"Nem teher volt, hanem édes teher, hogy beállhattam a végére, nagyon készültem erre a cserére" - jelentette ki Somfai Péter a párbajtőrcsapat Ukrajna elleni győztes bronzmeccse után, miközben Imre Géza hangos "Somfai Peti!" kiáltással trollkodott bele az interjúba. "Szerencsére az olaszok olyan szinten megverték őket, hogy abból már nagyon nehezen tudtak felállni - tette hozzá Somfai. - Nagyon fontos volt, hogy az elején vezetést tudtunk szerezni, mert ellenük sokkal könnyebb előnyből vívni, mert ők hátul, a méteren nagyon éltek."
A hajrában, 37-30-as magyar előnynél Rédli András kicsit megingott, Bodgan Nikisin feljött két tusra, de Somfai "cseppet sem" aggódott:
Direkt csinálta, hogy a végén még nagyobb legyen az öröm.
Megjegyzem, Nikisin a világ egyik legjobb fejezője, aki mindent bevetett, ami a tarsolyában van, de Andrisnak helyén volt a szíve."
"Dehogy volt direkt, nekem nem hiányzik, hogy le kelljen mondanom a magánnyugdíjpénztári tagságomat" - bökte oda Rédli. Egyszerűen az történt, hogy "amikor érezte, hogy nagyon ég a ház, elkezdett vabankolni, ami egy borzasztó fegyver: minden mindegy alapon jön előre, te pedig meg vagy lepve.
Bármihez nyúlt, tust adott, én meg bármihez nyúltam, nem lett tus.
Ekkor volt bennem pici megilletődöttség, de a végén helyén volt a szívem, beléptem és a szeme közé vágtam a pengémet."
Nem ismétlődött meg tehát Imre Géza döntője, amikor 14-10-ről kikapott, pedig csak egy együttes találatra volt a győzelemtől. "Nem mondom el, mit gondoltam, amikor 37-30-ról jöttek fel. Inkább a vagányságának köszönhetően adott egy olyan tust, amire senki nem számított, még az ellenfele sem, és onnan már nem volt idő kikapni" - értékelt Imre Géza.
Tudás volt, vagy vagányság az utolsó sikeres tus? "Annyira jött előre, hogy biztos voltam abban, hogy nem torpan meg,
ezért úgy döntöttem, belépek, lesz, ami lesz, és átszúrom. Inkább úgy mondanám, hogy helyén volt a szívem.
Imre Géza elmesélte, hogy "néha még felriadok rá, hogy azt az egy tust hogyan nem adtam be, de most már túl vagyok rajta, és
büszke vagyok arra, hogy két éremmel mehetek haza.
A csapatból még két fiatalnak nem volt eddig érme, de ez már szerencsére múlt idő. Az, hogy koreaiakkal is vívott ma, motiválta "valamilyen szinten, de pont akkor nem tudtam jó asszót vívni.
Megvertek, de így talán már többen megértik, miért nem volt egyszerű azt az egy tust sem beadni adott helyzetben."
"Érdekes volt a végén, amikor ötödikek lettek a csapatversenyben, többen is bejelentették, hogy az utolsó meccsük volt, és odajöttek elbúcsúzni. Hárman is odajöttek, közös fényképet kértek, úgy érzem, elismerték, amit eddig tettem" - árulta el Imre Géza.