Csollány Szilveszter: A magyar ember küzd, mint az állat

Olimpiai sorozatunkban egykori ötkarikás bajnokainkat és érmeseinket keressük fel, hogy mondják el véleményüket a játékok és saját sportáguk változásairól, illetve beszéljenek Pekinggel kapcsolatos várakozásaikról. Az első részben Csollány Szilvesztert, a 2000-es sydneyi olimpia aranyérmes tornászát kérdeztük.

- Milyen az élete, mivel foglalkozik manapság?
- Az élet nem egyszerű. A saját tornaiskolában edzősködöm Sopronban.

- Mennyiben változott meg az olimpia az ön idejéhez képest?
- Szerintem semmiben, a lényege abszolút ugyanaz.

- Hol tartja az olimpiai érmét/érmeit?
- Egy díszes borosüvegtartó dobozban. Decemberben költöztünk be az új házunkba, úgyhogy egyelőre még keressük a méltó helyét.

- Milyen változásokon ment keresztül a sportága a visszavonulása óta?
- Elég hosszú lenne felsorolni. Szerintem nem jó irányba halad a torna, nagyon sok olyan változás történt, amelyek nem a sportág érdekeit szolgálják. Értelmetlenül nehéz szabályokat hoztak, sokszor még én sem értem őket. Kamikaze tornászok mutatnak be extrém, gyakran veszélyes gyakorlatokat, a klasszkus szépségét azonban elveszítette a sportág. Félő, hogy emiatt egyre kevesebben fogják a tornát választani.

- Ha most lenne abban az életkorban, mint olimpiai sikerei idején, hogyan boldogulna a jelenlegi mezőnyben?
- A mai tornászok sokkal több mindent zsúfolnak bele a gyakorlatukba, viszont nem csinálják olyan szépen, hiányzik az átütőerő. Alkalmazkodnom kéne az új szabályokhoz, ami, ha húszéves lennék, biztosan menne, de kevésbé lenne szép a gyakorlatom.

- Milyennek látja a magyar sport, illetve sportolóink helyzetét?
- Szerintem sokkal többet kéne áldozni a sportra. Meg kell nézni az utolsó négy olimpiát, melyikre hány sportoló ment ki és hány pontot gyűjtöttek. Ezek az adatok önmagukért beszélnek, szépen fokozatosan egyre lejjebb csúszunk. Sokatmondó jelenség az is, hogy manapság több magyar edző dolgozik külföldön, mint Magyarországon.

- Hány magyar aranyérmet vár az olimpián?
- Ötöt-hatot. Sokkal több biztosan nem lesz.

- Olimpikonjaink közül kiknek a szerepléséhez fűzi a legnagyobb reményeket?
- Cseh László esélyes, miként a vízilabdázók is, bár kérdés, hogy két nyert olimpia után oda lehet-e érni harmadszor is a csúcsra, ebbe esetleg a játékvezetőknek is lehet beleszólásuk. A kajak-kenusok mindenféleképpen jók három-négy aranyra. Nagyon bízom még a női kézilabdázókban, szegénykék annyiszor buktak már el az utolsó pillanatban, hogy talán most végre összejön nekik az első hely.

- Mit gondol, ki okozhat meglepetést a magyar csapatból?
- Annyira már nem vagyok a sport közelében, hogy meg tudjam nevezni a titkos esélyeseket. De az biztos, hogy lesz meglepetés. A magyar ember mindig küzd, mint az állat.

- Jelenleg kit tart sportágában a világ legjobbjának?
- Ma már minden szernek megvannak a specialistái, így egy csomó nevet fel lehetne sorolni. Ha Berki Krisztián ott lenne az olimpián, a tippmixen biztosan megtenném dobogósnak.

Egy másik olimpiai bajnok, Martinek János társaságában

- Milyen újdonságokra számít Pekingben?
- Biztosra veszem, hogy semmi hiba nem lesz, Kína százszálékosan felkészül mindenre, és borítékolhatom, hogy az éremtáblázaton is az élen végeznek majd. Más újdonságot nem igazán tudok elképzelni.

- Mit a véleménye Tibet helyzetéről?
- Úgy tudom, ez az ellentét többezer évre nyúlik vissza, előfordult az is a történelem során, hogy éppen Tibet igázta le Kínát. Nem értem, hogy a 21. században miért kell még mindig így küzdeniük, miért nem tudnak végre békében elválni egymástól. Valójában mi szüksége van Kínának Tiberte? A bojkottálással azért nem értek egyet, mert ez a probléma akkor is létezett, amikor odaadták Pekingnek a rendezés jogát. Aki akkor erre szavazott, tudnia kellett, hogy tibetiek kihasználják majd az olimpia miatti médiafigyelmet.

- Mi foglalkoztatja éppen a legjobban?
- RT Klub Vacsoracsatá-ja. Ma megyek Koós Rékához.