Szkeleton

A három "csúszósport" legveszélyesebbjének a szkeletont tartja a szakirodalom. A szánkóhoz hasonlatos, ám a sokkal laposabb, szélesebb szerkezetet hason fekve kell meglovagolni, és lecsúszni vele az ismeretlenbe. A kanyarok során a versenyző úgy is érezheti, mindjárt fejjel megy a falnak.

A világ első csúszósportja a svájci St. Moritz városában jutott el először arra a szintre, hogy versenyt rendezzenek belőle. 1884-ben a bátor vállalkozók egy üveg pezsgőért tették meg a St. Moritz - Celerina útvonalat. 1887-ben alakult ki a hasonfekvő-stílus, amelyet a mai napig alkalmaznak a versenyzők.

A sportág 1892-ben, az első fémvázas szerkezet elkészültekor kapta a nevét, mondván, nagyon hasonlít a csontvázra (angolul skeleton). 1923-ban megalakult a Nemzetközi Bob és Szánkó Szövetség (FIBT), 1926-ban pedig mind a bob, mind a szkeleton olimpiai sportág lett.

Bár nem nagyon ismert a sportág, 2002-ben, Salt Lake Cityben már a harmadik olimpiáját taposta, s 54 év után került vissza az ötkarikás műsorba. Előtte csak a szülőföldön, St. Moritzban szerepelt műsoron: 1928-ban az amerikai Jennison Heaton győzött, míg 1948-ban az olasz Nino Bibbia lett az első. Ami a két eseményt összeköti, az az amerikai John R. Heaton személye: ő a 20 éves intervallum ellenére mindkétszer ezüstérmes lett.

Salt Lake Cityben a férfiaknál az amerikai Jim Shea győzött (akinek nagypapája, Jack az 1932-es Lake Placid-i játékokon nyert két aranyat gyorskorcsolyázásban, a papa, Jim pedig az 1964-es innsbrucki olimpián képviselte hazáját északi sízésben), a hölgyeknél a szintén amerikai Tristan Gale-é lett az aranyérem.