Szomorúak a magyar műkorcsolyázók

Sebestyén Júlia a 18., Pavuk Viktória a 23. helyen végzett a női műkorcsolyázók között a torinói téli olimpián, s ennél kétségkívül jobbra számítottunk a két évvel ezelőtti budapesti Európa-bajnokság aranyérmesétől, illetve negyedik helyezettjétől.

A Palavela csarnokban csütörtök éjszakába nyúló, s a végül a japán Arakava Sizuka győzelmét hozó versenyen Sebestyén és Pavuk is a mezőny elején lépett jégre, hiszen a rövid program után a 16. és a 19. helyet foglalták el. Sajnos mindketten többször is rontottak, így törvényszerű volt, hogy még hátrébb csúsztak.

- Rögtön másodikként, ráadásul az egyik olasz lány után kellett jégre lépnie, amit még le is kellett "takarítania". Mit talált? - kérdeztük először Pavuk Viktóriát.
- Egy bedobott kéteurós érmét, de nem tudtam felvenni, mert már oda is fagyott a jégre. A korcsolyammal pedig nem akartam megpiszkálni, hiszen kicsorbulhatott volna az éle, ezért kértem egy kis segítséget az egyik kislánytól.

- Azon a papíron, amelyen az újságírók megkapják a versenyzők programjainak pontos leírását, azt olvashattuk, hogy tripla Lutz, dupla toe-loop, dupla Rittberger hármas kombinációval kezd. A végét miért hagyta le?
- A lyoni Eb-n megugrottam azt is, de most a levegőben jobbnak láttam, ha nem kockáztatom meg.

- Összességében hogyan értékeli az olimpiai szereplését?
- A kűrben mindenképpen jobb programot szerettem volna futni, de sajnos volt egy esésem, a flip nem sikerült, emellett a háromfordulatos Lutz és a toe-loop csak dupla lett. Vagyis ezzel a teljesítményemmel semmiképpen sem lehetek elégedett, de azt hiszem, nagyon csalódottnak sem kellene lennem. Az viszont még most is nagyon bánt, hogy a rövid programom hiába sikerült szépen, nagyon alacsony pontokat kaptam rá. Utána nagyon sokáig sírtam...

- Hogyan tölti az olimpia utolsó napjait?
- A hét végén valószínűleg felmegyek a hegyekbe, megnézni a négyes bobok versenyét, és szurkolok a magyaroknak.

Pavuk Viktóriának, miközben közvetlenül a kűrje után a magyar újságíróknak nyilatkozott, kétszer is eleredtek a könnyei. S Sebestyén Júliának is többször megbicsaklott a hangja...

- Hogyan vonja meg a torinói mérleget? - kérdeztük tőle.
- Úgy érzem, hogy jó formában vagyok, és amikor felmentem a jégre, biztos voltam benne, sikerül jó programot futnom. Elvégre az edzéseken nincsenek gondjaim. S hogy akkor a versenyek az utóbbi időkben miért nem úgy sikerülnek, ahogy szeretném? Ezt én sem tudom... Talán az a baj, hogy túlságosan meg akarok felelni az elvárásoknak. Amióta 2004-ben megnyertem az Eb-t, tudat alatt is bennem van a bizonyítási kényszer, s ha egy versenyem nem úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor a következőn még inkább bizonyítanék, és ez egy ördögi láncolat.

- A jelek szerint nem egyedül van ebben a csapdában, hiszen a budapesti Eb ezüst-, és bronzérmesével, az ukrán Liasenkóval és az orosz Szokolovával egy csoportban futott.
- Valóban, ez is mutatja, hogy nagyon erős mezőny, sokszor csak nünansznyi különbségek döntenek. Ezért is mondom mindig, hogy nem eredményért korcsolyázom, hanem teljesítményért. Mert ha jó teljesítményt nyújtok, akkor én már megtettem a magamét, a többi nem rajta múlik. Sajnos, ez a verseny nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, de arra azért büszke vagyok, hogy a harmadik téli olimpiámon vettem részt. S ígérem, hogy összeszedem magam, és látnak még a jégen olyan formában korcsolyázni, mint amikor megnyertem a budapesti Eb-t.

Fábik Tibor