Hajdu János: Minden vereség után le akarok mondani

A svédek és a németek elleni győzelem, valamint a Brazília elleni döntetlen után a pekingi olimpia kézilabdatornájának a csoportkörében Oroszország kilenc, míg Dél-Korea tizenegy góllal győzte le a magyar nőzikézilabda-válogatottat. A továbbjutást ugyan összejött, ám még a legoptimistább drukkerek is óvatosan latolgatták az esélyeket a Románia elleni negyeddöntő előtt. Hogy miképp reagált erre Hajdu János csapata? Szenzációs játékkal 34-30-ra diadalmaskodott, s így bejutott a legjobb négy közé, azaz karnyújtásnyira került a dobogótól. A találkozó után Pálinger Katalin, Ferling Bernadett és Tóth Tímea diadalittas, Hajdu János szövetségi kapitány pedig vicces hangulatban nyilatkozott az [origo]-nak.

• Csodát tett, elődöntős a nőikézilabda-csapat
• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Juha Pál helyszíni interjúja Pekingből

Elsőként a szurkolók egyik nagy kedvencét, a Románia elleni negyeddöntőben is bravúrt bravúrra halmozó kapust, Pálinger Katalint kérdeztük a győzelemről: "Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen taktikusan, okosan, higgadtan oldottuk meg a feladatot. Úgy érzem, egy pillanatig sem forgott veszélyben a négy közé jutásunk. Egy erős csapatot győztünk le, ami bizonyítja, hogy mennyire jók vagyunk. Nem is tudok senkit kiemelni, mert annyira magas hőfokon és profi szinten játszott mindenki. Fantasztikus diadalt arattunk, nagyon büszke vagyok a csapatra."

- Nem mindennapi dolog, hogy egy 11 gólos vereség után 4-gyel nyerjen egy csapat. Nagy fejmosást tartott Hajdu János kapitány a Dél-Korea elleni fiaskó után?
- Semmiképpen nem húzta le a csapatot, azt mondta, hogy az életünkért fogunk játszani, s hogy ez a meccs lesz a legfontosabb az eddigiek közül. Én egyébként már a bemelegítésnél éreztem, hogy bennünk van a kiugró teljesítmény, tudtam, hogy végre ki kell jönnie a lépésnek.

- Olyan jól védett, hogy a szurkolók alig győzték skandálni a nevét!
- Fantasztikusak voltak a drukkerek, tényleg olyan hangulatot varázsoltak a csarnokba, hogy olyan érzésünk volt, mintha hazai pályán játszanánk. Roppant sokat segítettek nekünk, s talán a románokat is mintha kicsit lenyomta volna a magyar tábor lelkesedése. Annyira lentről jöttünk, hogy szinte nem is hiszem el, hogy ilyen simán sikerült nyernünk.

- Reménykedhetünk abban, hogy megőrzik ezt a formát?
- Igen, mert most már mindenki elhiszi, hogy tudunk nyerni. Bebizonyítottuk, hogy ha kell, akkor nem görcsölünk, ellenben remekül tudunk kézilabdázni. Azt azért hozzáteszem: nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Ha továbbra is így játszik mindenki, akkor van esélyünk a győzelemre.

Nézzen még több képet a mérkőzésről!

Pálinger Katalin után a csapat másik legjobbja, a meccset bombagóllal záró, összesen hét találatig jutó Ferling Bernadett válaszolt fülig érő szájjal az [origo] kérdéseire: "Nagyon régen játszottam ilyen meccset, szerintem senki nem gondolta még álmában sem, hogy ennyire simán tudunk nyerni. Persze bíztunk a győzelemben, de én azt hittem, hogy egy szoros meccsen nyerünk esetleg 1-2 góllal."

- Elárulja a titkot?
- Furcsán hangzik, de úgy gondolom, hogy a két nagy vereségből jól jöttünk ki, mert a két nagy zakó összekovácsolta a csapatot.

- Mi történt a meccs előtti napokon?
- Leültünk egy óriási megbeszélésre. Kibeszéltünk magunkból mindent, próbáltunk segíteni egymáson, elmondtuk a hibákat, a jó dolgokat. Most már minden meccsre így fogunk készülni. Egy percig nem volt más a gondolatainkban, csak a negyeddöntő, mindent ennek vetettünk alá.

- Várható volt, hogy ilyen fontos szerep hárul majd önre?
- Általában a meccs előtt mondja meg a kapitány, hogy miként áll fel a kezdőcsapat, de én úgy láttam, ezúttal teljesen mindegy volt, hogy ki áll be és ki jön le, mert mindenki annyira jól játszott.

- Mi lesz a csapat új célkitűzése?
- Egy picit még hadd örüljünk ennek a diadalnak mondjuk tíz percig, aztán majd utána meglátjuk.

Nézzen még több képet a mérkőzésről!

A légkondicionálótól krákogó hangon nyilatkozó Tóth Tímea betegen is sokat (számokban kifejezve négy gólt) tett hozzá a győzelemhez. A balátlövő számára csakis a győzelem a fontos. "Nem vagyok még teljesen egészséges, de cseppet sem érdekel, nem foglalkozom vele. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy nyerjen a csapat. Már öt napja cipelem magammal a megfázást, ha kell, innen megyek egyből haza a kórházba, s befekszem egy hétre. A legfontosabb, hogy érmet szerezzünk."

- Az elődöntőre már egy sokkal nagyobb, 17 ezres csarnokban kerül sor. Örül ennek?
- Még sohasem játszottunk benne, de minden nap elmegyünk mellette, s mindig arról beszélünk, hogy itt kell majd kézilabdáznunk - immáron biztos, hogy a döntőbe jutásért.

- Hogy lehet ilyen szép játékkal nyerni egy 9 és a 11 gólos vereség után?
- Az, hogy mi volt a múltban, már nem érdekes, azzal foglalkozunk csak, hogy négy közé jutott a csapat.

- Ilyen lesz az együttes a következő meccsen is?
- Nagyon bízom benne, hogy igen. Hogy miért? Mert ha nem játszunk úgy, mint ma, akkor nem fogom érteni, hogy miért nem.

- A franciákról, oroszokról mi a véleménye?
- Mindenki láthatta a meccseiket, piszok jók - ennyi. Ugyanígy kell játszanunk, ugyanígy kell küzdenünk, s akkor baj nem lehet.

Nézzen még több képet a mérkőzésről!

Végezetül Hajdu János szövetségi kapitány vállalt be egy röpinterjút: "Nagyon sokat készültünk a románokból, böngésztük a statisztikákat, tudtuk a figuráikat, ismertük a kapusaikat. Féltek tőlünk. Nem akartak velünk játszani, érezhető volt, hogy tartanak tőlünk. Hogy mi döntött? A lányok a koreai gödörből, mint egy rugó, úgy pattantak ki.

- A koreai meccs után azt mondta, hogy nem is tudja, mit keres itt Pekingben, még a lemondását is megemlítette.
- Én minden vereség után le akarok mondani.

- Hogyan tovább?
- Ha kikapunk, lemondok, ha nyerünk, maradok.