggyújtotta a pálya célkanyarjában elhelyezett kandelábert, ahonnan a tüzet tulajdonképpen elődje, az 1912-es olimpián három aranyérmet nyert Kolehmainen vitte fel a 72,71 méteres Järvinen-toronyba. (A torony nem véletlenül ilyen magas: Järvinen 72,71 méteres eredménnyel nyerte a gerelyhajítást az 1932-es olimpián, győzelme tiszteletére emelték.)

A megnyitó másik megható pillanata az volt, amikor galambok százait engedték el, hogy a világ minden tája felé elvigyék az olimpia és a béke hírét.

A megnyitó sajnos más vonatkozásban is emlékezetesre sikeredett. A versenyzők elvonulása előtt egy fehér lepelbe burkolózott hölgy libbent fel a díszemelvényre, s "My friends!" (Barátaim!) kezdetű szónoklatba fogott. Hogy ezután pontosan mit mondott volna, már nem derült ki, mert közben az illetékesek rájöttek, hogy a hölgy nem a műsor része. A "lebegő tündér" egy korábban ideggyógyászati kezelés alatt állt német hölgy volt, aki békeszónoklatot szándékozott intézni az emberiséghez.

Az olimpia legnagyobb sztárjának a Zátopek-házaspár számított de a legszembetűnőbb változást a szovjet sportolók jelentették, akik teljesen megváltoztatták a korábbi erőviszonyokat. Tornában, atlétikában, birkózásban taroltak, így hatalmas meglepetésre 22 arany-, 30 ezüst-, valamint 19 bronzéremmel az amerikaiak mögött az éremtáblázat második helyén zártak.

Nagy reményekkel vágott neki a magyar küldöttség is a XV. játékoknak: 189 versenyző (162 férfi és 27 nő) utazott el Helsinkibe. Az első aranyéremre öt napot kellett várni, igaz, akkor két aranyérem is született tornászaink, Korondi Margit (felemáskorlát) és Keleti Ágnes (műszabadgyakorlat) révén. Utána Csermák József állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, aki a kalapácsvetést 60,34 méteres dobással nyerte. (Érdekes, hogy ő dobta túl elsőnek a világon a 60 métert.)

Az öttusa-válogatott (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István) sikerét követően birkózóink kápráztatták el a világot. Légsúlyban Hódos Imre győzött, míg váltósúlyban Szilvásy Miklós a londoni olimpia bajnokát, a svéd Anderssont múlta felül.

Takács Károly gyorstüzelő pisztolyban elért sikere (címvédése!) után az uszodára összpontosult a figyelem, ahol a magyarok 5 aranyérmet szereztek. Szőke Katalin 100 méteres gyorsúszásban, Székely Éva 200 méteres mellúszásban, Gyenge Valéria 400 méteres gyorsúszásban lett aranyérmes, csakúgy, mint a 4x100 méteres gyorsváltó (Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin és az előfutamban úszó Littomeritzky Mária).

Az utolsó "vizes" aranyérmet a vízilabda-válogatott szállította, úgy, hogy az utolsó mérkőzésen 4-0-ra nyert az Egyesült Államok ellen, ezzel jobb gólkülönbséggel győzött. A csapat névsora: Jeney László, Vizvári György, Gyarmati Dezső, Markovits Kálmán, Bolvári Antal, id. Szívós István, Kárpáti György, Szittya Károly, Antal Róbert, Fábián Dezső, Hasznos István, Lemhényi Dezső, Martin Miklós).

Zatopekék mellett volt még egy házaspár, amelynek tagjai, ha nem is egy napon, de Helsinkiben olimpiai bajnokok lettek. A játékok 11. napján Székely Éva, a 15. napon pedig a vízilabda-válogatott tagjaként Gyarmati Dezső. "Hívtak a rádiósfülkébe. A riporter elém tette a nyilatkozatot, mely így kezdődött: 'Köszönöm a Magyar Kommunista Párt nagy vezérének, Rákosi Mátyásnak...' A riporter döbbenten nézte, hogy félretolom a papírt és a saját szavaimmal nyilatkozom" - olvashatók ezek a mai nemzedéket valószínűleg megdöbbentő szavak Székely Éva "Sírni csak a győztesnek szabad!" című könyvében.

A megszokott kardvívó elsőségek (egyéniben Kovács Pál, csapatban Kovácson kívül Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Papp Bertalan és Rajcsányi László) után a labdarúgó-válogatott tette fel a koronát addigi teljesítményére.

A 16-os döntőbe jutásért 2-1-re verték Romániát, majd 3-0-ra Olaszországot, 7-0-ra Törökországot. A Svédország elleni elődöntőt 40 ezren látták, ennyien korábban még sohasem voltak Finnországban labdarúgó-mérkőzésen. S volt mit nézni: Magyarország-Svédország 6-0! A döntőben újabb közönségrekord, 60 ezer néző előtt a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Hidegkuti, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összetételű válogatottunk az első félidőben nem bírt Jugoszláviával, de fordulás után Puskás (az első játékrész végén büntetőt hibázott!), majd Czibor is bevette Beara kapuját, beállítva a 2-0-s végeredményt. Arany - stílszerűen az Aranycsapattól.

Helsinki utolsó magyar bajnoka Papp László volt, aki az ökölvívás nagyváltósúlyú döntőjében leiskolázta a dél-afrikai Van Schalkwykot.

A XV. nyári olimpián jelentek meg először a Szovjetunió sportolói, s meglehetősen hangosan mutatkoztak be: 22 arany-, 30 ezüst- és 19 bronzérmükkel az Egyesült Államok (39 arany, 20 ezüst, 17 bronz) mögött az éremtáblázat második helyét foglalták el. A harmadik legeredményesebb nemzet pedig - 1936, Berlin után másodszor - Magyarország lett: 16 első, 10 második és 16 harmadik hellyel!

A szocialista eszményképnek abszolút mértékben megfelelő küldöttség ovációözön közepette tért haza. Minden idők legsikeresebb magyar olimpiájáról.