Athénban minden elkészült az olimpiára

Tizenegy nappal az athéni olimpia augusztus 13-i megnyitója előtt a szervező bizottság - hét évnyi zűrzavar és tétovázás, tehetetlenkedés után - learatta első igazi diadalát, amely azonban sorsdöntő jelentőségű és feledtet minden eddigi kudarcot: a játékok akár már holnap elkezdődhetnének, minden létesítmény felépült, minden készen áll a nyitányra. A helyszínek kicsinosítva, az utak elkészültek, a vonatok közlekednek, az olimpiai falu megnyílt, fogadja a sportolókat, és amire még kevesebben számítottak: a jegyek eladása is felpörgött - tudhatjuk meg a Los Angeles Times helyszíni riportjából. Meglehet - minden előzetes hírre rácáfolva -, mégiscsak nagyszerűen rendezett olimpiának leszünk szemtanúi Athénban?!

A mostani, polgári kormányt megelőző szocialista adminisztráció három évet elfecsérelt az előkészületekből, mielőtt lázasan munkához látott volna. Athén 1997-ben kapta meg a rendezés jogát, és 2000-ig gyakorlatilag semmit sem csinált. Az utóbbi négy évben azonban felpörögtek az események.

Olimpiai-stadion díszkivilágításban

Különösen azóta, hogy a konzervatív Új Demokrácia pártja márciusban megnyerte a parlamenti választásokat, és ezzel megszűnt az a politikai ellentét, amely az ugyancsak konzervatív athéni polgármester, Dora Bakojannisz és a korábbi szocialista kormány között feszült, és hátráltatta a munkálatokat. S az a tény, hogy Karamanlisz személyes felelősséget vállalt a rendezés sikeréért, üzenetet küldött szerte a világba: azt az üzenetet, hogy a görögök most már végre komolyan veszik a felkészülést.

És aki ezekben a napokban érkezik Athénba, eltáthatja a száját a csodálkozástól a csillogó-villogó vadonatúj metróállomások, a csinos utak, a letisztított, kifestett, restaurált homlokzatok, a repülőtér és a városközpont között száguldozó ultramodern szerelvények láttán. Az athéniak egyre többször mondogatják: "Lám, lám, mire vagyunk képesek mi, a trehánynak mondott görögök!"

Az olimpiai stadion mozgatható teteje néhány hete elkészült. Bent az eredményjelző tábla és a hatalmas fáklya, ahol majd augusztus 13-án fellobban az olimpiai láng, ugyancsak készen áll. A hét végén gőzerővel folytak a megnyitó ünnepség főpróbái. Odakint azonban a szemét, a törmelék még mindig elszállításra, eltakarításra vár.

A régi Hellenikon repülőtér területén egy 14 000 nézőt befogadó kosárlabdacsarnok emelkedett ki a semmiből másfél év leforgása alatt, ahol korábban egy romos hangár állt. Szombaton megtörtént az épület műszaki átadása! Augusztus 17-én itt csap össze a görög válogatott a Dream Teammel!

Az utakat, járdákat vízsugárral mossák, az épületeket kifestik, a romos házakat dekorációs elemekkel fedik el a kíváncsi turistaszemek elől. Valóságos Potemkin-falu épül. 5000 óriásplakátot romboltak le, helyükre mintegy tízezer olimpiai zászló, poszter került, és további húszezer vár kihelyezésre.

A legnagyobb gond azonban a közlekedés. Augusztus 14-én és 15-én Athén központját lezárják az országúti kerékpárversenyek miatt - ezeken a napokon valószínűleg megbénul a város közlekedése, még úgy is, hogy a lakosokat arra ösztönzik, ne autózzanak ekkor.

Ettől függetlenül nem könnyű a helyzet. A metrók annyira zsúfoltak, hogy olykor taxival egyszerűbb közlekedni, mint a földalattival. És ha beüt egy áramszünet - mint három hete, július 12-én -, akkor minden megbénul. Jóllehet az olimpiai létesítmények külön áramkörön üzemelnek.

A költségek természetesen túlszárnyalták az előre tervezettet. Eredetileg 5,4 milliárd dollárral számoltak, ez most már hivatalosan is 7 milliárdra emelkedett, s a végső számla állítólag valahol 10 és 12 milliárd között fog tetőzni.

A maga 11 milliós lakosságával Görögország a legkisebb ország, amely nyári olimpiát rendez - 1952, Finnország - azaz Helsinki - óta. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetői az elmúlt hónapokban többször is megkérdőjelezték annak realitását, hogy a Görögországhoz hasonló méertű államoknak célszerű-e odaítélni a rendezést, hiszen képtelenek megbirkózni a 10 500 sportoló, a kétszer annyi akkreditált újságíró és a nézők millióinak fogadásával.

"Jómagam már meggyőződtem arról, hogy a NOB aggodalma alaptalan" - állítja Karamanlisz miniszterelnök. "Arra még egy szűk hónapot kell várnunk, hogy erről a világ is megbizonyosodjék."

Ch. Gáll András