Karakas Hedvig bronzérme elúszott, miután a vigaszágon kikapott tajvani ellenfelétől az 57 kilós dzsúdósok versenyében. A vereség után vigasztalhatatlan volt, a csarnok és a sajtószoba közt félúton a folyosó korlátjára támaszkodott és sírt. Edzője, Toncs Péter vigasztalta, de hosszú percekig tartott a torokszorító jelenet.
Tudott neki valami vigasztalót mondani? "Nem. Nagyon nehéz ilyenkor bármit is mondani. Gratuláltam, aztán majd kiértékeljük a történteket" - mondta az edző az Origónak.
"Talán kapkodott egy kicsit a legeljén, de ez sem igaz, nem tudok mit mondani - töprengett a vereség okán Toncs. - Tudtuk, hogy ezt fogja dobni a tajvani, készültünk erre.
Kicsit furcsa dobás volt, mert ha kicsit behúzza a karját, akkor nincs semmi.
Próbálta az állásból karfeszítést, miután felugrott, az majdnem meg is volt, de hátrányból már nagyon nehéz dolga lett."
"Jó formában volt, egy mozdulaton múlt ez az olimpia"
- tette hozzá még keserűen a mester.
Karakas miután kicsit összeszedte magát, elmondta: "Nagyon erős volt a mezőny, a lányoknál az 57 kiló az egyik legerősebb. Akik kijutottak, azok közül 16-20 embernek ki lehetett volna osztani az első három helyet."
"Jó formában voltam, érmet szerettem volna, de a brazil ellen, a harmadik meccsemen egyet hibáztam, az elég volt a vereséghez - összegzett Karakas. - Most, a vigaszágon a tajvani ellen ugyanazt a taktikát próbáltuk, mint legutóbb, amikor vezetésről kaptam ki tőle. Működött is, készültünk a combdobásra is, és úgy érzem, a vállam kicsit leért, ezért ő kapta a jukót - majd visszanézem.
Aztán annyira bevédekezett, hogy már nem tudtam fordítani."
A tajvani Lien Csen-ling Japánban készül, az olimpián kiemelt volt, ezzel együtt "nem erősebb nálam, de kellemetlen, hogy magas, hosszú a keze. Ezzel együtt sikerült lebontanom a fogásait. Működött a taktika is, az az egy dolog nem sikerült: úgy gondoltam, le tudok a combdobásról fordulni, de még pár milliméter kellett volna."