Az első kísérletek során a szintén osztrák Andreas Kofler repült a legmesszebbre (134 m), ráadásul a pontozóktól is ő kapta a legmagasabb értékeket, így a második Morgensternnel (133 m) szemben több mint négy pont volt az előnye. Mellettük csupán a normál sáncon bronzérmes norvég Roar Ljökelsöy tudott 130 m fölé jutni (131,5) elsőre. A legnagyobb esélyesnek tartott finn Janne Ahonen ugyanakkor nagyot rontott (123,5) és már ekkor elszálltak érmes álmai.
A versenyzők többsége a második körben sem tudott igazán emlékezeteset produkálni, az utolsó előttiként ugró Morgensterig csak a kisebb sánc bajnoka, a norvég Lars Bystöl ugrott 130 fölé (131,5), így ekkor már biztos volt, hogy ismét dobogóra állhat.
A két osztrák aztán kárpótolta a nézőket a mezőny többségének visszafogottságáért, s igazi parádét rendeztek. Morgenstern az elrugaszkodását követően szinte le sem akart esni, s végül 140 m-nél landolt. Kofler szintén szenzációs produkciót nyújtott, 139,5 m-re szállt, ám a földet érésnél kicsit hibázott, így összesítésben végül egy tizeddel alulmaradt honfitársával szemben.
Morgenstern 30 év után nyert ismét Ausztriának nagysáncon egyéni olimpiai bajnoki címet.
síugrás, nagysánc:
1. Thomas Morgenstern (Ausztria) 276,9 pont (1. ugrás: 133 m/2.
ugrás: 140 m)
2. Andreas Kofler (Ausztria) 276,8 (134/139,5)
3. Lars Bystöl (Norvégia) 250,7 (127,5/131,5)