A repülőtúra a kincses szigeten maradt

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 13. rész.

Újra itthon vagyunk Los Alamitosban, a szállodánkban - van, aki 170 dollárral gazdagabban, van, aki több mint ezer dollárral szegényebben... Ha valaki ebből nem találná ki, hogy Las Vegasban jártunk, akkor az illetőnek szegényes a fantáziája, vagy nem kísérte figyelemmel naplóm korábbi fejezeteit.

Szóval hétfőn délután négy órát autóztunk, így értünk vissza a sivatagi kaszinóvárosból. Sajnos odafelé, vasárnap este viszontagságosabb volt az utunk, az egyik kisbuszunk ablaka berepedt, majd be is tört, ezért csak hajnalban értünk Vegasba, így lekéstük a reggelre tervezett sétarepülőzést a Grand Canyon felett. Nagy kár! Ehelyett reggel nyolcig pörgettük a rulettgolyót vagy húztuk a lapokat a black jack-asztal mellett. Változó szerencsével: a legnagyobb nyerő 170 dollárt tett zsebre, a legnagyobb vesztő - egyikük nevét sem közlöm - több mint ezer dollárt veszített...

A Treasure Island nevű elegáns szállodában aludtunk - már, aki aludt -, de sajnos ez a hely nem mindenki számára bizonyult kincses szigetnek. A hazaindulás előtt még bevállaltunk egy kis kalandot: kipróbáltuk a világ legmagasabb, úgynevezett kószáló hullámvasútját, Las Vegas legmagasabb tornyán. A még merészebbek a szabadesés élményét is kipróbálták, ez egy agymenés, egy torony csúcsából függőlegesen lezuhanva. A neve találó: Big Shot, azaz nagy lövés, vagy inkább nagy durranás.

A látványról - mármint Las Vegas látványáról - annyit: hatalmas művárost húztak fel a sivatag kellős közepén, jó kis másolatokkal, annyi szent: Róma, Velence, Párizs, egyiptomi piramis, minden, mi szem-szájnak ingere. Minden egyes épületben nyerőgépek (pontosabban vesztőgépek), játékasztalok százai. Hát, hisznek a méretekben, az biztos.

Most négy-öt "unalmasabb" nap vár ránk, edzés, edzés, edzés. Szombaton és vasárnap Világliga-szuperdöntő, mi erőnyerők vagyunk csoportelsőként, ezért pénteken nem játszunk.