"Miután eldobott, már nehéz dolgom volt, mert egy dobással ki lehet bekkelni a meccset - mondta Joó Abigél a kubai Castillo ellen elvesztett vigaszági dzsúdómeccséről. - Kapott ugyan egy intést utána, de sok időm már nem maradt, és annyira védekezett, olyan messze volt tőlem, hogy nem tudtam eldobni."
Az előző olimpián ötödik cselgáncsozó a kubai dobásáról elmondta, azt "nagyon nehéz kivédeni, ugyanis annak a lendületét használja ki, hogy én elfordulok.
Mivel minden dobás lendületvesztéssel jár, egyben kockázat is.
Tehát próbáltam szembefordulni vele miután eldobott, de nem az enyém lett az akció, mert nem én kontrolláltam."
Pedig a meccs előtti edzői tanácsok közt szerepelt az is, hogy figyeljen erre a dobásra, a meccs közben pedig arra biztatta az edzője, Pánczél Gábor, hogy próbálja eldobni Castillót. Nem jött össze. Joó Abigél bekötött ujjakkal küzdött, de mint mondta, ez "nem vészes, ez már hónapok óta fáj. Kicsit érzékenyebb, ha ilyen megterhelés éri, de meccs közben nem annyira zavar."
Bár a meccsen a KSI versenyzője kezdeményezett többet, nem zavarja, hogy mégis kikapott, mert rengeteg ilyen meccs van, és az olimpián mindenki csak nyerni akar, ő is ezt tette a torna korábbi meccsein.
A sorsolással nem volt elégedetlen, mi több, a vb-címvédő japán Umeki Maminak még örült is, mert "állítólag egyszer megvertem nemrég, és az edzőtáborban is dobtam rajta kettőt-hármat. Olimpián jó sorsolás nincs, csak nem rossz, és én nem panaszkodhatom."
Összességében már a kijutásnak is örült, mert a szabályváltoztatások után nem tudta, mire lesz képes, Rióban pedig többet ért el, mint a legtöbb magyar versenyző, így pozitívan gondol vissza az olimpiára.