Edzés a katonai támaszponton

Kiss Gergely exkluzív olimpiai naplója az [origo]-nak, 7. rész.

Csütörtök délben - magyar idő szerint már éjjel - megérkeztünk a Los Angeles-i repülőtérre, hosszú, kicsit kényelmetlen, de szerencsés út végén. Nem először tapasztaljuk: a repülőgépek üléseit nem kétméteres, százkilós emberekre tervezték, és Budapesttől Frankfurton át Kaliforniáig nem egy óra az út.

A Világliga-döntő, és az azt megelőző négy meccs nem lesz gyerekjáték. Ezért alighogy leszállt a gép, a Los Alamos-i katonai támaszpont - nem azonos az új-mexikói Los Alamosszal, ahol a második világháború alatt az atombombát kikísérletezték - uszodájába siettünk, ahol edzést tartottunk, majd aludtunk egy hatalmasat. Nem az uszodában, hanem a helyi Marriottban, a szállásunkon...

Péntek reggel újabb kőkemény edzés volt a programban. Érdekes hely ez a Los Alamos: az amerikai hadsereg szponzorálja az Egyesült Államok vízilabda-válogatottját, méghozzá az uszodalehetőséggel. Tankok, helikopterek között mozgunk, ujjlenyomatot vettek mindnyájunkról, alaposan átkutattak, amikor beléptünk a támaszpont területére.

Jó meleg van, szép az idő, minden nagyszerű - s milyen nagyszerű lesz még, ha meg is nyerjük a Világligát! A csoportelsőséghez, és az azzal együtt járó kiemelt pozícióhoz előbb hétfőn és szerdán meg kell vernünk a házigazdákat, majd jövő szombaton és vasárnap az ausztrálokat - pontosabban a négy meccs közül legalább hármat meg kell nyernünk -, s aztán jöhet július 16. és 18. között a hatos döntő Long Beachen.