Eredmény, női olimpiai selejtező, 2. csoport, 1. forduló:
Magyarország - Lengyelország 39-30 (17-18)
Bukarest, 600 néző
v.: Gjeding, Hansen (dán)
gól: Tóth T. 14, Görbicz 12/2, Szamoránsky 5, Hornyák 3, Vérten 2, Szűcs 2, Ferling 1, illetve Kudlacz 13, Majerek 4, Duda 4, Malczewska 3/1, Polenz 3, Niedzwiedz-Cecotka 2, Jacek 1
hetes: 2/2, illetve 2/1
kiállítás: 10, illetve 10 perc
Utoljára a decemberi franciaországi világbajnokság középdöntőjében csapott össze egymással a két csapat, akkor alaposan megizzasztotta a mieinket Lengyelország, végül csak 28-26-ra sikerült diadalmaskodni. Az örökmérleg mellettünk szólt: az eddigi 71 mérkőzésen 4 döntetlen és 8 lengyel siker mellett 59 alkalommal győztünk.
A magyar keretbe két új játékos került a világbajnokhoz képest Lovász Zsuzsanna és Juhász Gabriella személyében. A lengyelek a németek elleni két vereséggel készültek, Zenon Lakomy kapitány három új kézisre számított a decemberi állapothoz képest, bekerült a csapatba a beálló Edyta Chudzik, a jobbszélső Emilia Rogucka, illetve az Aarhusban légióskodó átlövő, Iwona Niedzwiedz-Cecotka.
A mérkőzés két gyors góllal kezdődött, a 3. percben Jacek találatával a lengyelekhez került az előny (1-2). Kicsit szenvedett csapatunk felállt fal ellen, szerencsére Hornyák jobb kézzel a jobbátlövő posztjáról is beszönt. Nem ízlett a lengyel védekezés, Szmoránskyt egymás után kétszer sem sikerült megtalálni, s nem elég, hogy Duda, majd Kudlacz ismét gólt szerzett, a ferencvárosi beállóst ki is állították (2-4).
Tóth azonban hozta a BL-formát, emberhátrányban is áthámozta magát a védőkön, majd átlövésből is megadásra késztette Chemicz kapust (4-4). A 9. percre helyre állt a rend, Tóth már négy gólnál járt, a védekezésből támadásba váltó Szűcs révén pedig ismét magyar előnyt mutatott az üresen kongó csarnok eredményjelzője (6-5).
7-7-nél Pálinger hetest fogott, ám Kudlacz pillanatokkal később akciógóllal nemes bosszút állt (7-8). Flúgos futamot láthattak a nézők, a védekezés egyik oldalon sem dominált, ám amíg nálunk Pálinger találkozott a labdával, addig támadásainkat inkább a pontatlanság jellemezte. A jobbszárny veszélytelen volt, Görbicz is elrontotta első két kísérletét.
Csupán Tóthot lehetett maradéktalanul dicsérni, ötödik találatával a félidő felére ismét nálunk volt az előny, amit Hornyák sikeresen megtoldott még eggyel (10-8). Amit nagy küzdelmek árán megszereztünk, gyorsan el is herdáltuk: Kudlacz fél percen belül kétszer is kapuig gyalogolt (10-10), Hornyák ráadásul kiharcolt magának egy kényszerű, kétperces pihenőt.
Szerencsére emberhátrányban jól ment, ezúttal Görbicz találta meg az utat a hálóig, kellett is valaki, aki felzárkózzon Tóth mellé (13-13).
Az utolsó öt perc 15-13-as lengyel előnnyel kezdődött, a 26. percben Zenon Lakomy kért időt, de ez bennünket nyugtaott meg. Előbb Tóth egy labdaszerzést követően egyenlített (15-15), majd Hornyák szlalomozása vezetést eredményezett (16-15).
16-16-nál Hajdu is időt kért, "csajok, a kipattanók!", hívta fel a figyelmet a megszerzendő labdákra Pálinger Katalin. Az utolsó percekben Kudlacz és Tóth váltottak gólt (előbbi 8, utóbbi 9 góllal zárta a félidőt), sajnos ebből is a lengyelek jöttek ki jobban, így a szünetre 18-17-es előnnyel mehettek pihenni.
A mérkőzés szinte ugyanazt a képet mutatta, mint három hónappal korábban: gyenge védekezés, néhány egyéni Tóth- és Görbicz-villanás, csak remélni lehetett, hogy lesz ez még jobb is.
A második játékrész első helyzetét Malczewska hagyta ki, a másik oldalon ugyan Görbiczről kiállították a csinos Jaceket, ám Tóth nem tudta kihasználni a ziccert. Szerencsére a következő akció során Szamoránsky kiválóan fordult kapura, 18-18.
Pillanatok alatt változott a helyzet, előbb Niedzwiedz-Cecotka szerezte meg első gólját, majd Kudlacz kilencedszer is megmajmolta védőinket (19-21). A háromgólos előnytől Vérten labdaszerzése és szólógólja mentette meg a válogatottat, ám Kudlacz csak nem fáradt el (20-22).
Érkezett Ferling, aki emberelőnyben lécre pattintott egy ziccert, szerencsére Pálinger kétszer is bravúrral védett, majd Görbicz eleresztette egyik védhetetlen alsó löketét (22-22).
A 43. percben kettőre nőhetett volna előnyünk, ám két sikeres Szamoránsky-akció után a harmadik lövés a lécről pattant a kapu mögé. A következő akciót azonban Görbicz vállalta magára, a bal felső sarkos találat után 26-24-re sikerült "meglépni".
A lélektanilag fontos pillanatban Ferling követet el nagy butaságot, nem adta vissza a labdát, így a dán játékvezetők kiküldték két percre, Majerek azonnal bosszult (26-25). Sőt, Kudlacz tizenkettedszer sem volt kíméletes (26-26).
A 48. percben Chemicz kapust kellett ápolni, miután Görbicz ziccerben arcon találta, Szamoránsky szerencsére a hálóőr helyett a jobb alsót választotta (27-26).
Az utolsó tíz percre kétgólos fórral és emberelőnnyel vághatott neki együttesünk, 29-27 után Tóth végre hármat tett közé - kicsit megnyugodhattunk.
Az 52. percben idegesen kért időt a lengyel szakvezetés, hiszen az ötven perc alatt felépített vár pillanatok alatt összeomlott (32-28). De innen már nem lehetett visszaút, Tóth 13. találata megrendítő csapásként vágódott a bal alsóba (33-28).
Görbicz már alaplövésként engedte el talpról a bombákat, Pálinger a legjobbkor védett ziccert, a különbség pedig olyan nagy lett, hogy a korábban félve számolgatott esetleges vasárnapi, román-lengyel mérkőzéstől sem kellett tartanunk.
Az 58. percben még azért Hajdu János kikérte idejét, a csapat örült, pacsizott, lekesedett - volt is miért. Ötven percnyi szenvedés után ugyanis szédületes hajrával (az utolsó szakaszt 13-4-re nyerte csapatunk!) megsemmisítő, 39-30-as győzelmet aratott, s nyugodtan várhatja a szombati, Románia, illetve vasárnapi, Japán elleni összecsapást.