Berki Krisztián a lólengés olimpiai bajnoka
Berki: A bevonulásnál a sírás kerülgetett
"Mindig megvárom az utolsó versenyző pontszámát, mielőtt örülni kezdenék, ráadásul most az utolsó a legnagyobb ellenfelem, Louis Smith volt" - nyilatkozott az eredményhirdetés után az újpesti tornász. "Addig, amíg még nem jöttek ki a pontszámok, azt hittem, ő fog nyerni, hiszen nagyon jó gyakorlatot csinált, az elmúlt évben nagyon sokat fejlődött, és ez a kivitelezésén is látszott. Ezek szerint az én gyakorlatom mégis szebb volt. Nem arra koncentráltam, hogy Smith rontsa el a gyakorlatát, sőt, egész kintlétem alatt nagyon szurkoltam Louisnak, hiszen aki itthon versenyez, az sokszor nehezebb helyzetben van, mert a közönség össze is nyomhatja. Nagyon örülök, hogy úgy sikerült nyernem, hogy mindenki megcsinálta jól a gyakorlatát, és nem úgy, hogy mindenki hibázott."
Saját gyakorlatáról Berki úgy vélekedett, hogy nem tud és nem is akar hibát keresni benne. "A mai napon minden passzolt, mind a lelki, mind a fizikai állapotom. És hát itt van a kezemben az aranyérem, így hát többet nem is kell mondanom. Ezért dolgoztam gyerekkoromtól kezdve. Szerencsére a selejtezőben jobban izgultam, ez a gyakorlatomon is látszott. Nem készültünk semmi extra dologgal, az edzőmmel azt beszéltük meg, hogy azt csinálom, amit edzésen szoktam."
Hozzátette, edzőjével, Kovács Istvánnal az olimpiai utazás előtt arról beszéltek, ha nem jön az eredmény, akkor is emelt fővel távozhatnak a magyar sportéletből, mert annyi mindent értek el együtt. "Szerencsére az ellenkezője történt, és sikerült nyernem, ezzel megkoronáztam a kapcsolatunkat, és itt vagyunk győztesként. Az én sikerem az övé is, hiszen ugyanannyit dolgoztunk érte. Remélem, most már hamarosan meg tudom neki mutatni az aranyérmet, mert a döntő óta még nem találkoztunk."
Berki a 2008-as pekingi játékokon a torna kvalifikációs rendszerének furcsasága miatt vb-másodikként nem indulhatott, de négy év múlva, Rio de Janeiróban ott szeretne lenni: "Rióban nyertem életem első Világkupáját, így mindenképpen kedves helyszín számomra. Ha a pekingi csalódás után talpra tudtunk állni, és végigcsinálni négy olyan évet, amit szinte nem is gondoltunk volna, hiszen az elmúlt években Eb-ket, vb-ket tudtunk nyerni folyamatosan, akkor lesz erőm a következő négy évhez is. Most szeretnék fújni egy kicsit, ebben az évben már biztosan nem megyek tornaterembe."
Berkit feldobta, hogy többezer ember előtt zajlott a verseny a North Greenwich Arenában, és nem csak azért, mert magyarok is voltak a nézőtéren, hanem azért is, mert otthon kevesen látogatnak ki a tornaversenyekre. Berkinek az a szokása, hogy nem figyel az előtte lévőkre, így azt is csak hallotta, hogy Hidvégi Vid leesett, de próbált arra koncentrálni, hogy nemsokára rajta a sor. Szokatlan lehetett a kétszeres világbajnoknak, hogy a selejtezőbeli szereplése miatt ötödiknek szólították, de ez sem zavarta meg, és úgy érezte, lehet, hogy ez a pozíció jobb is volt, mintha a legvégén következett volna.
Berkinek az olimpia forgatagába is bele kellett szoknia, ez volt az első olimpiája, és bár élvezte azt a helyzetet, hogy más sportágak versenyzőivel találkozhat a faluban, tudta, mindennél fontosabb, hogy a rá váró feladatra koncentráljon, és úgy érzi, az egyhetes beburkolózás nagyon jól sikerült. Az első olimpia okozta feszültség a selejtezőben jött ki Berkin, aki akkor rontott, de lelkileg össze tudta szedni magát a döntőre, ebben fejlődött a legtöbbet az eltelt egy hét alatt.