A harmadik olimpiájára készülő Kővágónak az Európa-bajnokság volt a főpróba Londonra, nem is sikerült rosszul, hiszen bronzérmet szerzett Helsinkiben. Az ezüst is közel volt, a végül második helyen végző, pekingi olimpiai bajnok Gerd Kanter mindössze kilenc centivel előzte meg.
"Egy fokkal jobb lett volna, ha másodikként zárok, de nincs akkora szakadék a második és a harmadik hely között, mint mondjuk a harmadik és a negyedik között, úgyhogy szinte mindegy, hogy valaki ezüst- vagy bronzérmes lesz. Örülök azért az éremnek, és annak, hogy a mostoha körülmények között is sikerült jól szerepelni" - utalt Kővágó a finn fővárosban tapasztalt időjárásra.
Mint a Forma-1
Az Eb-döntő alatt mindössze 12-13 fok volt, ráadásul szakadt az eső, ami miatt a diszkosz és a dobókör is csúszott, ezekre a körülményekre pedig nem lehet előre készülni, bár Kővágó szerint, ahogy a Forma-1-ben, úgy a diszkoszvetésben is vannak esőmenők, az északi versenyzők például általában jól alkalmazkodnak a csapadékos, hűvös időhöz.
A Honvéd versenyzője Helsinkiben 66,42 métert dobott, de az idén sikerült már 68 méter fölé is jutnia, tavaly nyáron pedig, a Gyulai István Emlékversenyen az egyéni legjobbját is megközelítette, amikor 69,50 méterrel győzött. Egy ilyen eredmény eléréséhez fizikailag és mentálisan is rendben kell lenni, de Kővágó nem akart jóslásba bocsátkozni azzal kapcsolatban, ideális körülmények között van-e esély hasonlóan nagy dobásra Londonban.
"Ez nem úszás, ahol lehet tudni előre, hogy milyen lesz a hőmérséklet, vagy hogy nem lesz eső, a mi esetünkben nincsenek sztenderd körülmények. Optimális esetben a 68 méter már vállalható, de ehhez az kell, hogy minden stimmeljen, ne legyen például hátszél. Úgyhogy azt sem lehet megmondani előre, mekkora dobás kell majd az olimpián a dobogóhoz, annyira felborulhat minden, pozitív és negatív értelemben is. A verseny előtt, a bemelegítésnél már okosabb lesz az ember, ott már lehet majd látni, hogy ki milyen formában van, de ez sem feltétlenül mérvadó, mert hat azonos tudású esélyes van, akik között várhatóan minimális különbség fog dönteni."
Az éremesélyesek között természetesen ott van Kővágó is, aki azt vallja, hogy a verseny napján érdemes inkább rápihenni a nagy feladatra, míg mások akár 20-30 dobást is bevállalnak ráhangolódás gyanánt, ezzel próbálják bizonyítani maguknak, hogy készen állnak a versenyre. Elrontani nagyon könnyű, összerakni sokkal nehezebb - ez a bölcsesség az élet legtöbb területére, így a diszkoszvetésre is igaz, avagy hiába az ideálisnak vélt felkészülés, a versenyt akár egy rossz étkezés is tönkrevághatja.
Fogadásból folytatta
Bár a laikus számára a diszkoszvetés annyiból áll, hogy a dobó pörög egyet, majd elhajítja a szert, taktikázni nemcsak lehet, de kell is. Mivel a döntőre a selejtezőn keresztül lehet bejutni, ezért gyakorlatilag két versenyt kell letudniuk a dobóknak: a mezőny egyik fele már a selejtezőn is mindent belead, míg mások csak arra figyelnek, hogy mindegy miképp, de továbbjussanak, mert a mentális és a fizikális állapot a döntőre van kihegyezve. Az előbbi taktika veszélye, hogy nehéz megújulni, mivel közel van a döntő, Kővágó nem is ezt, hanem a rizikósabb stratégiát szokta alkalmazni.
"Szeretem, ha a többiek nagyot dobnak, sokkal jobban motivál, mint amikor azt látom, hogy mindenki szenved. Szinte szurkolni szoktam az ellenfeleknek, hogy javítsanak, mert olyankor felmegy bennem az adrenalin."
Bár Kővágót ma olimpiai esélyesként emlegetik, egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, nem is lesz ott Londonban, már a visszavonulását fontolgatta. "Támadássorozat indult ellenem a sportágon belül, bele akartak vonni egy jogsértésbe, zsarolni kezdtek, ezért merült fel bennem, hogy visszavonulok" - mondta Kővágó, de megmagyarázni nem akarta az állítását, csak annyit árult el, hogy a támadások hátterében részben riválisai álltak.
Végül egy fogadás révén került ismét formába: egy ideje már leállt, de tavaly tavasz végén fogadott a szakosztályvezetőjével, hogy négy hét edzéssel is képes eljutni az olimpiai szintet jelentő 65 méterig, és ezt meg is csinálta. A visszatérés olyan jól sikerült, hogy a Gyulai-emlékversenyen összejött a már emlegetett 69,50 méter, így a tegui vébére Kővágó világranglista-vezetőként utazott ki, de ott nem jutott be a döntőbe.
"A selejtezőszintet sikerült 'okosan' 65 és fél méterre kitűzni, amit aztán nem is teljesített senki. Volt egy 68 méteres dobásom, ahol két centivel kiléptem, ezért érvénytelen lett, a 62,16 méteres eredményem pedig nem volt elég a döntőhöz. De a vébé után is éreztem, hogy itt a lehetőség előttem, és úgy voltam vele, viszonylag közel van az olimpia, próbáljuk megcsinálni, szerencsére azóta sikerült kiegyensúlyozottan teljesíteni" - nyilatkozta Kővágó, aki tavaly még azt mondta, az 5-8. hely nem motiválja Londonban, csak akkor vág bele, ha valós esélye lesz a dobogóra.
Január óta egy külön szakember, Szabó György segíti Kővágó mentális felkészülését, az ő munkája a sportoló szerint vastagon benne van az elért eredményekben. A diszkoszvető ma már jobban ki tudja kapcsolni a zavaró körülményeket, és javult a koncentrációkészsége, aminek Londonban is nagy hasznát veheti, hiszen az olimpiát kísérő körítés nagy energiákat tud elvonni, rengeteg dologra - kiutazás, orvosi vizsgálatok, doppingellenőrzések - oda kell figyelni, miközben versenyezni is kéne.
Rászálltak a doppingellenőrök
Bár sokáig úgy tűnt, két diszkoszvetőnk lesz ott az olimpián, Fazekas Róbertet végül nem nevezte a Magyar Olimpiai Bizottság, így Kővágó lesz az egyedüli magyar induló ebben a számban. Fazekasra ráillett annak az olimpiai A szintet elérő atlétának a leírása, akinek korábban volt már doppingvétsége, és akinél egy versenyen kívüli ellenőrzés során sztanozololt mutattak ki.
Fazekast a 2004-es athéni olimpia döntője után megfosztották az aranyérmétől, és két évre eltiltották, mert nem produkált elegendő vizeletet a doppingellenőrzésen. Az eredetileg bronzérmes Kővágót is érintette az ügy, hiszen Fazekas kizárása miatt lépett előre a második helyre.
"Nagyon sajnálom, el sem akarom hinni, nem tudom elképzelni, hogy ilyen, nyolcvanas években használt szert találjanak Robinál. Nem logikus ez így, valami gubanc lehet" - mondta Kővágó Fazekas mostani esetéről, és hozzátette, nem lehet kijelenteni, hogy a diszkoszvetés doppingérzékenyebb sportág lenne, mint a kalapácsvetés vagy a gerelyhajítás.
Pars Krisztián nyilatkozta, hogy a 2004-es doppingügyeknek - Fazekas mellett a kalapácsvető Annus Adriánt is megfosztották az aranyérmétől - alaposan megitták a levét a magyar atléták, mert kevesebb nagy versenyre hívják őket, miközben a botrány a sportágat is visszavetette. A változást Kővágó is érzi a bőrén, bár őt nem az zavarja, hogy néha rossz szemmel néznek a magyar atlétákra, sokkal inkább abban érzi az athéni doppingügy következményét, hogy lépten-nyomon ellenőrzik.
"Lehet látni, hogy ki doppingol, és ki nem, de az a kérdés, hogy kibe tudnak belekötni. Gyakorlatilag betarthatatlan szabályokat akarnak betartatni, állandóan jönnek, lakásra, edzőhelyre, mindenhova, olyan rendszerbe kényszerítenek bele, ami szinte személyiségi jogokat sért. Csak az idén húsz vizsgálatom volt, nem is tudom, mikor pisiltem utoljára piszoárba. Nagyban megnehezíti az ember dolgát, hogy három hónapra előre meg kell adni a tartózkodási helyet, bele lehet őrülni, hogy mindig figyelni kell, odaérek-e a megadott helyre, vagy mi lesz, ha kések. Persze felmerül a kérdés, ha valaki nem doppingol, miért zavarja, hogy ennyit ellenőrzik, de ez ahhoz hasonlít, mint ha azt mondanám egy ismerősömnek, hogy megbízom benne, de azért rendszeresen átkutatnám a lakását, hogy nem lopott-e el valamit. Tudok róla, hogy vannak országok, ahol ennél jóval lazábban ellenőrzik a sportolókat, egyébként engem is a magyarok vizsgálnak a legkevésbé, volt már itt osztrák, román, francia, olasz és még megannyi másik doppingellenőr" - fakadt ki Kővágó.
Kikapcsolja a bunyó
A 33 éves olimpikont 2006-ban motorozás közben egy részeg sofőr elgázolta, ami miatt fél évet ki kellett hagynia. Azóta lemondott erről a hobbiról, és inkább a küzdősportok felé fordult. "Nem félek visszaülni a motorra, de annyi munka és pénz van a felkészülésemben, hogy azt nem érdemes kockáztatni. Az elmúlt években inkább az edzőterembe járok, ott kevesebb sérült van, mint az atlétikai versenyeken, amelyeken mindennaposak a szakadások. Ráadásul egy kis bunyó még ki is kapcsol."
Amikor arról kérdeztük, milyen szereplést vár a magyar csapattól Londonban, Kővágó azt mondta, nem lenne korrekt, ha tippelgetni kezdene, de azt fontos hangsúlyozni, hogy minden érem megszerzése emberfeletti teljesítménynek számít majd. Azt is hozzátette, szeretett volna ötven-hatvan évvel ezelőtt sportolni, mert akkor kiegyenlítettebb és igazságosabb volt a verseny.
És hogy mit vár Kővágó a saját versenyszámában, a diszkoszvetésben? "Fogalmam sincs, mi lesz a végeredmény, hatan vagyunk az aranyra, majd augusztus hetedikén eldöntjük, ki lesz a győztes."