Könnyed svédveréssel nyitott a nőikézilabda-válogatott

Hatgólos győzelemmel kezdte meg szereplését a magyar nőikézilabda-válogatott, amely első pekingi mérkőzésén 30-24-re győzött Svédország ellen. Az első olimpiájukon részt vevő svédek az első félidőben még tartották a lépést a magyarokkal, ám a második félidőben - elsősorban Görbicz Anita, Vérten Orsolya és Pálinger Katalin remeklésével - feljavult a csapat védekezése. Hétfőn Brazília következik, az oroszok döntetlennel kezdtek.

• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Kézilabdatorna a testvériség jegyében
• Éremtáblázat

Svédországgal összesen 19 alkalommal csapott össze a magyar válogatott, a 13 győzelem, illetve 4 döntetlen mellett mindössze kétszer szenvedett vereséget. Az utolsó összecsapás a két évvel ezelőtti Eb helyosztója volt, ahol a Németh András irányította magyar csapat 32-25-re nyert a hazai pálya előnyét élvező skandinávok ellen, s szerezte meg az 5. helyet. A svédek utoljára a 2001-es olaszországi világbajnokságon győztek a magyarok ellen (30-29).

A nyitómérkőzés minden világverseny esetében meghatározó, főleg, ha egy csapat vereségszériával a háta mögött érkezik az olimpiára, s tudja, az első két ellenfél ellen csak a győzelem az elfogadható. Tudta ezt a svéd válogatott is, amely értesülve Görbicz Anita lábsérüléséről máris kidolgozta a taktikát. Ahogy az Aftonbladet című napilap megírta, ha máshogy nem megy, akkor a semlegesítés érdekében a győri irányító sérült lábát is célba lehet venni.

A Kisalföldben megszólalt Dr. Balogh Péter orvos is, aki nem utazhatott az olimpiára, így sms-ben és mms-ben tartott a kapcsolatot Görbiczcel, s próbálta figyelemmel kísérni gyógyulását. Arra a kérdésre, mi történik akkor, ha az ellenfél játékosai ráugranak Görbicz sérült lábára Balogh doktor azt válaszolta: "Speciális zselés kötéssel a bőr védhető, a mélyebb sérülések pedig begyógyultak, így újabb sérüléstől emiatt nem kell tartani." A csapat a hírek szerint ébredés után azonnal energiaitalt keresett az olimpiai faluban, majd a csarnokban is, de nem talált...

A magyar-svéd meccset az olimpiai falutól egy kilométerre fekvő, 7 ezres arénában rendezték, az ún. "olimpiai sportközpont csarnokát" az ázsiai játékok előtt, 1990-ben adták át, majd 2001-ben az Universiadénak is otthont adott. Az is rögtön kiderült, hogy a lila lelátós helyszínen a pingpongmeccsek sem ritkák, a "küzdőtér" bejárata előtt legalább 100 lefektetett asztal várt bevetésre.

A hangulatos stadion mellett szinte semmi jelét nem lehetett felfedezni annak, hogy itt kézimeccset fognak rendezni, szurkolót alig-alig, ellenben legalább két tucat szitakötőt láttunk. Ferling Bernadették 10.45-ös meccse előtt egy órával már javában zajlott - félig megtelt ház előtt - a Franciaország-Angola találkozó, pár magyarországi szurkoló ezzel hangolta magát a magyar csapat fellépésére.

Vélhetően ők is a "legnagyobb kérdésről" beszélgettek, mégpedig, hogy valóban játszik-e Görbicz Anita? A válasz, Hajdu János kapitány válasza nem lehetett más, mint igen, a csarnok lelátó alatti labirintusában fel is tűnt a győri irányító, a jobb lábán negyven centis kötés védte a térdét, s igaz, a forralás a kezén is hagyott nyomokat, Görbicznek játszania kellett.

A mellettünk helyet foglaló svéd újságíró első kérdése is így szólt: "Nem tudja, játszik Görbicz?" Miután elmeséltük neki az olajsütéses történetet, ő is elmondta nekünk, hogy mit várnak az északiak a szombati kétszer 30 perctől: "A kvalifikáció során remekül játszottak a mieink, ám utána jött egy - reméljük, rövid - rövidzárlat. Nem tudjuk, mi lehet az oka, de egyszerűen nem megy a góllövés, mindent középen erőltetnek a lányok, mintha nem is lennének szélsőink. Görbiczet láttam játszani Dániában, nem semmi, amit művelt, fantasztikus volt... Ha a kulcsjátékosok, úgymint Ahlm, Torstenson vagy Boson jó napot fognak ki, akkor nyerhetünk. És ugye a szélsőjáték, az dönthet a meccsről."

Kattintson a képgalériért!

A kezdés előtt pár perccel még kevesebb drukker volt, mint a 32-21-re végződött francia-angolain, kivéve a csarnok jobb felső sarkát, ahol magyarok kb. 80 fős csoportja teli torokból kiabálta, hogy: "Itthon vagyunk!", majd felhangzott a "Ria, Ria, Hungária!" is. Jó, hogy jöttek, mert tényleg hazai pályás hangulatot teremtettek. Volt olyan szurkoló, aki 9 napos vonatozás után jutott el a kínai fővárosba, hogy láthassa a kedvenceket.

A két kapu mögött viszont mindenki sárgában volt, ám hamar kiderült a turpisság, hogy nem a svéd fanatikusok vették az irányt Peking felé: a szervezők leültettek úgy 30-30 kínai önkéntest, akiknek az volt a feladatuk, hogy tapsoljanak minden egyes helyzetnél, gólnál. Nos, ilyen a hangulat mesterséges fokozása, szerencsére a piros-fehér-zöld sarok könnyen "lekiabálta" a kínai túlerőt.