"Főleg így örülök az ezüstnek, hogy hárman osztozunk a dobogó középső fokán - értékelt Cseh a futam után. - Sajnálom, hogy az arany nem lett meg, de ahhoz nem voltam elég gyors, a kezdésben még bőven maradtak tizedek. A második fele rendben volt, az állóképességemmel nincs gond. Jót tett a lelkemnek a 200 pillangó után ez az ezüst."
Röviden a visszavonulás kérdését is pedzegette, mondván, "meglátjuk, hogy négy év múlva a TV-n nézem-e, vagy a medencében leszek. A jövő évi budapesti vb előtt azért marad még motiváció, van miért edzeni".
A rajton kívül még "fejben javulhatok,
úgy meg kell edzeni ezt a fejet, hogy ha egy zongora ráesik, az se viseljen meg.
Hiába volt jó a tavalyi vb meg sok más verseny, azért az olimpia más. Jövőre szeretnék úgy versenyezni otthon, hogy a hazai közönség ne agyonnyomjon, hanem olyan erőt adjon, ami szétfeszít".
Kár, hogy 31 éves koromban jönnek elő újabb és újabb dolgok, amiket ki kell javítani, de jó, hogy találok mindig új motivációt
- vizsgálta meg az érem két oldalát egyetlen mondatban Cseh.
Arról, hogy miként szedte össze magát a 200 pillangó után, elmondta: "nagyon sokat voltam a szobában, egyedül, a sarokba befordulva, majd a nap második felében ez egy kicsit átfordult, mert mivel a hazafelé tartó gépet már lekéstem, innentől tehát csak versenyeznem lehet.
Akármilyen szörnyűség történik velem, nem fogok megfutamodni,
mert az nem én lennék, és örök életemre bánnám."