Jóllehet nyakukon a szombat reggeli nyitány, a szervezők az olimpiai víziközpontban még javában tüsténkednek, mindenfelé munkára serkentik a dolgozókat, merthogy teendők még akadnak jócskán.
Hogy a vizes sportok képviselőinek, az úszóknak, pólósoknak, műugróknak és műúszóknak otthont adó létesítményegyüttes (Aquatic center) még mindig nem készült el teljesen, azt eleve jelezte a látogató elé táruló látvány: bálában álltak itt is, ott is az ilyen-olyan berendezési-felszerelési tárgyak, munkagépek, és kétkezi munkások, szerelők és technikusok, szakemberek és segéderők fogadták még csütörtök délután is az erre tévedőket.
Szerszámos emberek siserahada tűnt fel az oly sok vitát kiváltó színhelyen, az úszóversenyeknek - és a vízilabdadöntőnek - otthont adó úszómedencénél is, főleg a végül is minden korábbi ígéret dacára tető nélkül maradt lelátón sürögtek sokan. A becsomagolt, avagy a fóliarabságból még ki nem szabadított tévékészülékek, a halomban álló telefonok, a legkésőbb szombattól már élő riporterállások, újságírói munkaasztalok használóit feltüntető feliratok zömének hiánya árulkodott a lényegről: bizony, a megkésett véghajrá óráiban járnak a házigazdák.