Persze ha versenyzőink tarolnának itt, a téli olimpián, mindjárt más lenne a helyzet. Ám ez a veszély egyelőre nem fenyeget. Bizony, a legtöbb számban, ahol elindulunk, ugyanabba a kategóriába tartozunk, mint egykor a jamaicai bobosok, vagy Eddie, a Sas. Hogy ez jó vagy rossz, maga a testet öltött olimpiai eszme (nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel), vagy komikus dilettantizmus, az nézőpont kérdése.
Vincze Péter 36. helye a szuper-óriásműlesiklásban - a célba érkezettek között ő volt az utolsó -, a győztes norvég Aamodt mögötti 28.8 másodperces (!) lemaradás egy olyan számban, amelyben rendes körülmények között századmásodpercek döntenek, bizony megkérdőjelezi az egész vállalkozás komolyságát.
Egyed Krisztinának van oka az örömre |
A betegágyból a dobogó tetejére
Azért senki sem tesz szemrehányást a Rozmaring SE gyorskorcsolyázónőjének, hogy nem tudta megszorítani az új világcsúccsal győztes aranyérmest, az amerikai Chris Wittyt. Nincsenek egy súlycsoportban, ami a feltételeket illeti. Hát még ha a mikrochipes, állítható dőlésszögű korcsolyát is engedélyezte volna az ISU, aminek párja 5 ezer dollár (1,3 millió forint) - szerencsére ebbe a zsákutcába már nem ment bele a nemzetközi szövetség.
Witty már Naganóban is szerzett két érmet, mi több, Sydneyben pályakerékpározásban, az 500 méteres időfutamban 5. lett. Ő a kilencedik amerikai, aki a nyári és a téli olimpián is elindult. S ha 2004-ben, Athénban győzne, akkor a második lenne Eddie Eagan után, aki télen is, nyáron is feláll a dobogó tetejére.
Wittynek egy hónappal ezelőtt, amikor megbetegedett mononukleózisban - ugyanabban a kórban, ami tíz évvel ezelőtt Aamodtot is leverte a lábáról -, még arra sem volt esélye, hogy egyáltalán rajthoz álljon. Aztán rekordsebességgel felépült, s akárcsak a norvég alpesi síző, meg sem állt az aranyéremig. S a világcsúcsig, amely vasárnap óta 1:13.83 perc.
Hardy Nilsson, az óvatos duhaj
Amikor a "hat nagy" is beszállt az olimpiai férfi hokitorna küzdelmeibe, mindenki csak a két csodakapust, a Dominátort (a cseh Dominik Haseket) és a Los Angeles-i All Star-gálán parádézó orosz Nyikolaj Habibulint emlegette. Mintha a többiek kutyaütők lennének...
Pedig Tommy Salo biztos, hogy nem az. Pénteken a kanadaiak szemét védte ki, vasárnap pedig az olimpiai bajnok csehekét. A két meccsen összesen 70 lövést tett ártalmatlanná a 73-ból, ami hihetetlen arány. Salo különben roppant népszerű errefelé, mielőtt berobbant volna az NHL-be, a helyi Utah Grizzlies kapuját védte.
A 2-1-es svéd győzelemmel végződött derbi után elbeszélgettem Hardy Nilssonnal, a svédek szakvezetőjével. Óvatos duhajhoz illően igyekezett csökkenteni eddigi sikereik jelentőségét.
- Mit szól ahhoz, hogy "sötét lóból" hirtelen esélyes lett a csapata?
- Ki mondta, hogy esélyesek lennénk?
- Hát, például én.
- Na, ez jó, legalább egy ember már minket tart favoritnak.
- Az már biztos, hogy megnyerték a csoportjukat. Igaz, akár ki is kaphatnak a németektől, s akkor a negyeddöntőben a fehéroroszokkal találkoznak.
- Hát pontosan ezért kell hajtani a csoportmeccseken. Viszont elvileg még az is olimpiai bajnok lehet, aki mindhárom meccsét elveszítette a csoportban.
- Gondolta volna, hogy két forduló után Mats Sundin lesz az olimpiai hokitorna legnagyobb egyénisége?
- Egyáltalán nem lep meg Mats kiváló játéka, a kanadaiaknak ütött két, és a csehek ellen szerzett egy gólja. Valamiért őt jelöltem csapatkapitánynak, valószínűleg azért, mert a legjobb játékosunk. Tommyról meg azt kell tudni, hogy ő fogta meg Paul Karya büntetőjét a lillehammeri döntőben, azaz neki köszönhettük az aranyat. Tehát ő sem akárki.
Nem tartják magukat esélyesnek |
Salotól mindenki el van ájulva, de Sundintól is. Ütött ő még egy gólt Haseknak, de azt nem adták meg, mert valaki bent állt a kapu előtti kis félkörben, s állítólag zavarta a Dominátort. Hasek már elmúlt 32 éves, elég öreges benyomást kelt, s a megadott Sundin-gólt is a lába között szedte be. Ennek a gólnak még Károly Gusztáv svéd király és hitvese is felállva tapsolt, az uralkodói pár a meccs után bement az öltözőbe - ez nem kis bátorságra vall, hiszen a hokisok között olyan illatok uralkodnak, akár az állatkerti ragadozóházban - és gratulált a fiúknak.
A svédeknek tehát nagyon megy, a népszerűségi indexük is megugrott, mindenki őket akarja meginterjúvolni. A vegyes zónában Ulf Dahlen, a Washington Capitals 35 éves veteránját, a svéd első sor (Alfredsson, Sundin, Dahlen) bal szélsőjét csíptem el. A jó Ulfnak hiányzik a jobb felső metszőfoga, de hokiban az lenne a furcsa, ha meglenne neki.
- Milyen volt klubtársa, Jaromir Jagr ellen játszani?
- Különös. És nem is kellemes. Jaromir a világ egyik legjobb hokisa, ma is nagyon akart.
- De nem ment neki igazán. Miért?
- Mert ma is jól játszottuk a letámadást, bár tény, a cseheknek több helyzetük adódott ellenünk, mint pénteken Kanadának.
- Azt ugye tudja, hogy előzetesen még a legjobb négy közé sem várták önöket?
- Miért, talán már ott vagyunk? Na jó, a fehéroroszokat talán megverjük a negyeddöntőben. Igen, tudom, hogy lebecsültek minket, de ez hiba volt. Azt hitték, hogy mivel Forsberg nem játszik, végzetesen meggyengültünk. De nem úgy tűnik.
Hogy ki lesz a csoportban a második, az a Kanada-Csehország találkozón dől el. Az észak-amerikaiak vasárnap 3-2-re verték a németeket, egy fura meccsen, mert Martin Brodeur kapus szerint "aki látta a mérkőzést, az azt mondja, rengeteget javultunk, aki viszont csak az eredményről értesül, azt hiheti, továbbra is nagy bajban vagyunk."
Mindenesetre talán alkalmazkodnak a sportág feltalálói a Nilsson mester által emlegetett "Big Ice-hoz". Bizony, nagy ez a jég. S ha nem javulnak jelentősen, akkor a kanadaiaknak ráadásul igen vékony is lehet.
Korábban:
Fjodorov és Bure esete a szép Annával
Fórum:
Ch. Gáll András