Félig tele van vagy félig üres a pohár a 13-13-as döntetlen után?– kérdezte az Origo helyszíni tudósítója Benedek Tibort a magyar-szerb pólómeccs lefújása után.
Én nagyon meg vagyok elégedve. Ez a szerb csapat nyolc éve játszik együtt, és nagyon sok ilyet élt már meg, hogy három-négygólos hátrányból felzárkózik, úgyhogy
senki sem gondolta a meccs folyamán, hogy ez egy három-négygólos magyar győzelem lesz.
Nagyon örültünk volna egy egygólos sikernek is, hogy ez nem lett meg, amiatt természetesen csalódott vagyok, de végig nagyon ott voltunk fejben. Amikor visszajöttek a három-négygólos előnyből, akkor is tudtunk újítani, megint vezettünk, aztán egy előtt ellőtt labda után, hét másodperccel a vége előtt kaptak egy emberelőnyt (ezek után, három másodperccel a vége előtt egyenlítettek - a szerk.). Ez benne van a játékban, így én ezt elfogadom.
Azt látta, amit várt?
Az első negyedben csak kapkodtam a fejem, annyira gyors volt a játék mindkét csapat részéről, amolyan
űrvízilabdát láthattunk.
De utána szerencsére elfáradt mindkét csapat, és kicsit követhetőbb volt a játék. A magyar csapat érzi, hogy erős, de a mi kezünkben van, hogy mennyire vagyunk erősek egy ilyen sorozatban.
Ha később újra összekerülne a két válogatott, akkor bármit másképp tenne-e kapitányként?
A csoportmeccseket nem lehet összehasonlítani a kiesési szakasz élet-halál meccseivel. Minden meccsnek megvan a saját története, de a mai lelkileg egy teljesen más mérkőzés volt a magyar és a szerb csapat számára is egy esetleges későbbi egymás elleni meccshez képest.
Az első félidőben kilenc gólt szerzett a csapat, a másodikban már csak négyet. A feljavult szerb védekezés és a kapuscsere, vagy valami más lehet ennek az oka?
Talán megnyugodtunk, és azt hittük, könnyebb lesz. A cserekapus Hosnányszky lövését rögtön belepkézte, ekkor
talán megnyugodtunk, hogy sokkal gyengébb ez a kapus,
aztán nagyon könnyű labdákat lőttünk a kezéhez. Kihagytunk két emberelőnyt egymás után, és ez egy kicsit elbizonytalanította a játékot. De utána tudtunk újítani.
Nagy Viktorral mi történt a végén?
Begörcsölt a lába, ezért volt szükség a kapuscserére.
A csoportelsőség szempontjából mennyire jó ez a döntetlen?
Meglátjuk, mit jelent majd a csoportelsőség, ezt még nem lehet tudni, hiszen nincs kiemelt csoportelső, mindenki játszik a folytatásban (korábbi világversenyeken előfordult, hogy a csoportelső rögtön a négy közé jutott – a szerk.). Az pedig kiszámíthatatlan, hogy mi történik a másik ágon. A csoportelsőség másodlagos, ennél sokkal fontosabb, hogy a mai egy nagyon harcos, jó játék volt – olyan, amilyet látni szerettem volna.
A meccs előtt azt mondta, a pillanatnyi lelkiállapot dönthet. Milyen most a játékosok pillanatnyi lelkiállapota?
Ezt majd mi lerendezzük magunk között az öltözőben, ez abszolút a mi ügyünk, hogy egy ilyen döntetlent hogyan kezelünk.
Kellett a srácokat vigasztalni az elmaradt győzelem miatt?
Persze, de ez nem is baj.
Van jelentősége annak, hogy az első kilenc magyar gólt kilenc különböző játékos szerezte?
Ez egy jó mutató, és fontos, hogy a meccseken a – nyáron is megszokott – 12-13 gólt hozzuk. Hogy a kilenc gól hogy oszlott meg, az nem foglalkoztat különösebben, de érdekes, hogy
mindenki vállalta a maga gólját.
Mit gondol, meglepődtek a szerbek a magyarok játékán?
Azért nem lepődtek meg, mert volt négy közös kétkapuzásunk, és előfordult, hogy vezettünk majdnem végig. A végén ugyan megvertek minket három góllal, de ez a harmadik negyed elején még nem látszott. Egyébként, ha megnézzük a szerbek előző 30-40 meccsét, akkor látható, hogy a második negyedben a legjobbak.
Erre külön készült a csapat?
Mi mindenre készülünk.