Eztán következett a "királyszám", a 100 m férfi gyors döntője. Vajon a stafétában győztes dél-afrikaiak legjobbja, Ronald Mark Schoeman megnyeri-e az egyénit is, vagy a világrekorder holland Pieter van den Hoogenband lesz az olimpiai bajnok, esetleg a nyolcas pályára szorult ausztrál Ian Thorpe.
Az első ötvenen Schoeman egy testhossz előnyt szerzett, aztán az előzetes nyilatkozataiban világcsúcsot ígérő Hoogenband mintha csak vákuumcsőbe került volna, úgy repült előre. Tíz méterrel a cél előtt befogta Schoemant, majd 6 századdal mag is előzte, és a sydneyi, 200 gyorson szerzett arany után most a rövidebb távon koronázták meg. Thorpe harmadik lett, a másik dél-afrikai, Ryk Neethling a negyedik. Az idő 48.17, 33 századdal gyengébb a világcsúcsnál.
Nem maradt életben az ausztrál Lisbeth Lenton 53.66-os világcsúcsa a 100 méteres női gyors előfutamai után: honfitársnője, Jodie Henry 53.52-t úszott, s Lenton csak kilencedik lett, kipottyant a döntőből. "Igyekeztem nem túlzottan komolyan venni a versenyt" - nyilatkozta Henry. Az az igazság, hogy nem sikerült neki...
Kovács Ági és Cseh Laci viszont magabiztosan minősítette magát a csütörtöki fináléra: előbbi 200 vegyesen megközelítve Darnyi tizenhárom éves országos csúcsát futamgyőztesként, a harmadik legjobb eredménnyel, Kovács Ágnes pedig a 200 mellen ötödik. Ideje, a 2:26.63 kiváló, csak kéttized másodperc választja el a másodikként továbbjutótól, viszont az amerikai Amanda Beard elérhetetlennek tetsző távolságban van. Más kérdés, hogy Ági sydneyi aranyérmes ideje, a 2:24.04 most is bőségesen elegendő lenne a végső diadalhoz.
A végén csattant az ostor: a 4x200-as női gyorsváltóban az amerikai staféta 7:53.42-vel bődületes világcsúcsot úszott - természetesen nyert is -, és a múltnak adta át az NDK váltójának 1987-ben úszott 7:55.47-es, megdönthetetlennek hitt rekordját. Akik beírták magukat a sporttörténelembe: Natalie Coughlin, Carly Piper, Dana Vollmer, Kaitlin Sandeno, Melanie Marshall.