Sapicot hidegre tettük

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 21. rész

Na, túl vagyunk végre a bemutatkozáson, méghozzá olyan eredménnyel, amelyet elképzeltünk magunknak a szerbek ellen. Előtte három napot akklimatizálódtunk Athénban - nem is az egyórás időeltolódáshoz, hanem az óriási hőséghez -, aztán belecsaptunk.

Előző öt mérkőzésünkből négyet megnyertünk a jugoszlávok ellen, s észrevettük, hogy egyre nehezebben tűrik már a gyűrődést, erősen frusztráltak ellenünk. Most is így történt, szerintem Ciric ezért könyökölte szájba "Szecskát", meg Vujaszinovics víz alatti akciója - belehúzta Molnár "Papesz" orrát a térdébe - is ebből fakadt.

Szerintem egész jól védekeztünk, külön örültem, hogy nekem is elég jól ment a játék. Mi ketten, Benedek Tibivel szoktuk fogni Sapicsot, a szerbek óriási erejű bombázóját. Ebben rendszerint kölcsönösen felőrlődünk - most csak Sapics "fogyott el". Egyébként rengeteget "kamuzik", a védekezésben pihen, viszont mindent ellő, ha van helyzet, ha nincs. Fennhangon letolja a társait, ha nem neki passzolják a labdát.

Sokan kérdezik, mit jelent ez a győzelem, azon túl, hogy egy győzelem? Mindent és semmit. Semmit, mert nem a kieséses szakaszban szereztük. És mindent, mert kikövezheti a további utunkat. A két fiatal, Steinmetz Ádám és Madaras pazarul játszott, főleg Ádám, aki lőtt egy gólt, összehozott egy négyméterest és akadt egy pazar labdaszerzése is, sorsdöntő szituációban.

Roppant jól esett, hogy olyan sok magyar jött el szurkolni nekünk, az ilyesmi megsokszorozza az erőnket. Nem vicc, komolyan így gondolom - jöjjenek el máskor is! Sok a meglepetés, a görögök veresége például. Mindegy, az a lényeg, hogy jól sikerült a bemutatkozásunk.