Berki Krisztián sajnálja Katalin hercegnőt

Berki Krisztián négy éve vb-másodikként nem tudott kijutni az olimpiára, Londonban viszont két brit sportolót megelőzve aranyérmes lett. A 27 éves tornász a 2008-as kudarc és a mostani siker után úgy érzi, hogy nincs olyan gödör, amelyből ne lehetne kimászni, de jól tudja, hogy a sokat javuló Louis Smith miatt neki is anyagerősebb gyakorlatokat kell majd bemutatnia a jövőben. Az aranyért járó pénznél sokkal nagyobb jutalomnak tartja, hogy több millió magyar szurkolónak örömet szerzett a győzelmével.

Hogy érzi magát?

Én vasárnap is jól éreztem magam, élmény volt a tornacsarnokban versenyezni, főképp ilyen nagy magyar szurkolótábor előtt. Boldog vagyok, de nem tudom még ép ésszel felfogni, hogy olimpiát nyertem. Ennek még ülepednie kell, és akkor fog kirobbanni minden, amikor hazaérek.

A selejtezőben ráijesztett a szurkolókra, hiszen világbajnok létére rontott, és csak az ötödik helyen jutott be a döntőbe. Ön nem ijedt meg?

Én csak dühös voltam, mert nem tudtam úgy teljesíteni, ahogyan szerettem volna. A célom az volt, hogy két jó gyakorlatot mutassak be, ami nem sikerült, de a döntő előtti egy héten mentálisan sokat erősödtem, és annyit edzettem, amennyire még szükség volt a jó szerepléshez. A selejtezőben talán előjött a magas elvárás és az esélyesség terhe, de sikerült ezeken túllendülnöm, próbáltam arra koncentrálni, hogy megcsináljam az erősebb gyakorlatomat a döntőben.

Hogyan tudott egy hét alatt mentálisan erősebbé válni?

A legfontosabb a kondíció, testileg olyan jó állapotba kell kerülni, hogy a gyakorlatot végigbírjam. Versenyhelyzetben viszont előtérbe kerül a mentális állapot, erre engem Lénárt Ágota sportpszichológus készített fel. Edzésen nem lehet a versenyhelyzetet előidézni, mert hiába próbálunk annyit várni a gyakorlattal, mint a szólítás előtt, ez nem ugyanaz, ezért mentálisan is gyakorolni kell. Ez a fajta felkészültség nyolcan százalékban eldönt egy versenyt.

Négy éve nem sikerült kijutnia, annak a kudarcnak volt szerepe abban, hogy most aranyérmes lett?

Pekingen már nem gondolkodtam az elmúlt években, az akkor történteket már 2008-ban lezártam. Az edzőm, Kovács István kitartott mellettem, és sikerült felállnunk egy olyan helyzetből, amelyből nem biztos, hogy minden sportolónak sikerült volna. Rátértünk egy olyan útra, amely sok aranyérmet és boldogságot jelentett. Ezek után én azt mondom, hogy nincsen olyan gödör, amelyből ne lehetne kimászni, hiszen a pekingi kudarc után karrierem legjobb eredményeit sikerült elérnem.

Mennyire kellett speciálisan készülni amiatt, hogy tudta: Londonban a hazai pálya előnyét élvező két brit tornász ellen kell majd küzdenie?

Én a fair-playt tisztelő versenyzőnek tartom magam, és az utolsó pillanatig szurkoltam az angol versenyzőknek - főképp Louis Smithnek -, hiszen hazai közönség előtt olimpiát nyerni óriási dolog lehet. Persze jobban örülök annak, hogy én nyertem, és óriási dolognak tartom, hogy Londonban két angol versenyzőt megelőzve sikerült győznöm, hiszen ezzel még jobban megerősítettem a pozíciómat.

Mennyire gyakori a tornában a pontazonosság?

Előfordult mostanában és az elmúlt években egyaránt, nálam viszont ez volt az első döntetlen. Egyező pontszámnál a kiviteli pontszám dönt: Louisnak 7 pontról, nekem 6,9-ről indult a gyakorlatom, de a bírók az enyémet látták szebbnek, és ezért tudtam győzni.

Jelentett bármi különbséget úgy állni a dobogón, hogy a jobbján és a balján is egy brit versenyzőre nézhetett le?

Érdekes helyzet volt látni a zászlókat, amikor felhúzták, de eszembe sem jutott, hogy két angol között vagyok. Később tudatosult bennem, hogy óriási dolog volt ott állni éppen két hazai tornász között.

Utólag megindított önben valamit, hogy Katalin hercegnő is a helyszínen látta a gyakorlatát?

Láttam a felvételeket, nagyon helyes és aranyos, hogy ott volt, de nyilván nem miattam jött el. Sajnálom, hogy nem tudtam örömet szerezni neki azzal, hogy hagytam győzni Louist, de amiért jöttem, azt el is akartam vinni.

Smith négy éve bronzérmet nyert, most második lett. Sokat javult?

Sokat változott a tartása, sokkal elegánsabb, mint négy éve volt. Úgy látom, hogy a jövőben nekem is sokkal többet kell edzenem, és figyelnem kell arra, hogy mit tudok kihozni magamból, hiszen nagyon jó versenyző lett. Attól függetlenül, hogy fiatalabb, mint én, már van annyi tapasztalata, mint nekem.

Ezek szerint négy év múlva még jobb gyakorlat kell majd a győzelemhez?

Igen, erre még mindig lehet rátenni. Nem mondom, hogy a határ a csillagos ég, de vannak olyan tartalékaim, hogy ha megfelelően tudok edzeni, és nem hátráltat semmilyen sérülés, akkor képes vagyok anyagerőben a mostaninál is jobb gyakorlatot bemutatni. De ez még a jövő zenéje, erre egyelőre nem koncentrálok.

Miért pont a lólengésben a legjobbak a magyarok?

Sokan kérdezték már, de nem tudom rá a pontos választ. Valamiért ez passzol hozzánk, ezen van dinasztiánk, és lehet, hogy az edzők is ehhez értenek jobban.

Az egyéni sportolók Magyarországon sokszor alig tudnak megélni, ezen sokat változtat egy olimpiai aranyéremmel járó jutalom. Sokat gondolkodott ezen?

Még bele sem gondoltam, hogy az aranyéremmel milyen anyagi juttatások járnak. Nagyon jó érzés, hogy az életem egy olyan fordulóponthoz ér, mint amilyet mindenkinek kívánnék. Ez egy akkora adomány, amit jól kell felhasználni, talán meg lehet vele alapozni a jövőt. Mindenki pénzből él és részben én is a pénzért tornázom, de a dicsőség mindig a pénz fölött állt, az mindennél fontosabb. Sokkal nagyobb élmény, hogy eredményes vagyok és több ezer, több millió ember nekem szurkol, mint ha bármekkora összeget kapnék. A pénzt könnyű elkölteni, de az élmények, az aranyérem, az, hogy az emberek szemében látom a csillogást, és hogy örömet szereztem nagyon sok embernek, az felejthetetlen, és nem tudja elvenni tőlem senki.