Bánatosan, a szemek sarkában megbúvó könnycseppekkel fogadták Lipcsében, hogy a város a kilenc pályázó közül nem került be a legjobb öt közé, s már csak kényelmesen hátradőlve figyelheti, kinek is ítéli majd oda a 2012-es nyári játékok rendezését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB).
A lipcsei belvárosban a kivetítők előtt tízezrek számítottak a jó hírre, a város késő estébe nyúló ünneplésre készült. A tömeg a Miklós-templom udvarában volt a legsűrűbb, ettől a templomtól indultak el 1989-ben a keletnémet rendszerváltást elősegítő tüntetések.
Jacques Rogge, a NOB elnöke a német ARD televíziónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy sohasem felhőtlen öröm ilyen ügyekben dönteni, s érzékeltette: az olimpiai főkorifeusok nem bíztak Lipcse kapacitásában, abban, hogy a szászok megvalósítják terveiket.
Lipcse a pontozásos versenyben a kilenc induló közül a hatodik lett, hajszállal maradt le az első öt mögött. A NOB vb elsősorban a technikai kritériumok teljesítésének lehetőségeit vizsgálta döntésének meghozatalakor, és nem bízott abban, hogy 2012-re Lipcsében teljesen kiépül az infrastruktúra, s lesz elegendő szálláshely is. Katarina Witt műkorcsolya-királynő szerint Lipcse esete olyan, mint amikor valaki az olimpiai játékokon csak negyedik lesz, hajszállal marad le a dobogóról.
Otto Schily belügyminiszter sajnálja, hogy Lausanne-ban kizárólag megavárosokat részesítettek előnyben, Wolfgang Tiefensee főpolgármester szerint óriások léptek porondra a viszonylag kicsi, mindössze félmilliós lélekszámú Lipcse ellenében. A keletnémet területen fekvő Lipcse a német háziversenyben gazdag nyugatnémet riválisok előtt és némi politikai segédlettel szerezte meg a kandidálás jogát. A lausanne-i döntés bejelentését és annak lipcsei fogadtatását egyenesben közvetítő német közszolgálati televíziókban óvtak attól: nehogy megint fellángoljon a vita, hogy más német város talán nagyobb eséllyel pályázott volna a 2012-es játékok megrendezésére.