"Az emberek azt hiszik, hogy egész évben a karib-tengeri térségben, 40 fokban, fehér homokos tengerpart mellett suhanok. Nem mondom, hogy mindig, minden kellemes, de a küzdelem a szörfözés minden egyes percét nagy élménnyé teszi" - mesélte Detre Diána az egyik nyüzsgő budai kávézóban az [origo]-nak.
Négy éve Pekingben 22. lett, de a londoni olimpián szeretne a legjobb tíz közé kerülni. A többi versenytől nagyban különbözik az olimpia, ahol az átlagosnak számító 85 indulónál sokkal kevesebben vehetnek részt. "Fejben és testben is csúcsformában kell lennem, jól kell rajtolni, elöl kell maradni - ennyi. Csak 28-an indulunk, ami nem olyan sok, de akik kijutnak az olimpiára, azok a sportág legjobbjai."
A riválisai már nem kapják fel a fejüket arra, hogy egy olyan országból jött, ahol nincs is tenger. Látják, hogy mennyit fejlődött az utolsó két évben, és "néha már a hátamat is kezdik megismerni, amikor megelőzöm őket a versenyeken".
Az olimpiai érmes apa nyomdokain
Céljai elérésében sokat segít neki édesapja, Detre Szabolcs, aki ikertestvérével, Zsolttal az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmet nyert repülő hollandiban. "Főleg a versenytechnikai részben és a taktika kidolgozásában tud segíteni, hiszen majdnem ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk, mint a vitorlázókra."
Magyarul csak szörfnek nevezik a sportágát, és e szó hallatán sok embernek a hullámlovasok jutnak eszébe, pedig Diánát nem a hullámok, hanem a szél juttatja előre, a hatalmas deszkán egy háromszög alakú vitorlába kell kapaszkodnia. A 28 éves olimpikon mindig versenyszerűen sportolt, mint állítja, a hobbisportolás neki sosem ment: "A versenyaerobikban sikeres voltam, versenyeket nyertem, a BSE-ben kosárlabdáztam, de olimpiai szintre szörfben sikerült odaérnem. A vízre kellett volna születnem, de ez mégsem sikerült, 16 évesen próbáltam ki először a sportágat. Édesapám nem erőltette, hogy mindenképpen vitorlázó legyek, pedig nyertünk úgy nagyhajós bajnokságot, hogy mellette voltam a legénységben."
A szörfözést fantasztikus sportágnak tartja, szerinte semmi másban nem található ehhez fogható élmény: a vízen siklás öröme, a természet közelsége és a tengeri erőkkel való küzdelem mindent felülmúl. És ha ehhez bárki kedvet kap, akkor nincs is nehéz dolga, mert könnyen megtanulhatja a szörfözést, de - Diána szerint - csakis akkor, ha hozzáértő segítségével tesz próbát. "Az első pár óra és pár nap a legnehezebb, ha azon túljutsz, és még utána is van kedved folytatni, akkor jobban fogod magad érezni. Sok mindenkinek azért megy el a kedve, mert kibéreli pár ezer forintért a szörföt a strandon, esik-kel a vízben, kikászálódik, és feladja, mondván: ennyi volt, én kipróbáltam. Arra sarkallnék mindenkit, hogy olyan helyen próbálja ki a szörfözést, ahol elmondják az alapokat, és az oktató egy-két órát eltölt vele a vízen. Már aznap látványos sikert lehet elérni."
A profi szörfözést ugyanakkor nem tartja veszélytelennek. "Néha egy-egy verseny élet-halál küzdelemmé lesz, előfordult, hogy olyan orkán erejű szélben kiküldtek minket a vízre, hogy nem is sejtettük, tudunk-e majd versenyezni egyáltalán."
De a szél másképp is befolyásolhatja a versenyt, például úgy, hogy nem fúj. "Sokszor előfordul, hogy a parton várunk órákat, vagy akár napokat a szélre. De pont ettől izgalmas a sportág, van, hogy egy futam alatt is sokat változik a szél erőssége." Amikor aztán elkezdődik a verseny, csak az számít, hogy ki ér be elsőként. A mezőny egyszerre indul, a versenyzők pedig bójákat kerülgetve igyekeznek az élre törni.
Vigyázat, cápaveszély!
A szél nem csak a vízben lehet veszélyes, Diána Floridában a parton szenvedett kis híján tornádókatasztrófát. "Egy verseny előtt épp a mi házunkat érte el a tornádó, mozgott a ház, és az ablakon kinézve a szörfdeszkámat is láttam, amint négy darabra tört."
De ez nem szegi kedvét, hiszen a szörfözést egy nagy kalandnak tartja, még akkor is, ha tudja, hogy a "vízi szörnyek" miatt óvatosnak kell lenni. Bár olyan helyzetbe még nem került, hogy "a cápa fejét le kelljen rugdosni a deszkáról", noha tavaly decemberben közel volt ehhez az ausztráliai Perthben, amikor egy fehér cápa úszkált a versenyhelyszínen. "Bár közülünk senkit nem sikerült becserkésznie, a viadal előtt pár embert átküldött a másvilágra. Arra gondoltam, hogy na, ezt is megúsztam."
Diána emlékei szerint a vízi ragadozó elkapott egy úszót, egy búvárt és egy hullámszörföst is, és megakadályozandó, hogy egy széllovas legyen a következő préda, a levegőben egy helikopter körözött, és figyelte a fehér cápa elhelyezkedését. "Több versenyző így is látni vélte az uszonyát, volt, akit a cápaveszély annyira megrémisztett, hogy nem mert kimenni a vízbe."
Úgy tudja, széllovast még soha nem támadott meg cápa, hullámszörfösből viszont már "rengeteget megevett". Hollywoodi filmbe illő annak a lánynak a története, akinek leharapta a karját a cápa, de visszatért, megtanult egy kézzel szörfözni, és azóta is nyeri a versenyeket - meséli Diána.
Az olimpiai versenyt a La Manche-csatorna nyílt részén rendezik, amely Diána szerint az áramlásokat tekintve izgalmas terület, "egy balatoni lány számára vicces dolgokat eredményezhet." A Balatonon ugyanis nincsenek áramlások, és ott nem lehet bekalkulálni, hogy a tengeren egy bójavételnél valami még visszatolhatja a hajót. "Ez az, amit nagyon sokat kellett gyakorolnom. De borulás is előfordulhat, vagy eltörhet valami a hajón, ez is mutatja, hogy ez technikai sportág."
A Balaton veszélyesebb a tengernél
Ha Magyarországon nincsen tenger, hogyan gondolhatja egy magyar lány, hogy sikeres lehet a sportágban? "Szeretem a kihívásokat. Amikor elkezdtem kétezerben versenyezni, az olimpiát egy osztrák férfi nyerte, és mint tudjuk, Ausztriában sincsen tenger. Innen is látszik, hogy a szörfben sikeresnek lenni nem lehetetlen. Az edzéseim Franciaországban vannak, francia edzőm van, az idei telet pedig Spanyolországban töltöttem."
Sok pénzt is felemészt a szörf, amely - lévén, hogy olimpiai sportág - amatőr sport, Diána életében eddig egy pénzdíjas versenyen indult, igaz, azt meg is nyerte. Saját hajója van, amelynek igen borsos az ára: "A világ legdrágább szörfje az enyém, több mint másfélmillió forintba kerül. Csak ezzel lehet indulni Eb-n, vb-n és olimpián, és ezt a gyártók ki is használják." Egy "mezei szörfös" ennél jóval kevesebbért, 100-200 ezer forintért hozzájuthat egy hajóhoz.
A sportág jövője kétséges, a 2016-os olimpián ugyanis a kitesurf kitolhatja az olimpia programból. "Elvileg ez már tény, gyakorlatilag pedig komoly lobbitevékenységet folytatunk azért, hogy a döntéshozók újratárgyalják a kérdést. Nem hiszem, hogy ez szakmailag átgondolt döntés volt." Nem örülne, ha kivennék az olimpiai programból, hiszen Brazíliában is szeretne indulni. "És nem kitesurfben, mert az teljesen másik sportág, kissé olyan, mintha a vízen sárkányt eregetnének."
Sokan nem hiszik el, amikor azt mondja, hogy a Balaton veszélyesebb a tengernél, pedig a tapasztalatai szerint kiszámíthatatlanabb. "Sok helyen jártam már, de olyan hirtelen időjárás-változást, mint ami a Balatonnál előfordulhat, sehol nem tapasztaltam még. Egyszer kisgyerekeket oktattam, jött a vihar, sötét lett, kiabáltam, hogy "ki a vízből", de semmit nem láttam. A szél az északi partról áttolta a vizet a déli partra, és a lábam leért ugyan, de alig kaptam levegőt, az életemért küzdöttem a térdig érő vízben, röhejes volt. Pont emiatt történik sok tragédia, mert a fürdőzők csak legyintenek, hogy egy kis szélből nem lehet semmi baj."