Torkukra forrasztottuk a szót

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 5. rész.

Hétfőn este akkora meccset játszottunk a szerb-montenegrói válogatottal a belgrádi Tasmajdan uszodában, mint egy világbajnoki döntő! Na, azért akkora nem volt, de majdnem. 13-12-re győztünk, de hogyan!

Kezdjük az elején: két éve, a Világkupán már kétszer is megvertük ugyanitt a jugókat - akkor még úgy hívták őket -, azaz nem ismeretlen ez az élmény. Az viszont igen, hogy most hallottuk is a Himnuszt az elején, nem fütyülte szét a 4000 néző, mint 2002-ben. (Zárójeles megjegyzésem: a Margitszigeten és Belgrádon kívül kevés hely van a világon, ahol négyezer vagy annál több néző megy ki egy vízilabda meccsre...)

Elkezdődik a meccs, vezetünk is, aztán fordítanak a szerbek, akiknél játszik mindhárom nagyágyú: Sapic, Savic és Vujasinovic. 7-4 oda, viszont a negyedek nem hét, hanem kilenc percesek, azaz van idő a fordításra. És 8-8-nál már egál az állás, aztán az utolsó tíz másodperc őrületében előbb egyenlítenek a szerbek, majd a legutolsó másodpercben Biros "Fácán" Péter bebombázza Kásás Tomi álompasszát, és ezzel 13-12-re megnyerjük a mérkőzést.

A végén már rendesen tüntetett ellenünk a közönség, meg is jegyeztem magamban: ez az, ilyen hangulatot szoktunk mi meg Belgrádban, már igazán hiányzott egy kis anyázás! Aztán Biros a torkukra forrasztotta a szót, egyszeriben elhalkult az uszoda...

Hogy nekem milyen estém volt? Statisztikailag nem rossz, mert dobtam három gólt, de akadtak hibáim védekezésben és támadásban is. Ha senki sem látja, azért én látom kívülről magamat, még ha ez képtelenségnek tűnik is.

A nyáron tehát eddig háromból három győzelem a szerbek, az Európa-bajnoki cím védői ellen, ez az önbizalmunkat feltétlenül növeli, de statisztikailag semmi jelentősége nincs az olimpia szempontjából. A kaszinóban például hiába jön ki hússzor egymás után a piros, azért huszonegyedszerre is csak ötven százalék a valószínűsége annak, hogy a fekete gödörbe pottyan az elefántcsontgolyó...

Ma, azaz kedd este újabb derbi Savicékkal, aztán éjjel buszozás haza Pestre, szerda szünnap, csütörtökön pedig irány Long Beach!