Sportmúzeum |
Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel. |
Az összes interjú |
Szinte folyamatosnak nevezhető Kuba visszaesése is. A főleg birkózói, cselgáncsozói és ökölvívói sikerére építő szigetország 1992-ben még az előkelő 5. helyen zárt 14 aranyéremmel. Atlantában 9 aranyérem a 8. helyet jelentette számára. Sydneyben 11 elsőség dacára lecsúsztak a 9. helyre, míg Athénban be kellett érniük 9 arannyal és a 11. hellyel.
Európában feltűnő a hollandok visszaesése. Sportolóik az 1992. évi olimpián még meglehetősen szerényen szerepeltek (2 arany, 6 ezüst, 7 bronz - 20. hely), ezt Atlantában jelentősen felülmúlva (5,5,10) a 14. helyre küzdötték fel magukat. Sydneyben még ezt is fokozni tudták (12,9,4), és a 8. helyen zártak a rangsorban. Athén azután kijózanította a hollandokat: a mindössze 4 elsőség mellett szerzett 9-9 ezüst- és bronzérem csak a 17. helyhez volt elég.
Ellentétes fázisban "hullámoznak" az ukránok. 1992-ben még az Egyesített Csapat színeiben versenyeztek, Atlantában 9 arannyal a 9. helyen zártak. Sydney csalódást hozott nekik (3 arany, 21. hely), ám Athénban ismét megrázták magukat: 9 elsőséggel a 12. helyet foglalták el.
Az érmeknek és az adott ország népességének arányszámából persze egészen más sorrend alakul ki. Ezen a téren a kis országok lekörözik a nagyokat. A hivatalos athéni éremtáblázat első húsz helyezettjének "zsákmányát" a lakosság lélekszámával elosztva kiderül, hogy egymillió lakosra hány érem jut. Ennek a számításnak az alapján az élen Ausztrália áll: itt egymillió lakosra 2,8 érem jut. A második Kuba (indexe 2,5), a harmadik pedig Magyarország (1,7). Ezután a görögök (1,6), a hollandok (1,46) és a norvégok (1,39) következnek. Az első húsz éremszerző nemzeten belül az 1,2 milliárd lakosú Kína "toronymagasan" az utolsó (0,05), előtte Brazília (0,06) és Japán (0,29) sorakozik, majd az Egyesült Államok (0,39) jön.