Hamar megtanultam, hogy ha kell valami, akkor toporzékolok, földhöz verem magam, s előbb-utóbb megkapom. Később azt is elsajátítottam, hogy ha valami elfogy, akkor elmegyünk az üzletbe és megvesszük. De mi van, az erőn túli erővel? Azt nem lehet csak úgy leemelni a polcról. Cseh Laci mégis megtette. Turi György gyilkos taktikát írt elő, soha nem látott roham az első 100-on. Nem Phelps a célpont, hanem Lochte, neki kell elvenni a kedvét az üldözéstől. Neki is vannak tartalékai, mellesleg 28 perccel a döntő előtt úszott egy világcsúcsot háton. A mester kért, a tanítvány megtette, a tanítvány mehet. 2009-ig, csak akkor lássák az uszodában, ha nem lesz otthon melegvizük. Ám utána újra dolgozni kell, mert Phelpset egyszer le kell győznie. Talán egy még gyilkosabb taktikával. Ez most ezüstöt ért.
***
Nem is olyan régen azon bosszankodtam, hogy csak az elefántcsontparti halas kofát nem sorolták fel Phelps riválisaként, ellenben Cseh Laciról egy árva hangot sem ejtettek. A harmadik ezüstje és Európa-rekordja után meg azon bosszankodtam, hogy nem tudok vele két szót váltani, mert csak az elefántcsontparti televízió nem kért tőle interjút. Nem tudom, hogy a vízben tűnt-e fel nekik egy kopasz fiú vagy a dobogó volt mindig ugyanolyan, de felfedezték Lacit. Sőt. A mai sajtótájékoztatón tele volt a terem, s nagy meglepetésünkre két amerikai újságíró is betévedt a helyiségbe. Nem állítanám, hogy önmagukon kívül eddig kíváncsiak lettek volna bárkire is. Ide szándékosan jöttek. Kíváncsiak voltak Lacira. Igen, uraim, az aki a dobogón folyton ott vigyorog Phelps jobbján, most lépett be. Jól figyeljenek, mert mi már látunk magunk előtt egy másik képet is. Mindegy, hogy Phelps rajta van-e vagy sem, Laci áll középen erre mérget vehetnek.