A pokolból másztak elő a magyar pingponghősök

Nagy meglepetésre jutott ki a londoni olimpiára két magyar pingpongos. A 33 éves Pattantyús Ádámnak a semmiből sikerült kvótát szereznie, a szépségszalont üzemeltető sportolóból egy csapásra a sportág hőse lett, gladiátornak érezte magát, miután kétszer is felállt a padlóról három nap alatt. Zwickl Dániel pedig négy éve már feladta, amikor a sorsdöntő meccsén vereséget szenvedve lemaradt Pekingről. Szerinte nem lenne szabad egy olimpiai aranyért 20 millió forintot adni, mert így csak görcsölnek a magyarok az olimpiától.

Hiába a kiváló magyar pingpongmúlt, a múlt heti európai olimpiai selejtezőre úgy utazott ki a magyar válogatott, hogy nincsen sok esélye kvótaszerzésre. Aztán Luxemburgban a sportág egyik legkeményebb és legfárasztóbb viadalán a 70 férfi indulóból két magyar, Pattantyús Ádám és Zwickl Dániel is bekerült az olimpiai indulási jogot jelentő legjobb tizenegy közé.

A 33 éves Pattantyúsról az európai szövetség honlapján azt írták: egy olyan, semmiből jött játékosnak sikerült kvótát szereznie, aki másfél-két éve látható csak nemzetközi versenyeken. "Úgy éreztem magam, mint egy győztes gladiátor. Egy kis csapat óriási nagy dolgot vitt véghez, embertelen volt nap mint nap megjárni a mennyet és a poklot" - emlékezett vissza vasárnapi győzelmére a pingpongos, aki pénteken és szombaton is egy meccsre volt az olimpiától, de mindannyiszor elbukott. Az utolsó napon is eltékozolt egy esélyt, mivel az elődöntőben kikapott, de a bronzmeccsen az utolsó szalmaszálba belekapaszkodva, egy török-kínai játékos legyőzésével végül övé lett az utolsó, Luxemburgban megszerezhető olimpiai kvóta.

50-60 pingpongos ütemesen tapsolni kezdett

"A verseny hőse voltam, szinte én kapcsoltam le a villanyt a teremben, és amikor visszaértem a hotelbe, már mindenki mulatott, de engem meglátva 50-60 pingpongos ütemesen tapsolni kezdett, mert mindenki tudta, hogy mennyi döntőt veszítettem az előző napokban" - mondta a játékos, aki a diadal után percekig sírt örömében.

A pénteki döntőben 2-2-es állásnál, 8-3-as vezetésnél már csak három pontra volt Pattantyús a kvótától, de kikapott. "Éjszaka azon marcangoltam magam, hogy soha többé nem leszek ilyen közel az olimpiához. De a rengeteg támogató sms erőt adott, volt olyan üzenet, amelyet többször is elolvastam, és úgy látszik, hogy ez segített."

Pattantyús ifijátékosként hetedik volt az európai ranglistán, és huszonéves korában is folyamatosan pingpongozott ugyan, de soha nem merült fel a neve a válogatottnál, két-három éve is csak edzőpartnernek hívták be. "Itt aztán olyan szintű fejlődést mutattam rövid idő alatt, hogy a vezetők belátták, egyszer ki kell próbálni engem is" - mondta az osztrák Stockerau csapatában légióskodó, védekező stílusú játékos. A moszkvai vb nem sikerült nagyon jól számára, de ahhoz elég volt, hogy önbizalmat szerezzen a lengyelországi Eb-re, ahol remek teljesítményt nyújtva hatodik lett a magyar csapat.

Még egy kicsit lementem az edzőterembe

A mostani siker után máris több klubtól megkeresték Pattantyúst, aki osztrák klubjához csak a meccsekre jár ki, és állítja, hogy a pingpongból top100-on kívüli játékosként nem lehet megélni. Itthon szépségszalont vezet a párjával, ám amióta lehetőséget kapott a válogatottban, sokkal több energiát fektet a pingpongba. "A bizalom erőt adott, és még többet gyakoroltam, hogy még egy kicsit jobbak legyenek a szerváim. Még többet úsztam, még egy kicsit lementem az edzőterembe, hátha gyorsul a láb, erősödik a kar."

A célja egyértelmű: bekerülni a világranglistán a legjobb száz közé, amire mostani 133.-ként meg is van az esélye, az utóbbi időben elért eredményei alapján szinte biztos, hogy a következő ranglistahirdetéskor átlépi a bűvös határt.

Zwickl kiégett Peking után, de még egyszer megcélozta az olimpiát

Pattantyússal ellentétben a szombaton kvótát szerzett Zwickl Dánielnek már volt lehetősége olimpiai indulásért harcba szállni, ám 2008-ban az utolsó ellenfél megállította az akkor 23 éves pingpongost. Kisvártatva aztán újra találkozott legyőzőjével, az olasz Mihai Bobocicával, Olaszországban egy klubcsapathoz kerültek.

"Furcsa volt vele egy csapatban játszani, de abszolút normális srác, jóban lettünk, igaz, egyszer-kétszer felhozta azt a meccset, hogy ő nyert, de nincs ezzel semmi gond" - mesélte a háromszoros magyar top12-győztes asztaliteniszező, akiben egy világ omlott össze, amikor nem sikerült kijutnia Pekingbe.

"Nagyon-nagyon megviselt, mivel gyerekkorom óta a pingpong volt az életem. Az, hogy az utolsó pillanatban nem sikerült kijutnom, megváltoztatta a világról alkotott képemet. Mindent megkérdőjeleztem, amiben addig biztos voltam, és azt gondoltam: így nincs értelme az egésznek, ha ennyire akar az ember valamit és nem tudja elérni. Motiválatlan, túlfeszített lettem, elegem lett a pingpongból. Teljes kiégettséget éreztem, úrrá lett rajtam a nihil" - emlékezett vissza.

2008 után olyan mély hullámvölgybe került, hogy el is hagyta Magyarországot, az angliai Leedsben 2009-2010 között sportüzletet tanult, de közben azért megnyerte a brit egyetemi bajnokságot.

Angliában megcsinálta a mesterképzést, utána pedig úgy gondolta, hogy még egyszer megpróbál kijutni az olimpiára, ezért két éve ismét profinak állt. "Újult erővel visszatértem, de így is kacifántos volt az idei évem, mert fáj a lábam, a csipőizületemmel gondok vannak, és bár itthon leírtak, Harczi Zsolt szövetségi kapitány bízott bennem. Óriási szerepe van abban, hogy sikerült kijutnom."

Senki nem tett volna egy forintot sem arra, hogy kijutok

Zwickl elárulta: más mentalitással versenyzett, mint négy éve, és ennek meg is lett az eredménye, pedig csak néhány ember hitt abban - a kapitányon kívül a szerettei, legfőképpen párja, a sportlövő Veres Kata -, hogy sikerrel járhat Luxemburgban. "Senki nem tett volna egy forintot sem arra, hogy kijutok, ez a csodák csodája, hogy sikerült."

A friss olimpikonnak nagyon jólesett, hogy Luxemburgban nagy támogatást kapott a négy éve Pekingben indult Jakab Jánostól, aki azzal, hogy Zwickl és Pattantyús kvótát szerzett, egyéniben már biztosan nem szerepelhet Londonban. Zwickl ráadásul csak azért lehetett ott a mostani selejtezőn, mert Jakab vállsérülése miatt nem indulhatott. "Vasárnap még a reptérre is kijött hozzám, ez csodálatos."

Jakab a világselejtezőn még kijuthat az olimpiára, ha sikerrel jár, akkor a három jó barát csapatban is megméreti magát Londonban. Pattantyús ehhez annyit fűzött hozzá, hogy szerinte a luxemburgi viadal előtt arra, hogy lesz magyar csapat az olimpián, ezerszeres pénzt fizettek volna a fogadóirodák.

Zwickl úgy látja, hogy a sportág siralmas helyzetben van. "Évtizedek óta nagyon nehéz körülmények között készülünk, az anyagi lehetőségeink nagyon rosszak. Szeretném, ha a közvélemény megbecsülné az eredményeket, amelyeket nulla háttérrel érünk el."

Az edzőnek ne azzal kelljen foglalkoznia, hogy kap-e fizetést

Úgy véli, az asztalitenisz az országgal és a magyar sporttal párhuzamosan került rosszabb helyzetbe. "Egy spanyol srác, aki kijutott az olimpiára, két évig évi 15 ezer eurót (4,5 millió forint) kapott, ami normális dolog. Viszont ismerek olyan olasz, német, osztrák játékosokat, akik sokkal rosszabbak nálam, és a katonaságtól ugyanígy 15 ezer eurót kapnak, nem kell érte semmit tenniük, és az olimpián sem lesznek ott. Itthon már annak örülhetünk, ha a 30 ezres Gerevich-ösztöndíjat esetleg felemelik 100 ezerre. De nem is mindenképpen pénzre lenne szükségünk, már az is nagy hozzájárulás lenne a sikerhez, ha folyamatosan a rendelkezésünkre állna egy masszőr és egy gyógytornász, hiszen aki most velünk volt, egy fillért sem kapott, társadalmi munkában vállalta" - fogalmazott Zwickl, akinek a sérülését is saját anyagi forrásból kellett kezeltetnie, mintegy félmillió forintot költött rá.

"Amikor lökéshullám-terápiára kellett volna mennem a Sportkórházban, azt mondták, csak azok mehetnek, akik már kvalifikálták magukat az olimpiára. Olyan hátteret szeretnénk, ahol az edzőknek nem azzal kell foglalkozniuk, hogy kapnak-e fizetést, vagy hogy lesz-e elég pénzünk enni. De ugyanez igaz a lányokra, az utánpótlás helyzetére is."

Egykori magyar sikersport

A huszadik században pingpongnemzet volt a magyar, elég, ha megnézzük, hogy hány vb-győzelmet szereztek a versenyzőink. Barna Viktor 22, Sidó Ferenc kilenc, Bellák László hét, Mednyánszky Mária tizennyolc, Farkas Gizi tíz világbajnokságon diadalmaskodott. A magyar aranycsapat 1979-ben legyőzte a sportágban ma már teljesen egyeduralkodó kínaiakat. A csapat tagja volt Jónyer István (4 vb- és 4 Eb-arany), Gergely Gábor (2 vb- és 4 Eb-arany), Klampár Tibor (2 vb- és 3 Eb-arany). A közelmúltban a nők az Eb-ken remekeltek: Bátorfi Csilla kilenc, Tóth Krisztina hét Eb-aranyat szerzett).

A 27 éves asztaliteniszező szerint a pekingi három aranyérem a realitás, a 10-12 csoda volt, de a három túlszárnyalható lenne, ha nem lenne ennyire olimpiacentrikus az ország. "Így nincsen nyugalom, pedig ha az lenne, jobban tudnál versenyezni. Az aranyéremért legutóbb 20 millió forint járt, Németországban 12 ezer euró (3,6 millió forint), ami szerintem reálisabb. Sokkal több embert kellene támogatni, és akkor jobb eredmények születnének."